A londoni nagy bűz orrfacsaró története: amikor már a parlamentben is kidőltek a Temze szagától
A nagy bűz története ma is jelentős, hiszen annak köszönhető a londoni csatornarendszer.

lond
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

A 19. század London történetében meghatározó időszak volt. Az egyre népesedő város korábbi, középkorból fennmaradt, fából készült vízellátó-hálózatát korszerűsítették, emellett egyre több háztartásba került vécé is.

A csatornahálózat kiépítése mindeközben váratott magára, így a házakból származó szennyvíz egyenesen a Temzébe zúdult, ahogyan különféle háztartási, gyári és vágóhídi hulladékok is a folyóba kerültek. Szinte borítékolva volt, hogy ebből egyszer még nagy kalamajka lesz, de odafent a parlamentben évtizedekig csupán a szándék volt meg a szennyvízelvezető rendszer megvalósítására.

A nagy bűz

Az évszázad közepére a Temze fenekén tekintélyes mennyiségű szenny gyűlt össze, és a víz színe is besötétedett: az egykor tisztán hullámzó folyó ekkorra barna színű, ronda, hömpölygő masszává változott. Nem csoda, hogy a korabeliek szörnylevesnek kezdték becézni a folyót.

Talán megjegyezni is felesleges, hogy a Temze erősen szennyezett vize milyen iszonyatos szagot árasztott magából. 1858 nyara ráadásul szokatlanul meleg volt, ami csak tetézte a problémát. A rossz levegő ellepte az egész várost, ami gyorsan tovább szőtte a máig is nagy bűzként emlegetett történet fonalát.

Túl két nagy kolerajárványon az emberek nem csupán a büdöstől szenvedtek, hanem féltek is, hiszen az akkori meggyőződés az volt, hogy a betegség terjesztője a rossz szagú levegő, a fertőzőnek tartott miazma. A lakosság körében egykettőre eluralkodott a pánik.

Amikor a szag a parlamentig jutott

Előbb-utóbb nemcsak a riadalom híre, de a bűz is eljutott a parlamentig, és mivel ott is csak emberek ültek, ők is szinte kidőltek a Temze szagától.

Tartva a kolerafertőzés veszélyétől, haladéktalanul rendeleteket hoztak: először is 250 tonna klórmeszet öntöttek a folyóba, hogy fertőtlenítsék a vizét. Másodszor pedig végre megvalósították az évtizedek óta várakozó terveket, és határoztak London csatornahálózatának kiépítéséről is. Az elkövetkezendő hat esztendő során 1800 kilométer hosszú rendszert építettek ki a város számára. Azután a szennyvíz csak Londonon kívül ért a folyóba, majd hamarosan a tengerbe került.

A cikk az ajánló után folytatódik

Csak később, egy John Snow nevű orvos felismerésének köszönhetően derült ki, hogy valójában a víz volt a kórokozó terjesztője, és nem a levegő. Akkorra viszont Londonnak már nagyszerű csatornahálózata volt, és a tiszta víznek hála, a kolera sem pusztított tovább: így ha valamiért, akkor legalább ezek miatt érdemes volt elviselni a nagy bűzzel járó kellemetlenséget.

Viktoriánus kori konyha a pincében

Amikor felújították öreg házukat, a házaspár nagyon meglepődött: egy időkapszulaként várakozó 19. századi konyha bújt meg a ház pincéjének lezárt területén.

Ezt is szeretjük