5 jel, hogy a kisgyerek stresszel küzd, pedig mindent megteszel érte

A gyerekkori stresszt bizony nem könnyű észrevenni, hiszen a kicsik sokszor nem tudják vagy merik szavakba önteni, hogy mi az, ami zavaró vagy bántó számukra. Mindez pedig hosszabb távon a testi-lelki-szellemi fejlődést is negatívan befolyásolja.

Most megtudhatod, milyen láthatatlan stresszforrások lehetnek csemetéd környezetében, és miként iktathatod ki őket.

A gyerekkori stressz tünetei

Ha gyermeked minden elővigyázatosságod ellenére rendszeresen megbetegszik, nagy a valószínűsége annak, hogy a probléma hátterében nemcsak fizikai, hanem lelki elváltozások is állnak - melyek a stresszre vezethetők vissza.

Ha a már hosszabb ideje szobatiszta gyerkőc egyszer csak újra bepisil, lehetséges, hogy valamilyen stressz zavarta meg.

Az emésztőrendszer különösen érzékenyen reagál a stresszre, leggyakrabban hányás, hasmenés vagy gyomorfájás formájában.

Hirtelen hízás - testi ok nélkül. A stressznek kitett gyerkőc gyakran az étkezésben keresi a megnyugvást és a feloldódást.

Árulkodó jel lehet a megváltozott magatartás. A gyerek különösebb átmenet nélkül nehezen kezelhetővé válik: visszabeszél, füllent, esetleg elvesz olyasmit, ami nem az övé.

Így iktasd ki a stresszkeltőket!

Az alábbi tényezők számos család életében jelen vannak - holott egytől egyig súlyos stresszforrást jelenthetnek. Szerencsére könnyen és gyorsan megszabadulhatsz tőlük.

A napi rutin hiánya

A napi rutin hiányában nem alakulnak ki a gyerek életében azok a keretek, amelyekhez tartani tudja magát, az ebből adódó bizonytalanságot pedig stresszként éli meg. Dolgozz ki a gyerkőc számára egy napirendet, amely magában foglalja a napi étkezések, a tisztálkodás, a tanulás, a játék és a felkelés-lefekvés idejét, amelyekhez - ha nem is túl mereven, de - a továbbiakban tartania kell majd magát.

Kevés, illetve felületes alvás

Egy iskoláskorú lurkónak kilenc-kilenc és fél órát kell aludnia, egy óvodáskorúnak nagyjából tíz órát, méghozzá  mélyen, felriadásoktól mentesen. A kevés vagy nem megfelelő minőségű alvás nemcsak a gyerek fizikai és lelki teljesítményét veti vissza, hanem egyfajta stresszt is jelent számára. Gondoskodj róla, hogy csemetéd viszonylag korán - a napirendnek megfelelő időpontban - ágyba kerüljön. Fontos, hogy már az ezt megelőző egy-két óra is békességben teljen, a szülő által mondott esti mese pedig valóságos csodát tesz!

Túlzott elvárások

Sok szülő nem gondol arra, hogy a túlzásba vitt fejlesztés és oktatás - foglalkozások, különórák -, valamint az ebből adódó kevés pihenés ugyancsak stresszforrás. E téren is igaz a mondás, miszerint a kevesebb több! Ovis vagy kisiskolás gyerekek esetében bőven elég az extra elfoglaltságokból egy vagy kettő. Később már ennél több is megengedett - feltéve, hogy mindez nem veszi túlságosan igénybe a lurkót, és persze örömét is leli benne.

Ha hiányzik az egyedüllét

A felnőttekhez hasonlóan a gyerkőcöknek is szükségük van arra, hogy esetenként elvonulhassanak a világ szeme elől - akár csak a saját kis vackukba. Habitusfüggő, hogy ki mennyi egyedüllétet igényel - a lényeg, hogy engedd meg csemetédnek ezt a fajta passzív pihenést, és ne szólj rá, ha csak fekszik az ágyon és bambul.

Kevés fizikai aktivitás

A fizikai aktivitás minden gyerek létszükséglete, hiszen nemcsak a mozgásfejlődést segíti elő, hanem a feszültség kiszelepelését is biztosítja. Gondoskodj róla, hogy csemetéd minél többet legyen a szabadban, ahol kedvére ugrálhat, futkoshat, és időnként menjetek kirándulni. Esetleg valamilyen sportot is választhattok közösen.

Feszültséggel terhelt családi viszonyok

Korántsem mindegy, hogy a család tagjai milyen viszonyban állnak egymással - még akkor sem, ha a kicsit mindannyian szeretik. Gondold végig: mindenki megkapja a többiektől a kellő figyelmet, megértést, elfogadást? Mindenkinek a számára szükséges mennyiségű pozitív megerősítésben van része? Ne feledd, hogy a szülők közötti - akár kimondatlan - feszültség is elég ahhoz, hogy felbolyduljon a gyerkőc lelke. Törekedj arra, hogy az efféle helyzetek mielőbb feloldást nyerjenek - ám ezt ne a gyerek előtt kivitelezd, hogy ő már csak a végeredményt lássa.

A beszélgetés hiánya

A kisgyerek jóval több kommunikációt igényel annál, mint hogy mi volt aznap az oviban vagy a suliban. Rendszeresen szakítsd egy kis időt mélyebb beszélgetésekre! Vess fel egy témát, aztán hagyd, hogy a társalgás spontán alakuljon. Fontos, hogy ilyenkor semmiféle elvárást ne támassz csemetéd felé - engedd meg neki, hogy elmondja, amit érez vagy gondol, következmények nélkül.

• stressz
• szülő
• gyereknevelés
• kisgyerek
• gyerekek lelki bajai
• Gyerek