1 hónapos babával maradt egyedül az apa: a segítség nem a megszokott helyről jött

Amikor a kis Persephone a világra jött, apukája, Richard Johnson valószínűleg nem sejtette, hogy kettejük élete hamarosan óriási fordulatot vesz. A dolog egy hónappal a kislány születése után kezdődött.

Persephone anyjánál szülés utáni depresszió tünetei jelentkeztek, mely a férj szerint befolyásolta a döntésében, amikor fogta a kislányt, és egyik napról a másikra Kaliforniába utazott. Rövidesen meggondolta magát, és Persephone nélkül akarta folytatni az életét. Telefonon megfenyegette az apát, hogy ha nem utazik oda a gyerekért, örökbe adja.

Richard nem habozott elindulni, ám miután magához vette, és ismét a biztonságos négy fal közt tudhatta lányát, hamar rájött, hogy egyedül nagyon nehéz dolga lesz.

Richard nehéz időket élt meg, hiszen egyesegyedül bele kellett rázódnia a baba körüli tevékenykedésbe. Akár egy anya, akár egy apa marad magára egy babával, ez óriási lelki, fizikai és szellemi megpróbáltatás.

Sokat segített neki, hogy amikor lánya tíz hónapos volt, csatlakozott egy Facebook-csoporthoz Apa élete címmel, ahol az övéhez hasonló sorsú, egyedülálló apákkal tudta megosztani tapasztalatait és aggodalmait. A csoporttagságát egy őszinte és érzelmes levéllel indította hálája kifejezéséül, ugyanis rájött egy fontos dologra, amit mindenkinek érdemes meggondolnia.

"Apa élete,

a nevem Richard Johnson, és egy gyönyörű kislány, Persephone egyedülálló apukája vagyok. Az anyja akkor hagyott el minket, amikor a baba egy hónapos volt. Még mindig nem tudjuk, miért, de úgy hisszük, szülés utáni depresszió játszhatott benne szerepet. Mikor már pár hete kettesben voltunk, véletlenül tévedtem az oldalra. Rettegtem az apaságtól, de tudtam, egyedül kell megbirkóznom ezzel, és jól kell csinálnom. Tudtam, hogy képes vagyok rá. Mindenféle könyvet megvettem, és Youtube-videók ezreit néztem meg a babaápolásról. Aztán ebben a Facebook-csoportban rájöttem, sorstársaimra találtam, és nagyon sokat segített nekem, hogy tudtam, nem vagyok egyedül: mások is vannak ilyen cipőben, mint én."

Richard számára a csoporttagság megnyugvást adott, hiszen látta, nehéz helyzete ugyan megterhelő lelkileg, nincs vele egyedül. Megnyílni, megbeszélni, elmondani, tapasztalatot cserélni, meghallgatásra lelni nagyon sokat segít az embernek, akármilyen rögös úton jár.

Vannak, akik ezt barátaikkal teszik meg, mások a szomszédot vagy a játszótéren üldögélő másik szülőt fogadják bizalmukba. Richard esetében a csoport jelentette a lelki megnyugvást. Gondolatait érdemes megszívlelni, és hasonló helyzetben mindenképpen nyitni mások felé, akik erőt adhatnak a nehéz időkben.