A legjobbat akarod a gyereknek? Lehet, hogy azzal hibázhatsz nagyot

Ha van kérdés, ami szinte minden szülőnek megfordul a fejében legalább egyszer, de valószínű, hogy többször is, az az: - Vajon jól csinálom? Jó szülő vagyok, vagy nem? Válasz azonban sajnos nem érkezik, vagy ha érkezik is, nincs garancia rá, hogy tényleg úgy is van.

Ez egy olyan dolog, ami csak az idő előrehaladtával derül ki. Ahogy a kicsi felcseperedik, az ember látja, hogyan fejlődött a személyisége, hogyan viselkedik különféle szituációkban, milyen az értékrendje, tud-e jó és rossz közt különbséget tenni.

Éppen ezért is - mivel a válasz ennyit várat magára - ennyire aggasztó a kérdéskör. Az ember, ha valamit, hát ezt jól akarja csinálni. A csemete testi-lelki fejlődése ugyanis tőled, a szülőtől függ, és óriási a felelősség. Hiszen a gyerek téged utánoz, rád figyel, a te reakcióidat követi, ebből tanulva meg, mit szabad és mit nem, mi az elfogadott viselkedés és mi nem az - egyszóval hogy mi a különbség jó és rossz között.

Ám ha következetlen vagy, ha mindenért vagy agyondicséred vagy csak szidni tudod, mert azt gondolod, a dicséret csak elkényezteti, akkor nem lesz belőle egészséges értékrendű felnőtt. A túl sokat dicsért gyerek felnőttként is elvárja majd a folytonos dicsérgetést és pátyolgatást, és nehezen fog megbirkózni a kihívásokkal. Az állandóan szapult lurkó pedig könnyen neurotikus, önbizalomhiányos lehet nagykorára.

Érdemes tehát a gyereknevelés minden mozzanatára, a legapróbb, legjelentéktelenebbnek tűnő dolgokra is nagyon odafigyelni. Igen, az utóbbiakra is, hiszen a gyerekszem, a gyerekfül olyasmikre is figyel, amire az ember nem is gondolná. Úgy működnek, mint a csúcstechnológiás hang- vagy képrögzítő masinák, amik rendkívül érzékenyek minden külső hatásra, így mindent rögzítenek. Mindent.

A pozitív visszajelzés ereje

Nem csak olyasmikre kell gondolni, amit megtanítasz a gyereknek, például, hogy köszönni illik, ha belép a boltba, vagy hogy hogyan fogja ügyesen a kanalat. Mivel a lurkó értékrendje alakulóban van - hiszen piciként tanulja meg, mit szabad csinálni, és mit nem, mi a csúnya és mi a szép dolog -, a dicséret és a dorgálás hihetetlen jelentőséggel bír.

Minden alkalommal, amikor a gyerkőcöt megdicséred vagy okító célzattal megszidod valamiért, jusson eszedbe, hogy a szavaid egytől egyig egy képzeletbeli mérleg serpenyőire vándorolnak. Hogy végül merre billen ez a mérleg, hogy a gyerek utólag jónak vagy rossznak fogja ítélni mindazt, amit csinált, egyedül rajtad múlik. Az egyes esetek pedig erősítik a jó és rossz dolgok táborát a fejében, és egyre inkább meghatározódik, mi lesz, amit jónak lát majd, és mit rossznak.

Bánj csínján a dicsérettel!

Pont ezért mindig gondold át, valóban érdemel-e a kicsi dicséretet, vagy nem, vagy érdemelne-e dorgálást ahelyett, hogy egy szó nélkül megúszna dolgokat, ne adj' Isten pozitív visszajelzést kapna egy rossz húzásért. Ha például boldogan szalad hozzád egy társasjáték végén, de te láttad és tudod, hogy csalt, ne dicsérd meg, inkább magyarázd el neki, hogy az efféle győzelem nem dicsőséges. Vagy ha fel-alá rohangál vendégségben, és szanaszét dobálja a másik gyerek játékait, azt se nézd ölbe tett kézzel, mosolyogva, hogy játsszatok szépen, okos vagy kisfiam-kislányom. 

Ezernyi eset adódhat, és okosan kell mérlegelned, és nem hagyni, hogy a gyerek iránt érzett szereteted elvakítson. Pontosan a szeretet az ok, ami miatt kell, hogy mindig a jó felé tereld a lurkót, és ha ennek egy pici dorgálás az ára, hát legyen az. Ez még nem azt jelenti, hogy nem szereted a kicsit, éppen ellenkezőleg. Itt megjegyzendő, hogy a dorgálás alatt semmiképpen se kiabálást érts, pláne ne testi fenyítést - olyat soha ne tegyél. Inkább mondd el a gyereknek, miért rossz, amit tett, és hogyan lett volna helyes cselekedni.

A te feladatod: a visszajelzés és a reagálás

Haragudni persze soha ne haragudj rá, vagy ha haragszol is, érezze, hogy ugyanúgy szereted - legfeljebb azt nem szereted, amit tett. A gyerek nem úgy születik, hogy máris tudja, mi a jó és mi a rossz, mit illik, mit nem, mit szabad, mit nem - a te feladatod minderre megtanítani.

Légy tisztában vele, mekkora ereje van minden szavadnak és reakciódnak, és igyekezz következetes lenni, ugyanis a legfelelősségteljesebb szerep jutott neked: jó embert nevelni a kis csemetédből. Ám te is tévedhetsz, vagy lehetsz türelmetlen, mint bármelyik ember - ilyenkor ne restellj bocsánatot kérni a gyerkőcödtől, hidd el, hosszú távon ez is csak a hasznára lesz. Hiszen nem az a lényeg, hogy téged tökéletesnek lásson, és neked sem az a dolgod, hogy tökéletes légy. Ahogy Bruno Bettelheim gyermekpszichológus vélte, "elég jó szülőnek" lenni bőven elég, erre kell törekedned.

• hiba
• szülő
• gyereknevelés
• kisgyerek
• Gyerek