A büntetés nem eredményez csodát egy gyereknél sem - Mit kell tenni helyette?

Olyan nincs, hogy egy gyerekkel semmi probléma nem fordul elő - ha mégis, általában az is gyanús lehet -, ám a legtöbb szülő számára gondot okoz megtalálni a fegyelmezés hatékony, mégsem eltúlzott formáját, és egyáltalán eldönteni, mikor és miért érdemel esetleg büntetést egy gyerek.

Kenneth Barish, aki a Cornell Egyetem professzora speciálisan a gyermekek érzelmeivel foglalkozik munkásságában. A fegyelmezés kapcsán fontos és megszívlelendő tanácsokkal látja el a szülőket.

Fenyegetés következményekkel

Ahogy azt blogjában írja, sok szülő úgy fegyelmezi a gyerekét, hogy valamilyen negatív következménnyel fenyegeti meg, ha folytatja, vagy még egyszer elköveti az adott csínyt. Ezt teszik, mert ezt érzik kézenfekvőnek, gondolván, a gyerek így megáll, és előbb számol a tettek esetleges következményével, és csak azután cselekszik. Ez a módszer azonban a professzor szerint hibás, nem célravezető, és mivel nem működik, a sok feleslegesen szajkózott fenyegetés, és az azt semmibe vevő gyerekek szakadatlan szófogadatlansága rombolja a szülő-gyerek viszonyt.

A gyerekek nem abból tanulják meg, mit szabad és mit nem, hogy megismerik a tettek és lehetséges következmények közti kapcsolatot. A büntetés nem eredményez csodát egy gyereknél sem. A professzor szerint, ha meg is van a helye a gyereknevelésben, csak egy apró szelete a folyamatnak, melynek során a gyerek megtanulja kontrollálni önmagát.

Így lehet jól fegyelmezni

Számos módja létezik a gyerek megzabolázásának a büntetésen felül. Az alternatívák a professzor szerint a következőek lehetnek:

• sokat és gyakran kell játszani velük,
• jutalmazni kell őket, vagy elismerni, ha jól cselekszenek,
• nem szabad átsiklani a problémás helyzeteken, félreértéseken, hanem vissza kell térni rájuk, és megbeszélni azokat,
• bekövetkezésük előtt kell a problémákról beszélgetni.

A professzor természetesen nem állítja, hogy a következményeknek soha nincs helye a gyereknevelésben, de ezeknek a megvalósulásába nem szabad beengedni a haragot, egy-egy kivétellel csak rövid ideig szabad fenntartani őket, és mindenképp meg kell hagyni a lehetőséget a gyereknek arra, hogy rendbe hozza, amiben hibázott.

Ilyen a célravezető kommunikáció

Lehet, hogy a gyerekek ellenállnak, hisztiznek, rosszul viselik a dolgot, és valószínűleg - ahogy a professzor tapasztalta - egymásra mutogatnak majd egy-egy büntetés alkalmával. Ilyenkor a szülő meg kell, hogy hallgassa őt, de nem kell engednie a gyereknek. Hasonlóan a sportokhoz, ahol a sportoló kinyilváníthatja a nemtetszését a bírónak, a gyerek is megteheti ezt a szülő felé. A szülő viszont ugyanígy megvalósíthatja a csínyek beígért következményét, akárcsak a bíró, akinek a pályán joga van egy figyelmeztetés után kiállítani a játékost.

A professzor kiemeli, hogy a szülő hatékonysága nagyban függ attól, hogy beszél a gyerekhez, amikor rosszat csinál. Akkor lesz hatékony, ha képes normál hangerővel, és nem bántó módon elmondani, miért volt helytelen, amit a gyerek csinált. A hatékony párbeszéd alapja ez, hiszen hogyan is várhatná el valaki a másik embertől, hogy viselkedjen a kérése szerint, ha vele szemben előzőleg bántóan, az ő érzéseit semmibe véve nyilvánult meg? A professzor szerint ezt érdemes szem előtt tartani.

Mindez persze visszafelé is igaz kell, hogy legyen. Szülőként fontos biztosítani a gyerek számára, hogy bármikor hangot adhasson annak, amit mondani szeretne. Tiltakozhasson, panaszkodhasson, véleményt fogalmazzon meg a szülő felé mindaddig, míg ő is képes normális, higgadt hangon megszólalni.

A csínytevés csak a felszín

A professzor szerint a büntetések kapcsán az a legfontosabb tudnivaló, hogy ha ezek a ha-akkor kapcsolatok nem sarkallják jó magaviseletre a gyereket, akkor egy mélyebben meghúzódó problémát kell megkeresni. Maga a rossz cselekedet csak a felszín, és sem szabályok, sem büntetés nem hoz majd igazi megoldást. Csakis a megértés segíthet.

Egy lépést téve hátrafelé, okokat keresve, mélyre ásva, és nem a felszínt kapargatva, meglelhető a rejtőzködő igazi probléma, és ennek fényében az megoldásra is lelhet. Ami pedig a professzor szerint az örök aranyszabály kell legyen, az, hogy a gyerek is sokkal szívesebben végighallgatja a szülőt, ha a szülő előbb végighallgatta a gyereket.

• gyereknevelés
• büntetés
• Gyerek