Minden idők egyik legnagyobb emlőse 5 méteres volt, és 30 tonnát nyomott: érdekességek a 34 millió éve élt rinocéroszról
A rinocérosz különös teremtménye volt az ősidőknek.

cov
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Az állatkerti séta gyerekek és felnőttek számára egyaránt kellemes elfoglaltság. Legközelebb, amikor sor kerül rá, érdemes egy perccel tovább időzni az orrszarvú kifutójánál, és belegondolni, milyen régre nyúlik vissza a különleges lény története.

Az ősi orrszarvúk 23-34 millió évvel ezelőtt, az oligocén nevű földtörténeti korban éltek Eurázsia területén, Kína és a Balkán között. Az első fosszíliákat Guy Ellcock Pilgrim fedezte fel 1907-1908-ban Balokisztán területén.

A nemzetségről

Az ősi rinocéroszok a Paraceratherium nemzetséget alkották, mely a régészeti leletek alapján több különböző fajt egyesített, a Paraceratherium transouralicumot, a P. linxiaensét, a P. bugtiensét, és a P. huangheensét. Ezekből a P. transouralicum fajt sikerült ez idáig legjobban megismerni a leletek alapján.

Noha az őslénytan további ősorrszarvú-nemzetségeket is megnevez -Baluchitherium, Indricotherium, Pristinotherium -, ezekre nagyon kevés példát találtak, és sokkal inkább a  Paraceratherium korai megnevezéseiként gondolnak rá, mint különálló nemzetségekre.

Milyen volt az ősi rinocérosz?

A mai rinocéroszok ősei gigászi méretű, szarv nélküli állatok voltak, a valaha volt egyik legnagyobb emlősfajnak számítottak. Vállmagasságuk a fosszíliák alapján 5,24, teljes testhosszuk 8,7 méter volt, súlyuk a 15-30 tonnát is elérte.

Alkatuk sokkal nyúlánkabb volt, mint napjaink zömök orrszarvúinak. Oszlopszerű lábaik a testük arányában hosszabbak voltak, mint utódaiké, ahogyan a nyakuk is, fejük pedig kisebb és kecsesebb volt, mintegy 1,3 méter hosszú. Nagy, agyarszerű metszőfogaik voltak, felső ajkuk orrmányszerűen hajlott alá.

Színükről, bőrük textúrájáról nem maradtak fenn árulkodó nyomok, de valószínűleg a ma élő utódaikhoz hasonlóan vastag, szürkés színű, szőrtelen volt a bőrük.

A cikk az ajánló után folytatódik

Így éltek a gigászi rinocéroszősök

Kisebb hordákban élhettek, melyeket jórészt nőstények és borjaik alkottak, amelyeket közösen védelmeztek. A vemhességi idejük napjaink elefántjaihoz hasonlóan hosszabb lehetett.

Ami étrendjét illeti, fogazata és izotópos vizsgálatok alapján úgy vélik, hogy a Paraceratherium növényevő lehetett, és legfőképp puha leveleket fogyasztott.

Paraceratherium-csontok.
Paraceratherium-csontok.
Fotó: wikipedia.org

Mivel méretesek voltak, mozgásuk igen lomha lehetett. Futni aligha tudtak, de arra képesek lehettek, hogy jókora területeket járjanak be. Ez nagyon szerencsés volt életben maradásuk szempontjából, hiszen élelem reményében újabb és újabb tájakat kellett meghódítaniuk.

Ahogyan Robert M. Alexander, brit paleobiológus is vélte, a méretéből eredendően a felmelegedés óriási gondot jelentett a Paraceratherium számára, ezért valószínűleg árnyas, mocsaras helyeken tölthették napjaikat.

Miért zsugorodtak össze az állatok?

Következő cikkünkben megtudhatod, miért volt az, hogy az állatok egyre és egyre kisebbek lettek. Ismerkedj meg további ősfajokkal!

Ezt is szeretjük