Az anyák paráztatása mindenfélével, amit kihagytam volna a gyerek első félévéből

Az ember a gyerek születésével felugrik egy vonatra, aminek nincs végállomása. Néha az első osztályon utazunk, néha a harmadikon kényelmetlenkedünk, és gyakran az ütközőbe kapaszkodva lobogunk a szerelvény után.

A vonaton nincs vészfék, de kalauzból rengeteg szaladgál a folyosókon, és nem tudjuk, melyiküknél érvényesítsük a jegyünket.

Para a köbön

Egyszer olvastam egy orvostól, hogy ha egy dolgot javasolhatna az újdonsült szülőknek, különösen az anyáknak, akkor az az lenne, hogy próbálják meg nem túlaggódni a gyereknevelés első hónapjait, mert elvesztenek sok mindent.

Nyolc hónap távlatából, bizony igaza volt ennek a bölcs embernek, a folyamatos parázás, hogy minden oké-e a gyerekkel, elvesz a kezdeti élményből. De nem akarom ostorozni magam, hiszen érthető, hogy az ember aggódik, főleg a legelején, ráadásul egy teljesen egészséges babánál is felmerül számtalan kérdés, olyanok is, amikre korábban egyáltalán nem gondoltunk. A Google javaslataiból pedig rájöttem, bizony más is aggódik azon, hogy meleg a gyerek feje. Emlékszem, írtam a barátnőmnek, amikor egyhetes lett a kislányom, hogy hősök vagyunk, mert életben tartottunk egy csecsemőt. És csak félig éreztem ezt viccnek.

A hazai viszonyok pedig egyáltalán nem kedveznek a nyugodt, ellazult gyermekágynak, és az azonnal elérhető információk sem segítenek, mert egy gyors kereséssel hamar megtalálhatjuk, hogy milyen óriási gond is van a babával. 

Ez a negatív hozzáállás már a terhesség alatt érezteti a hatását. Kis túlzással azt lehet mondani, hogy kenyéren és vízen kellene élni a négy fal között, ha minden szabályt be szeretne tartani a kismama. Ne egyél mézet, camembert-t (ezen egy francia nő eléggé nevetne), sonkát, epret, csípőset (ezen a mexikóiak nevetnének), ne menjél természetes vízbe fürdeni, ne aludj a bal oldaladon, ne aludj a jobb oldaladon, és ne kávézz, de ami a legfontosabb, ne stresszelj. Köszi.

A gyermek születése után fokozottan jelentkezik a stressz és az ebből fakadó aggodalom, aminek hormonális okai is vannak, de az is közrejátszik, hogy a kisbabák nem a nagykönyv szerint működnek. Csak amíg erre rájön az ember, addig eltelik jó pár hét, amíg pedig lelazul, addig jó pár hónap. Mivel az egyetlen állandóság a folyamatos változás, nehéz ezen a robogó vonaton megvetni a lábunkat. Ritka ugyanis az olyan pici, aki mindig ugyanannyit eszik, kiszámíthatóan alszik nappal, és hamar megtanulja evés nélkül átaludni az éjszakát.

Ma már nevetek rajta, de emlékszem, pár nap különbséggel kerestem rá arra, hogy túl keveset eszik a baba, aztán arra, hogy túl sokat. És ezt eljátszottam az alvással is, utánanéztem, hogy mi van, ha túl sokat bukik, vagy hogy beesett a kutacsa. Az utóbbi volt a hobbiparám, amit figyelgettem, mert ha beesik, az azt jelenti, hogy kiszáradt a gyerek. Rájöttem, más anyáknak is van hasonló pörögnivalója, az egyik barátnőm a babája kerekedő pocakját figyelte, hogy hátha alultáplált. Nem volt, a folyamatos szopizástól szépen nőtt a gyerek. 

Lelazulok

Bár úgy tűnhet a fentiekből, hogy paramami vagyok, ez nem igaz. Csupán az óriási felelőséggel járó új helyzet folyamatosan szüli a kérdéseket, és nem mindig találjuk meg elsőre a jó választ. Rengeteg tévhit és rémisztgetés olvasható és hallható, persze pusztán jóakaratból.

Ha nem háromóránként eszik, hasfájós lesz (nem lett). Ha nincs naponta több órát hason, nem fog átfordulni (átfordult). Ha 25 fokban nincs rajta zokni, megfázik (nem fázott). Ha üveget és cumit is kap, nem kell neki a cici (kellett). Ha játszhat is a kiságyban, nem akar majd ott aludni (most is azt csinálja). Ha az öledben ül, magától nem fog (de).  

Szerencsére az ember egy idő után szelektál, és nem a katasztrófával fenyegető cikkekből, fórumozóktól és hozzáértőktől tájékozódik, inkább más anyukákkal beszélget, vagy a normálisabb hozzászólok tanácsait fogadja meg a gyakori kérdéseken. (Tudom, hogy vicc tárgya a GYK, de hasznos.) Az utóbbin szerencsére már minden kérdést feltettek évekkel ezelőtt. Többször is.

Én a gyerek hat hónapos korában jutottam el oda, hogy elhatároztam, nem keresek rá minden apróságra, és próbálok egy picit nyugalomban utazni a babával, és egy kicsit jobban ösztönből nevelni. Azóta is él, és én is jobban virulok, mert kizártam egy csomó felesleges paráznivalót az életünkből. Azóta a vonat sem zakatol annyira.

Szülésélmény, ami nem olyan, mint a filmekben: magyar édesanyák meséltek

Három magyar édesanyát kértünk meg, meséljék el a terhességük, vajúdásuk és szülésük történetét őszintén, tabuk nélkül.

Borító- és ajánlóképek: Getty Images Hungary

• terhesség
• szorongás
• anyaság
• pszichológia
• Gyerek