Hogyan segítheted a baba fejlődését?

A csecsemő először megtanul feltámaszkodni, majd lassan képes lesz arra, hogy a hasáról a hátára forduljon, míg majd elér a pontra, amikor végre magától meg tudja szerezni azt a bosszantóan színes csörgőt, melyre hónapokon keresztül ácsingózott. Vajon mi zajlik benne mindeközben? Hogyan éli meg a furcsa helyzetet, hogy ki van szolgáltatva a te kezednek, hogy felé nyújtsd a tárgyakat, amelyek érdeklik?

A legtöbb szülő azt gondolná, hogy a babának nem zavaró, hogy nem tud magától eljutni kedvenc játékához, hiszen nincs tudatában annak, milyen lenne, ha magától megragadhatná. De akkor milyen erős motiváció lehet az, ami mégis az első lépések megtételére készteti?

Kudarcok és türelem

A hónapok során gyermeked lassan megtanul egyedül felülni, eljutni a szoba egyik feléből a másikba, majd lábra állni. Ezek a fizikai teljesítmények óriási erőfeszítésébe kerülnek, és mindegyiket végtelen kitartással és nagy bátorsággal kell gyakorolnia, míg rátérhet a következőre. Szerencsére a babák igen erős veleszületett késztetést éreznek minderre, még akkor is, ha fizikai vagy idegrendszeri problémáik látszólag leküzdhetetlen akadályokat gördítenek eléjük. Ha porontyod már tud mászni, egészen biztosan elindul majd.

Ebben azon kívül, hogy fogva tartja a kiságya, a kocsija, semmi sem tudja megakadályozni, ha pedig fel tudja húzni magát állásba, fel is áll. Az a kitartás, amivel az apróságok mindezt gyakorolják, miközben minduntalan elveszítik az egyensúlyukat, minden szülő számára bámulatra méltó. Ha nekünk, felnőtteknek kellene ugyanezt végigcsinálnunk, két nap után feltétlenül tolószéket követelnénk magunknak.

A gyerek azonban veleszületett késztetésének köszönhetően az átmeneti kudarcok ellenére tovább erőlteti a dolgot. Ne bosszantsd azonban az éppen mászni tudó gyereket azzal, hogy nem adod oda neki a játékát, amiért küzd, mondván, hogy ő is eléri, ha nagyon akarja. Elérné, ha tudná, ha pedig majd képes lesz rá, nem is kell neki többé a segítséged.

Mi motiválja a tanulásban?

A babák nem azért kezdenek el mászni vagy járni, mert el akarnak jutni valahová. Természetesen ezekkel az újonnan elsajátított készségekkel egyre nagyobb önállóságra tesznek szert. Eddigi rövidke életük során a felnőttekre voltak utalva, hogy azok nyújtsák oda nekik a világ kis darabkáit, hogy megérinthessék és felfedezhessék őket, most azonban már maguk is részt vehetnek az izgalmakban. Már nem kell minden játékot és ötletet elfogadniuk, amit felajánlanak nekik, saját fantáziájuk alapján is elindulhatnak, és eldönthetik, hogy mivel szeretnének játszani.

Hogyan segíts neki?

Ez az újfajta testi önállóság nem mindig párosul azonban érzelmi önállósággal. Az a tény, hogy csemetéd már képes egyedül játszani, még korántsem jelenti azt, hogy akar is. Állandó érzelmi támaszra van szüksége, állandó biztatásodat igényli ahhoz, hogy játékos formában ugyan, de megtanulja a felnövekedés kemény leckéit. Ahogy közeleg az első születésnapja, elképzelhető, hogy a gyerek nemhogy önállóbbá nem válik érzelmileg, de még jobban ragaszkodik majd hozzád.

Ülni, járni és állni önmagában véve is remek foglalatosságot jelent a kicsiknek. Legtöbbjük a mászást, járást önmagáért, a mozgás kedvéért éppoly szorgalmasan gyakorolja, mint azt, hogy valamilyen határozott céllal másszon valamerre, vagy elérjen valamit. Ezért a legfontosabb, amire a játékhoz szüksége van, a padló, illetve, hogy tetszése szerint használhassa.

Ha még nem alakítottál ki neki egy játszóhelyet, amint az első mozdulatokat megteszi, ideje cselekedned.

Bóklászó utódodnak szüksége van egy olyan területre a padlón, amelyet bármikor birtokba vehet. Az a jó, ha ez a hely tágas, nem zsúfolt, közel van ahhoz a helyhez, ahol időd nagy részét tölteni szoktad, és a burkolata meleg, könnyen tisztítható.

Cikkünk Penelope Leach Picik és kicsik című könyvének segítségével készült.

• mozgás
• érzelmek
• kezdeményezés
• első év
• Gyerek