Hogyan éld túl a bölcsibe, oviba szoktatást? Vida Ági babapszichológust kérdeztük

Minden kisgyermekes szülő életében hamar eljön az a pillanat, amikor a gőgicsélő csecsemőből érdeklődő, mindenre fogékony, totyogó kisgyermek lesz. Sok anyuka ilyenkor válaszút elé érkezik: bölcsibe adják-e a pici gyermeküket, és visszatérnek a munkahelyükre - hiszen nagy szükség van az átmenetileg kiesett jövedelmükre -, vagy még egy kicsit kiélvezik az otthoni babázást, amíg óvodáskorú nem lesz, addig pedig - ha tudják -, meghúzzák a nadrágszíjat.

Bárhogy is döntenek a szülők, a bölcsibe, óvodába szoktatás érzelmileg egy nehéz időszak a család, de legfőképp a gyermek és az anya életében. Hiszen gondold csak el: a babáddal az első másfél-két évében szimbiózisban éltetek, éjjel-nappal gondoskodtál róla, és minden pillanatban ott voltál, amikor szüksége volt rád. A szoptatás, a sok ölelgetés, összebújás, a sok-sok intim pillanat most már csak a nap egy kis szakaszára korlátozódik majd, hiszen új fejezet kezdődik az életetekben, tele kétellyel és kérdésekkel: hogy fogja nélkülem túlélni egy idegen helyen idegen felnőttekkel és gyerekekkel, hogyan fogjuk feldolgozni egymás hiányát, mennyire viseli meg a kapcsolatunkat az elválás? Hogyan érzi majd magát a félénk, anyás gyermekem a többi között? Természetes, hogy ezek a kérdések szinte minden első, de akár többgyermekes anyuka fejében megfordulnak.

Vida Ágnes babapszichológust, a kismamablog.hu szerzőjét kérdeztük a beszoktatással kapcsolatos legfontosabb kérdésekről, félelmekről és megoldásokról.

- A bölcsődébe vagy óvodába lépés nagy mérföldkő szülő és gyermek számára egyaránt, hiszen ez az első olyan közösség, ahol huzamosabb ideig van távol a kicsi, elsősorban az édesanyjától. Vajon kinek nehezebb a bölcsődei beszoktatás, az elválás, a féltő, óvó szülőnek, aki eddig éjjel-nappal a csemetéjével szimbiózisban élt, vagy a gyermeknek?

- A beszoktatás időszaka a szülőnek és a gyereknek egyaránt nehéz. A kicsi éppen a szeparációs szorongás időszakában van, még nem biztos önmagában és abban, hogy anya nélkül is tud-e boldogulni, a szülőnek pedig az elengedés és a munkába való visszatérés, esetleg a testvér születése okoz változásokat és új megoldandó feladatokat. A kicsinek azzal segíthetünk legtöbbet, ha magunkat felkészítjük a változásra, ha pozitívan állunk hozzá. Kutatások kimutatták, hogy a gyerek akkor dolgozza fel a legkönnyebben a beszoktatást, és akkor a legkevesebb a szorongásból fakadó viselkedési probléma, ha az anya szívesen tér vissza munkába, és optimistán, bizakodva tekint a változásra.

- Mennyire fogja megviselni a kicsit a hatalmas változás? Milyen lelki folyamatok játszódnak le a kis lelkében? Egyáltalán, piciként mindezt tudatosítja?

- A beszoktatás minden esetben megviseli a kicsit, hiszen új helyzetbe kerül, új feladatokkal kell megbirkóznia: alkalmazkodnia kell a bölcsőde és óvoda szabályaihoz, meg kell tanulnia kezelni a gyerekekkel való társas helyzetekből eredő konfliktusokat, önállónak kell lennie sok mindenben. Ezekben a dolgokban otthon édesanyjára támaszkodik, tőle kap bátorítást, segítséget, vagy egyszerűen csak tudja, hogy anya úgyis ott van a közelben, és ez biztonságérzetet ad a számára, az oviban viszont egyedül van, és még nem bízik igazán magában. Mindez még nem tudatos a részéről, nem érti a változás természetét, ezért a szorongása még erőteljesebb lehet, mint egy nagyobb gyermeké vagy felnőtté hasonló helyzetben.

- Hogyan készítsük fel a gyermekünket arra, hogy mi vár majd rá a bölcsiben, óvodában? Hogyan könnyítsük meg a beszoktatás időszakát a kicsi számára, ha mi magunk is bizonytalanok vagyunk?

