Mitől jól neveltek a francia gyerekek? - 5 dolog, amit egy párizsi anya sosem tenne

A Párizsban nevelkedett gyerekek előre köszönnek, kiegyensúlyozottabbak, kipihentebbek, és úgy általában, kevesebb fegyelmezésre szorulnak. 

A francia The Local oldalon megjelent cikk szerint Franciaországban több kisbaba születik, mint bármely más európai országban. Ez a tény elgondolkodásra adhat okot: vajon hogyan lehetséges, hogy a párizsi nők éppen olyan kifinomult gyereknevelési érzékkel rendelkeznek, mint ami az öltözködési stílusukat jellemzi? 

Öt dolog, amit egy párizsi anya sosem tenne

Pamela Druckerman amerikai újságíróként korábban nem gondolta volna, hogy egyszer érdekelheti, azt pedig pláne nem, hogy elsajátítja a franciák nevelési módszereit. Tapasztalatait papírra vetette, Nem harap a spenót - Gyereknevelés francia módra című könyve pedig azóta is nagy sikernek örvend az olvasók körében tengeren innen és túl. 

A szerző úgy véli, az amerikai, valamint az angolszász népek többsége ott hibázik, hogy hagyja magát bedarálni a társadalom által kreált tökéletes szülőképpel. Magyarán, onnantól kezdve, hogy hazaérnek a kórházból, karjukon a csecsemővel, életükön eluralkodik az aggodalom, miközben megszűnnek önálló emberként létezni, és feláldozzák magukat a gyereknevelés oltárán.

Erőfeszítéseiket azonban többnyire elismerés helyett veszekedés és hiszti kíséri, mindezt a környezetük negatív, olykor lesajnáló véleményével megfűszerezve. A francia nők másképp csinálják, ezért összegyűjtöttük azt az öt dolgot, amit egy párizsi anya sosem tenne.

Nem hagyja érvényesülni gyermekét 

Miután megtanultak járni és beszélni, a lurkók napról napra jobban törekednek az önállóságra. Ez sok szülőt megmosolyogtat, de végül a próbálkozásaikat elintézik egy "Ugyan, te még ehhez túl kicsi vagy!" kijelentéssel annak ellenére, hogy legbelül tudják, valójában gyermekük is elvégezhetné a feladatot.

A párizsi anyák ezzel szemben inkább mini felnőttként, mintsem tehetetlen jövevényként tekintenek csemetéikre. Azt vallják, az egészséges önbizalom kialakulása az ilyesféle apró sikerélményekkel kezdődik. Ezáltal lerakják az első köveket a felnőtt élet és a függetlenség felé vezető úton. 

Nem kímél a tapasztalatszerzéstől

Főképp az Egyesült Államokban, de a világ más tájain is manapság a szülők - ha csak képletesen is - nagyon komoly csatákat vívnak egymás között a legjobb szülő címért, na és persze azért, kinek tökéletesebb a gyereke. Ez sok esetben azzal jár, hogy túlzottan féltő gonddal ügyelnek a lelkivilágukra, miközben átvállalják helyettük a felelősséget, később pedig nem értik, miért képtelenek az önálló életre.

A francia nők nem akarnak szuperanyák lenni, ezért gyermekeikre sem tekintenek a világ közepeként. Tudják, hogy a kudarc az élet természetes velejárója, ellenben, ha minden szenvedéstől megkímélik őket, felnőttkorukra kevésbé lehetnek sikeresek.

Nem szentel egy teljes évet az éjszakázásnak

Druckerman szerint a kimerült, karikás szemű anya jelensége szintén gyakoribb az Amerikában, mint a franciáknál, de természetesen ennek is megvan az oka. Nem arról van szó, hogy minden francia kisbaba egy csapásra elalszik, amint ágyba dugják. A titok nyitja, hogy a párizsi anyák már a kezdetektől megpróbálják megtanítani a piciket az önálló alvásra.

A felnőtteknél jelen lévő mély és felszínes alvási fázisok a gyermekeknél szintén megfigyelhetők, vagyis a csecsemők ugyanúgy felébredhetnek éjszakánként, hogy ellenőrizzék, minden rendben van-e. Többnyire ilyenkor maguktól visszaalszanak, kivéve, ha már hozzászoktak a cumihoz. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a modern pszichológia egyáltalán nem javasolja azt, hogy a gyereket sírni hagyjuk. Minden apró neszre nem kell a babához futni, de ha komolyabban jelez, azt nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Nem készít külön ételt a gyermekének

A legtöbben másra sem vágynak, mint arra, hogy élvezetet lássanak gyermekük arcán, miközben éppen esznek, és nemcsak akkor, ha hamburger vagy pizza a menü. Bár az anyukák sok mindent megtesznek, hogy a gyerekek jól egyenek - trükkök valóságos arzenálját vonultatják fel egymásnak -, és zöldséget csempésszenek a kicsik étrendjébe, az egészségtelen rágcsálnivalók valahogy mégis mindig győzedelmeskednek. 

Szemlátomást a francia nők ezt a módszert is tökélyre fejlesztették, gyermekeik ugyanis többnyire jó evők hírében állnak. Titkuk ezúttal sem megfejthetetlen: ugyanazokat az ételeket adják csemetéiknek, mint amit ők esznek, ahelyett, hogy külön, mondhatni a fogukra való fogásokkal kényeztetnék őket. Ezen felül már kiskoruktól kezdve a táplálkozásuk szerves részeivé teszik a zöldségeket és a gyümölcsöket, később a fűszereket. A gyerekek utánzással tanulnak, szívesen eszik azt, amit a felnőttek.

Nem az iskolai teljesítményük alapján mérik a gyerekeket

Elsősorban az angolszász országokban a szülők már egészen korán ringbe küldhetik gyermekeiket, a versenyeztetés pedig végigkíséri iskolás éveiket különórák és tehetséggondozás formájában. A francia anyák a siker kulcsát ezzel szemben nem a túlterheltségben látják, ők a maguk részéről azzal is megelégszenek, ha a gyermekük elég jó. A siker hajszolása helyett kiemelt figyelmet fordítanak a játékra és a családdal töltött értékes időre. 

A dackorszak vicces pillanatai

Az ohiói Veronica Minzer az adott pillanatban nyilván nem volt boldog, de felismerte a helyzet humorát, és megörökítette vicces mindennapjaikat.

Borító-és ajánlóképek: Getty Images Hungary

• kisgyerek
• anya és apa
• nevelés
• franciaország
• Gyerek