A 4 legfélelmetesebb dolog a baba számára

Mindannyian félünk valamitől. A pókok és a kísértetek helyett azonban a gyerekek még egészen egyszerű dolgoktól retteghetnek, mint a furcsa zajok vagy a sötétség. Ezeket azonban komolyan kell venned, a mindennapok egyszerű démonjai ugyanis akár maradandó lelki sérüléseket is okozhatnak. Tudd meg, hogyan űzheted el őket a pici világából!

Zuhanás

Az apró, törékeny lény láttán nem csak a te fejedben fordul meg, hogy milyen könnyen megsérülhet. A kisbaba szinte az első pillanattól kezdve tudatában van annak, mennyire kiszolgáltatott, ezért egyik első, tudatos félelme a zuhanástól való rettegés.

Ha hirtelen megváltozik a testhelyzete, ha ingerültebb vagy, és mozdulataid szaggatottabbá válnak, a pici kétségbeeshet. Mozdulataidat ilyenkor potenciális veszélyforrásnak érzi, ezért, ha hasonló helyzetben a baba sírva fakad, és érzed magadon, hogy nem tudod kellőképpen nyugodtan dédelgetni, inkább tedd le egy biztos felületre, és simogasd, becézgesd, amíg meg nem nyugszik.

Szeparációs félelem

A kisgyerekek valójában nem attól félnek a legjobban, hogy egy zöld szörny lakik az ágyuk alatt, hanem attól, hogy elveszítik a szülőket. Éppen ezért okozhat annyi gondot az alvás, hiszen a pici a legtöbb esetben valójában nem is a sötéttől fél, hanem attól, hogy nem vagy mellette.

Ezt a mélyen gyökerező félelmet azonban nem oldhatod fel egyszerűen azzal, hogy elmagyarázod neki, hogy mindig mellette leszel. Elsősorban a rendszeres ismétlődéssel nyerheted el a gyerkőc bizalmát, vagyis azzal, ha megszokja, hogy, ha azt mondod, vele leszel, akkor az úgy is lesz. De nem lehetsz vele állandóan. A legtöbb gyerkőc szülőpótléknak egy kedvenc plüssállatot választ ki, amit mindenhová magával hurcol, ezért az hamar elrongyolódik, bekoszosodik. Ezt a babát azonban csak akkor mosd ki, ha már nagyon muszáj, ugyanis a tisztítással elvesztheti jellegzetes illatát és tapintását, amihez a pici kötődik, ami újra felélesztheti benne a félelmet.

Idegenek

Hat hónapos korukig a kisgyerekek nem tesznek különbséget a közeli hozzátartozók és az idegenek között. Örülnek annak, ha bárki felveszi őket, vagy játszik velük, de fél éves kortól már kezdik felismerni a közvetlen közelükben élő embereket. Ekkor, ha egy idegen a kezébe veszi, a pici pánikba eshet, és sírva fakadhat, hiszen ezen a ponton neki még nincs beleszólása abba, hogy mi történjen vele.

Később megtanulja, hogy az idegenek is lehetnek barátságosak, és akár meg is bízhat bennük, de ehhez időre van szüksége, nem lehet siettetni.
Különösen nehéz helyzetbe kerülhetsz akkor, ha egy távoli rokon látogat el hozzátok, aki csecsemőkorában már kézben tartotta gyermekedet, így természetesnek veszi, hogy nagyobbacskaként is közeledhet hozzá. Jobban teszed azonban, ha megkéred, hogy mivel hosszú idő telt el, mióta utoljára látta a babát, ne legyen vele túl közvetlen, mert a pici megijedhet tőle.

Eltévedés

Amikor már képes önállóan járni, minden gyerkőc ég a felfedezési vágytól. Kalandozásaik közben azonban az apróságok igyekeznek mindvégig szemmel tartani a szülőket. Olykor azonban előfordul, hogy messzebb kóborolnak, és egy pillanatra szem elől tévesztik a biztonságot jelentő személyt: ilyenkor nagyon megijednek - ha lehetséges, azonnal visszarohannak az anyához vagy az apához.

Ha azonban egy apróság tömegben téved el, és sokáig nem talál vissza, nagyon kétségbe tud esni, és szinte megállíthatatlanul sír. Kétféle félelem is keveredik ekkor benne: az elszakadástól és az ismeretlenektől való félelem, hiszen csak egy kedves idegen segíthet neki megtalálni az anyukáját.

Ha elveszíted gyermeked, természetes, hogy te is kétségbeesel. Ha azonban megkerül, a lehető legrosszabb, amit tehetsz, ha jól megszidod, amiért elkóborolt, ugyanis miután egymásra találtatok, a picinek még sokáig tarthat, mire megnyugszik. Ebben az izgatott állapotban inkább ölelgetésre és dédelgetésre van szüksége ahhoz, hogy abbahagyja a sírást.

Cikkünk a Kisbaba - Az első két év bámulatos története című könyv alapján készült.

• alvás
• félelem
• praktikák
• magány
• első év
• Gyerek