- A legjobb, ha természetesként kezeljük a közösségbe való beszoktatást, ne próbáljuk "reklámozni" a gyereknek, ne akarjuk "eladni" neki, hogy mennyire jó lesz. Ebben a korban a csemeték még mesékben és fantáziákban gondolkodnak, éppen ezért érdemes sok-sok mesét mesélni ovisokról, óvodáról, és megismertetni őt a hellyel már a beszoktatás előtt: elsétálni az intézmény felé, megnézni a gyerekeket, a játékokat az udvaron, esetleg megbeszélni az óvó nénikkel, és már augusztusban egy-egy délutánon rövid időre ellátogatni az udvarra, játszani a gyerekekkel, megismerkedni az óvó nénikkel. Fontos, hogy a beszoktatás apránként történjen, az erőltetés, a sürgetés okozza a legtöbb szorongásos problémát.

- Milyen problémákra gondol, mik merülhetnek fel a beszoktatás alatt és után?

 - Néhány gyereknél már rögtön a beszoktatás alatt vagy az azt követő 4-6 hétben jelentkezik, hogy anyásabb, gyakrabban ébred, este húzza az időt, nem akarja, hogy kimenjünk a szobából, nem engedi, hogy más vigyázzon rá, pedig eddig szívesen maradt mással is. Ezek a problémák többnyire átmenetiek, és ha egy kicsit többet foglalkozunk ebben az időszakban a kicsivel, rendeződnek.

Felmerülhet az is, hogy nehezen indul el reggel, húzza az időt, nem akar oviba menni, végigsírja az utat, vagy csak ott, a búcsúzáskor kezd el pityeregni vagy hisztizni. Ebben többnyire közrejátszik az is, hogy reggel ő is álmosabb, nyűgösebb, és mi is feszültek, idegesek vagyunk, mivel időben kell indulni, sietni kell. Gyakran mesélik a szülők, hogy reggel mindig drámázik a gyerek, de a bölcsiben, oviban meg jól érzi magát, ennek pont az az oka, hogy érzi a feszültségünket. Általában az szokott a megoldás lenni, ha megtaláljuk azt a reggeli ritmust, és kialakítjuk azt a szokásrendszert, ami mindenkinek jó a családban, amiben mi is nyugodtabbak vagyunk, és a kicsi is szívesen működik együtt. Emellett segíthet az is, ha magával vihet egy kis "társat" a bölcsibe vagy oviba - akár választhatunk neki a beszoktatás előtt egy ovistársat, egy plüsst, akivel együtt kezdhetik el az ovit.

Vida Ági szerint vannak olyan problémák is, amik a bölcsiben vagy az oviban lépnek fel, és egyértelműen szorongásra utalnak.

- Néha a problémák nem közvetlenül a beszoktatáskor, hanem csak néhány hét vagy hónap elteltével jelentkeznek. Kezdetben az újdonság varázsa leköti a kicsit, azonban ez elmúlik, és ekkor jönnek elő a szorongásos tünetek. A gyermek nem eszik egyáltalán, nem pisil, kakil az oviban, nem beszél az óvó nénivel vagy a társakkal (ez a szelektív mutizmus, aminek jellemzője, hogy a kisgyermek nem beszél óvodai vagy iskolai környezetben és idegen felnőttekkel, csak a családtagokkal), nem tud az oviban aludni. Ezeknek egy része az első 6-8 hét során általában megoldódik, de ha mégsem, akkor mindenképpen ki kell vizsgálni, mi okozza a tartós szorongást a picinél, és szakember segítségét kérni - árulta el.

- Meddig normális, hogy reggelente nehezen válik el, és sír a gyerek? Mivel lehet ezt az időszakot megkönnyíteni számára?

- Ha jó a beszoktatás folyamata, és van rá idő - legalább egy hét -, akkor nem fog sírni a kicsi reggelente az elváláskor. Ha mégis, akkor az óvó néni segíthet azzal, hogy odajön, és kézen fogja, átveszi, ő nyugtatja meg a kicsit. Akkor tekinthető a gyermek "beszokottnak" a bölcsibe vagy oviba, ha bízik az óvó néniben, és kialakult a kötődés közöttük.

- Milyen hatással lesz az anya-gyermek kapcsolatra az, hogy innentől sokkal kevesebb időt töltenek majd egymással?

- A gyermek számára ugyanúgy az anya marad az elsődleges kötődés, éppen ezért az anya fő dolga az, hogy amikor együtt van a kisgyermekével, akkor tényleg jusson rá ideje, figyelme, türelme, mint a beszoktatás előtt. Gyakran látom, hogy ilyenkor a szülő is türelmetlenebb, elfoglaltabb, és amikor együtt lehetnének, akkor sincs igazán együtt a picivel, pedig ez lenne az, amitől megmarad a jó kapcsolat - árulta el a szakértő, és azt is hozzátette, hogy a kicsi otthoni viselkedését is befolyásolhatja az új bölcsőde vagy óvoda.

