Árt a gyereknek a sok házi feladat?

Két amerikai szakember - és nem utolsósorban édesanya -, Nancy Kalish és Sara Bennett a közelmúltban könyvet jelentetett meg a sok házi feladat negatív hatásairól. Tudják, mit beszélnek, hiszen annak idején az ő gyerekeik is ebben a cipőben jártak.

Amikor a gyerek többé már nem gyerek

Az a gyerek, akinek némi túlzással éjjel-nappal tanulnia kell, valójában nem gyerek többé - nem azért, mert idő előtt felnőtt volna, hanem mert a körülmények erre kényszerítik.

A könyv és füzet fölötti gubbasztás ugyanis elveszi az időt a játéktól, ami pedig ebben a korban még mindig az egyik legfontosabb fejlesztőtevékenység, hiszen a gyermek ily módon szerez tapasztalatokat önmagáról és a világról. Sok szakember szerint ez utóbbi foglalatosság legalább annyira - ha nem jobban - segíti a gyerkőcöt a későbbi boldogulásban, mint a szó szoros értelmében vett tanulás, illetve a tanulásszerű tevékenységek, úgymint különórák és extra foglalkozások.

Nemhogy hatástalan, hanem egyenesen káros lehet, ha túl korán, túl sok információ zúdul az apróságra: a túlterhelt gyerek számára a tanulás favágássá válik, és kiöli belőle a természetes érdeklődést szűkebb és tágabb környezete iránt. Nem beszélve arról, hogy minél nagyobb lexikális tudást kell magáévá tennie, annál kevésbé fejlődhetnek egyéb képességei - leszűkítve a választható pályák körét.

A túlterheltség első jelei

Már önmagában is elgondolkodtató, ha egy kisiskolás állandóan a könyv és a füzet társaságában kuksol, ám ezt számos szülő hajlamos a szorgalom és a lelkiismeretesség jeleként értékelni, sokukat pedig egyenesen büszkeséggel tölti el a tudat, hogy az ő gyerekük még véletlenül sem próbálja elbliccelni a kötelezettségeit. A fentiekből adódó kimerültség pedig kezdetben kevéssé szembetűnő jelekben nyilvánul meg. Az alábbiakra érdemes odafigyelned.

• Kapkodás, csapongás, következetlenség - egyre nagyobb gyakorisággal.
• Aluszékonyság, illetve kevés és felületes alvás, esetenként rémálmok. A túlzottan igénybe vett gyerek sokszor hétvégén próbálja behozni az egész heti alváshiányt.
• Rendszeresen csütörtök-pénteken jelentkező magatartás-problémák.
• Pszichoszomatikus tünetek: fej- és gyomorfájás, hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés, súlyosabban esetben asztma vagy allergia kialakulása.

Ha a szülő nem cselekszik időben, a gyerkőc végképp megutálhatja a tanulást - így pedig nemhogy nem fog többet tudni, de még az alapvető ismeretek elsajátítása is nehezebb lesz számára.

Mit tehetsz szülőként?

Első lépésben próbálkozz meg néhány tanulást segítő praktikával - lehet, hogy némi átszervezéssel jelentős mértékben növelhető a gyerek erőfeszítéseinek hatásfoka. Ha ez nem működik, beszélj a gyerek tanárával, hiszen még a rutinosabb pedagógusokkal előfordulhat, hogy rosszul mérik fel a gyerekek befogadóképességét és terhelhetőségét.

Amennyiben nem jársz sikerrel, kérdezz meg más szülőket is, hogy náluk mi a helyzet - ha hasonlóak a tapasztalataik, akár együttesen is megpróbálhattok hatni az illető tanárra, esetleg a felettesére, bár ez utóbbi csak végső esetben javasolt, mivel elmérgesítheti a viszonyt.

Mindazonáltal érdemes elgondolkodnod azon is, hogy a megfelelő intézményt választottátok-e gyermeked számára. Nem kizárt ugyanis, egy, a tanulók személyiségét előtérbe helyező iskolában a gyerkőc többet és jobban tanulna, mint egy felkapott táltosképzőben.

• szülő
• tanulás
• iskola
• gyereknevelés
• kisgyerek
• Gyerek