Ilyen, amikor a szülésre termelésként tekintenek: a fasiszta Olaszország megváltoztatta az anyaságot

Demográfiai kérdésekkel kapcsolatban időről időre felmerül a közbeszédben, hogy vajon közügy-e, vagy magánügy a gyermekvállalás. Napjainkban is késhegyre menő viták folynak a kérdésben, a történelem folyamán azonban akadtak olyan korszakok, amelyekben az állami vezetés egyértelműen - a mainál is jobban - irányítani kívánta a területet. 

Mussolini idején a fasiszta Olaszországban a szülést és a szoptatást is egyszerűsíteni és észszerűsíteni kellett, mintha csak a termelési folyamatok részét képeznék.

Anyaság a fasiszta Olaszországban

A modern Olaszország működését erőteljesen befolyásolja gazdag vallási és kulturális öröksége. Az anyaság, részben a katolikus egyház Madonna-tisztelete miatt ma is kiemelt jelentőséggel bír, ugyanakkor a családdal, gyerekneveléssel kapcsolatos dolgok nagyrészt magánügynek számítanak, amelyekbe az állam nem, vagy csak korlátozott mértékben szólhat bele. Nem így volt ez Benito Mussolini alatt, aki 1922 és 1943 között működött Olaszország teljhatalmú uraként. Mussolini miniszterelnöksége a családügyekbe való kiterjedt állami beavatkozás korszaka is volt egyben. Hatalomra jutását követően három évvel programszerűen hozzálátott az olasz lakosság számának növeléséhez. 

A rezsim kijelentette, hogy a nők helye a háztartásban van, életük legfőbb célja pedig a gyermekszülés, hiszen ezen múlik a nemzet sorsa. Annak érdekében, hogy a nemzet erős legyen, és új területeket hódíthasson meg, az olasz nők feladata, hogy minél több egészséges újszülöttnek adjanak életet. A kormány kriminalizálta az abortuszt és még a szülésszabályozási információk terjesztését is, emellett igyekezték korlátozni a nők munkaerőpiaci érvényesülését. A szoptatást és a szülést is az államhoz tartozó tömegtermelési formák közé sorolták. 

A fasiszta Olaszországban az Országos Anya- és Csecsemővédelmi Szervezet (Opera Nazionale Maternita e Infanzia - ONMI) mintegy 5700, nőkkel és gyermekekkel foglalkozó intézmény felett vette át az irányítást. A várandós nőket ingyenélelemmel látták el, illetve felvilágosították a csecsemők táplálásával kapcsolatban, és a szoptatásra ösztönözték őket. Az ONMI legfőbb célja viszont az volt, hogy megértesse a nőkkel, hogy a fasiszta lányok, asszonyok elsődleges feladata a gyermekvállalás. 1926-ban törvényen kívül helyezték a fogamzásgátló eszközöket és az abortuszt. Illegális lett a szexuális felvilágosítás, csökkentették a beleegyezési és a házasságkötési korhatárt is.

A gyermeket nevelő házaspárok adókedvezményeket, a hatnál több gyermeket nevelő férfiak adómentességet kaptak, ellenben a 25 és 65 év közötti agglegények emelt összeget fizettek be az államkasszába. Az olasz közszolgálat csak szülőket alkalmazott, az állami tulajdonú vasút elbocsátotta a női alkalmazottakat, hogy a gyermekvállalásra és -nevelésre fókuszálhassanak. Később a magánszektor is követte a példát. 

A nők 1934-től két hónap fizetett szülési szabadságot kaptak, és a több mint ötven nőt foglalkoztató gyáraknak külön helyiséget kellett kialakítaniuk, ahol az anyák szoptathatták csecsemőiket. 1939-től az ötgyermekes anyák állami kitüntetésben részesültek, az érem szalagjára minden következő gyermek érkezésekor masni került. 

A szoptatást is racionalizálták

Mivel a szülés és a szoptatás ipari jelleget öltött, a mutatószámok mindkét esetben különös jelentőséggel bírtak. Ekkor terjedt el Olaszországban a szoptatás azon módszere, amelyben erőteljesen érvényesült az ipari munkaszervezés alapelveit kidolgozó amerikai gépészmérnök, Frederick Winslow Taylor hatása, a doppla pesata, ami körülbelül annyit tesz, hogy kettős mérés. A ma is sokak által alkalmazott eljárás lényege, hogy evés előtt és után is lemérik a babákat, hogy megtudják a kicsik által elfogyasztott anyatej mennyiségét.

Az anyatejet rendkívül fontosnak tartották a csecsemők egészsége szempontjából, és az etetésben a pontos időrend, az orario számított, nem pedig az, hogy a gyermek mikor lett éhes. 

Az intézkedések nem hozták meg a kívánt eredményt. Mussolini azt szerette volna, hogy az 1927-ben negyvenmilliós olasz népesség 1950-re hatvanmilliósra duzzadjon. Ehhez képest 1947-ben a populáció 47,5 milliós volt.

Mindezzel Olaszország természetesen nem volt egyedül a korban, a náci Németország és a francóista Spanyolország hasonlóan bátorította a nemzet számbéli gyarapodását.

5 fura gyereknevelési módszer a múltból

A gyereknevelés az elmúlt évtizedek alatt gyökeresen megváltozott. A modern kori irányzatok már attól is némileg eltérnek, amit nagyanyáink követtek, hát még azoktól mennyire különböznek, amik a 20. század elején voltak népszerű taktikák!

(Képek: Getty Images Hungary.)

• mussolini
• olaszország
• fasizmus
• anyaság
• szoptatás
• Gyerek