- Kezdetben bújósabb lehet, a fárasztó ovis napok után hisztisebb, feszültebb - így adja ki magából a nappal felgyülemlett feszültséget. Segíthetünk neki ebben azzal, hogy ovi után nem rohanunk rögtön haza, hanem sétálunk egyet, játszóterezünk, kismotorozunk, mert a mozgás és a közös játék révén könnyebben vezeti le a gyermek a feszültségét, így hazatérve elmaradnak a nagy hisztik - mondta.

- Sok első gyermekes anyuka félelme, hogy hogyan fog beszokni a kicsi, ha még otthon szopizik, ha csak cumival hajlandó elaludni, ha félénk és visszahúzódó? Van ezekre valamilyen megoldás?

- A szoptatásnak nincs hatása a beszoktatás sikerére, a totyogók már pontosan tudják, hogy ha nincs anya, nincs tej sem. A cumival elalvást a legtöbb intézményben engedni szokták, arra otthon törekednünk kell, hogy ne lógjon egész nap a kicsi szájából a cumi, csak elalváshoz kapja meg, így az oviban sem fogja hiányolni. A félénkség életkori jelenség 1-2 éves kor között. Azzal segíthetünk neki, ha sokat visszük emberek közé, játszótérre, de nem erőltetjük, hogy barátkozzon, megfigyelheti az embereket, valamint ha minket is lát beszélgetni, időt tölteni másokkal. Ha eddig nem vittük közösségbe, a bölcsődekezdés előtti hónapokban mindenképpen vigyük minél többet például játszóházba, játszótérre, gyerekprogramokra, vendégségbe, mert ha a segítségünkkel szerez szociális tapasztalatokat, az megkönnyíti számára a beszoktatást.

- Mi a helyzet a betegségekkel? A szülőnek azzal is számolnia kell, hogy az első hónapokban többet lesznek a gyermekkel az orvosi rendelőben, mint a bölcsiben vagy oviban. Tényleg igaz az, hogy a bölcsis és ovis folyton beteg?

- Ennek biológiai és lelki okai is vannak. Nyilván a bölcsiben vagy oviban sok új baktériummal és vírussal találkozik a kicsi, amik - különösen a fűtésszezonban, amikor össze van zárva a többiekkel - nagy eséllyel fertőzik meg őt. Ugyanakkor a rendszeres intézménybe járás fárasztó a még fejletlen idegrendszer számára, és ez megnöveli a pszichoszomatikus tünetek, valamint az ennek nyomán kialakuló betegségek előfordulásának valószínűségét - árulta el Vida Ágnes, majd azt is hozzátette, mit lehet tenni annak érdekében, hogy minél kevesebbszer legyen beteg a gyermek.

- Hét közben fektessük le időben aludni, ne szervezzünk plusz programokat estére, csökkentsük a fölös ingerek számát, hétvégén pedig pihenjünk sokat, bújjunk össze, olvassunk mesét! Ne legyen túl sok programunk, menjünk a szabad levegőre sokat, és engedjük, hogy kimozogja magát - ezzel sokat tehetünk érte, hogy kevesebbet legyen beteg. Ennek ellenére is a legtöbb bölcsis 3-4, az óvodások 4-5, az iskolások 5-6 hetente elkezdenek fáradni. Ilyenkor látszik, hogy nehezen kelnek fel, jönnek a rejtélyes pszichoszomatikus tünetek, "fáj a hasam", "fáj a fejem", ilyenkor, ha van rá mód, vegyük ki őket pár napra, vagy hosszabbítsuk meg a hétvégét egy nappal, hogy ki tudják pihenni magukat, mert a fáradt szervezet fogékonyabb a fertőzésekre is, ezáltal elkerülhető, hogy néhány hetente menetrendszerűen beteg legyen a gyerek - javasolja a babapszichológus.

Hisztiző gyerekek

A hiszti egyik szülőnek sem a kedvence, sőt. Sokan rémesen kínosnak érzik, ha a gyerek az áruházban vagy az utca közepén kezd rá. Pedig akinek gyereke van, tudja, milyen ez: nincs miért pironkodni. 10 vicces ok, amiért a kicsiknél elszakadt a cérna.

Borító-és ajánlóképek: Getty Images Hungary

• bölcsőde
• óvoda
• beszoktatás
• vida ágnes
• Gyerek