Ezt érzi a baba, mikor a világra jön: egyes születési traumák kihatnak a gyerekkora is

Megeshet, hogy a nagy sürgés-forgásban az orvos, a szülésznő és a leendő papa-mama, bár mindent megtesznek azért, hogy a kicsi biztonságban érkezzen meg a világra, bizonyos tekintetben megfeledkeznek arról, hogy a születés alapvetően a védtelen kis jövevényről szól.

Így a baba egyes igényei háttérbe szorulnak, ami a későbbiekben károsabb lehet a szülő-gyerek kapcsolatra nézve, mint gondolnád. Ismerd meg a négy leggyakoribb születési traumát!

A kiút

Egyre szélesebb körben válik elfogadottá a viszonylag új felfedezés, miszerint az újszülött érzelmi emlékezetében markáns lenyomatként rögzül a születés élménye. Azt sem vitatja senki, hogy a baba számára mindenképpen megerőltető a világrajövetel - nemritkán pedig traumatikus is.

A vajúdási, illetve kitolási szakaszban rengeteg új és kellemetlen inger éri a picit. Megszokott közege, a magzatvíz, mely élete első hónapjaiban körülvette őt, és védelmet nyújtott számára a mechanikai hatásokkal szemben, szinte teljesen megszűnik, és megkezdődnek a méhösszehúzódások. A kicsi addigi békés világa hirtelen felborul, helyébe nyomás, illetve szorító érzés lép. A világra készülődő csecsemő a totális bizonytalanság mellett kiúttalanságot és bezártságot él meg, mivel nagyrészt passzív résztvevője a történéseknek, és fogalma sincs, hogy merre tart.

A születés egy természetes trauma, azonban a burokrepesztés, az időzített szülés, a császármetszés és egyes rutinszerűen végzett, ám nem feltétlenül indokolt eljárások hatványozzák a stresszt, ugyanis megfosztják a picit attól, hogy a maga tempójában alkalmazkodjon a gyökeresen megváltozott körülményekhez. Számos szakember álláspontja szerint  - természetesen csak akkor, ha az orvos másképp nem rendelkezik - a kismama válassza a szülés minél természetesebb formáját, ami jóval kevésbé sokkolja a babát.

Jeges tér

Közvetlenül a szülés után az anya megpróbáltatásai jórészt véget érnek, a kicsi viszont egy újabb traumán esik át, hiszen komfortos hőmérsékletű kuckójából egy számára rettentő hideg és huzatos térbe csöppen. Az egészségügyi személyzet nem mindig fordít gondot arra, hogy betakarja, majd az anyja mellére helyezze a kicsit, időt hagyva arra, hogy legalább elkezdhesse feldolgozni mindazt, ami az elmúlt órákban történt vele. Ilyen helyzetben érdemes elkérni a gyermeket - a kórházi dolgozók nemigen mondhatnak nemet egy újdonsült anyukának.

Levegőt!

Ugyancsak szélsőséges trauma a légzés megindulása. Bár ez a változás mindenképpen kellemetlen, lényegesen kisebb fájdalommal jár, ha az orvos nem sietteti a köldökzsinór átvágását. Elég megszüntetni ezt a köteléket akkor, ha a zsinór már nem pulzál, mivel így az oxigénfelvétel fokozatosan áll át az anya szervezetéről a baba saját légzőszerveire. Ez esetben a kicsi légzőrendszere nem szakad fel egy korty levegő reményében, hanem apró pihegésekkel, jóval kisebb fájdalmat okozva felnyílik. Sokan nem tudják, hogy a felsíró újszülött hangereje nem az egészségi állapotával, hanem a fájdalom mértékével van összefüggésben.

Mi vár rád a szülőszobában?

Tény, hogy nem a legbarátságosabb hely, ám itt minden a baba és a mama biztonságát szolgálja. Ismerkedj meg vele közelebbről videónk segítségével!

Egymás nélkül

Különösen nagy megrázkódtatásként éli meg a csecsemő az anyjától való elszakadást. Előfordul, hogy csak különböző bürokratikus, illetve halasztható egészségügyi tevékenység elvégzése után adják a mama kezébe a kis jövevényt, a köztes időszak pedig félelmet és elhagyatottságérzést kelt a piciben. Nem is csoda, hiszen a gumikesztyűs kezek hideg érintése, a fertőtlenítőszag, a mérleg keménysége fogadja őt ezen a világon - édesanyja meleg, puha mellkasa, jól ismert megnyugtató hangja, finom illata helyett.

Sok kórházban pedig még most is csak a háromóránkénti etetések alatt találkozik a mama és a baba, holott az első néhány nap meghatározó szerepet játszik későbbi kapcsolatukban. Ez az időszak ugyanis az ismerkedésre szolgál: anya és gyermeke ekkor térképezik fel egymás rezdüléseit, mozdulatait, gesztusait és hangját - feltéve persze, ha erre van lehetőségük. Arról nem is beszélve, hogy a piciben ekkor kellene kialakulnia az ősbizalomnak - itt jó nekem, biztonságban vagyok -, hogy a későbbiekben problémamentesen gyökeret ereszthessen ezen a világon.

Hospitalizált körülmények között azonban a fenti folyamatot képtelenség belesűríteni napi néhányszor fél órába. Ilyenkor az anyuka és a pici egymástól megfosztva érzik magukat, ami túl azon, hogy mindkettőjük lelki stabilitását veszélyezteti, az otthoni környezetben való összeszokást is megnehezíti. Szerencsére egyre több kórházban áll rendelkezésre baba-mama szoba, ahol anya és gyermeke egész nap együtt lehetnek. Ha teheted, mindenképpen ezt vedd igénybe, hiszen az ilyenkor együtt töltött idő mindkettőtök számára felbecsülhetetlen értékű.

• terhesség
• szülés
• baba
• Gyerek