Amikor az iskolaundort komolyan kell venni: nem biztos, hogy lustaság, ha nem akar suliba menni

Az iskolafóbia valóban létezik, de azt, hogy átmeneti viselkedészavarról vagy komolyabb problémáról van-e szó, szakorvos segítségével lehet eldönteni.

Ez a jelenség nemcsak mentális problémákkal, hanem olyan fizikai tünetekkel is együtt járhat, mint a fejfájás, a hasmenés vagy egyéb görcsök. Nagyon nem mindegy tehát, hogy csak tart a gyerek az iskolától, fél, vagy egyenesen retteg, és ebbe szinte belebetegszik.

Az iskola a gyerek első nagy próbatétele

Egy tapasztalt szülő hamar felismeri, hogy a gyereknek csak átmeneti iskolaundora van, vagy éppen aznap lusta suliba menni, tanulni. Legtöbbször csak arról van szó, hogy fenntartásai vannak az esedékes elvárásokkal, új suli esetén az idegen környezettel, új szituációval kapcsolatban.

Ez a fenntartás átfordulhat kelletlenségbe és aggodalomba, de amíg nem csap át félelembe, fel lehet oldani kommunikációval. A beszélgetés során idő és türelem kell ahhoz, hogy részletesen elmagyarázza a szülő a gyereknek, hogy mi miért történik, miért fontos az iskola, és konkrétan mi vár rá ott. A megismerés ugyanis tompítja és eltávolítja az ismeretlen dolgoktól való félelmet.

Akit bántanak, az félni kezd

Ha nem csupán a "nem szeretem az iskolát" ideiglenes állapotáról van szó, és a gyerek láthatóan és tartósan szorong, akkor utána kell járni az okoknak. Ha frusztráltnak tűnik a gyerek, annak gyakori oka az, hogy atrocitás éri bent az iskolában. Lehet, hogy kiközösítik és csúfolják, akár a súlya, szemüvege, ruhája vagy holmijai miatt, de érheti komolyabb bántalmazás is, esetleg szexuális zaklatás. Utóbbinak a gyerek különböző életkoraiban más-más árulkodó jelei is lehetnek, melyekről korábbi cikkünkben írtunk.

A sikertelenség is elkeserítheti

Az iskola ellen való tiltakozás oka lehet az is, ha nincs sikerélménye a gyereknek. Ez az első olyan élethelyzet, amiben osztályozzák, amit letesz az asztalra, és amikor meg kell felelni, produkálni kell. A teljesítménykényszer már az kisiskolásokat is sújtja, rájuk különösen figyelni kell, és oldani feszültségüket, például azzal, hogy a többi gyerek is most tanul mindent, illetve egy személyes emlék a szülőtől ez esetben is hasznos lehet.

Jó taktika azokra a területekre felhívni a gyerek figyelmét, melyekben sikeresen működik. A tanulmányait otthoni foglalkozással, korrepetálással érdemes segíteni, és szükséges a tanárral is kooperálni, hogy személyre szabottabb plusz feladatokkal és motiválással segítse elő a gyermekben a sikerélmény kialakulását. Ha a szülő személyes élményeiről, diákkori tanulási nehézségeiről beszél a gyereknek, azzal is oldhatja feszültségét.

A pedagógus is lehet hibás

Előfordul, hogy egy tanárral vagy éppen az osztályfőnökkel van problémája a gyereknek. Ha egy oktató egyszerűen nem szimpatikus, érdemes elmagyarázni a gyereknek, hogy természetes, hogy nem mindenki rokonszenves az embernek, de fontos ezen, amennyire csak lehet, felülemelkedni arra a 45 percre.

Előfordul, hogy egy tanár kipécézi magának a gyereket, pikkel rá, vagy indokolatlanul bántja. Ha a gyerek erről számol be, a szülőnek nyitottsággal kell fogadnia, és nem szabad hitetlenkedni. Lelkére kötve, hogy ezek súlyos vádak, a szülő dolga cselekedni. Ha nem éppen ő az, akkor az osztályfőnökkel érdemes elsősorban leülni ezt átbeszélni. A nem megfelelő tanári viselkedés miatt az igazgatóhoz is lehet fordulni.

Ha a helyzet menthetetlen, és minden próbálkozás ellenére a gyerek nem érzi jól magát az iskolában, nem érdemes erőltetni a dolgot, hiszen a negatív hatások nyomot hagyhatnak a lelkében. A gyerek igényeire való érzékenységgel fontos a dologhoz hozzáállni. Végső esetben intézményváltás is megoldás lehet. Amennyiben a következő iskolában sem sikerül beilleszkedni, érdemes lehet gyermekpszichológushoz fordulni.

• iskola
• tanulás
• psziché
• gyerekek lelki bajai
• Gyerek