Sötétedés után jobb elkerülni őket: 10 lidérces szellemváros a nagyvilágból

Egykor élettel teli, csodálatos helyek voltak, mára azonban kevesen merészkednek környékükre.

Félelmetes szellemvárosok
Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

A szellemvárosok, ahogy nevük sejteti, elhagyatott települések, ahol egykor jókedv és vidámság honolt az utcákon, aztán jellemzően gazdasági válság, politikai vagy katonai döntés, esetleg természeti katasztrófa miatt elnéptelenedtek, mára pedig csak romos épületek és elhanyagolt utcák maradtak.

Ám a szellemvárosoktól a paranormális jelenségek sem állnak távol, amitől történetük nemcsak szomorú, de hátborzongató is lesz. Persze mindez nem rettenti el a legelszántabb turistákat, ugyanakkor egyes helyeken a hatóságok betiltották az éjszakai sétálást. Bár a fotók alapján némelyiket még fényes nappal is félelmetes aura lengi körül.

Az indiai Bhangarhonban napjainkban egy lélek sem él, mert a helyiek szerint átokkal sújtott: a város éjszakánként eltűnik, nem tudni, hova vagy miért. Ezért sötétedés után a turistáknak tilos felfedezőútra indulniuk. Mondjuk nem is lenne hova, ugye.
A kaliforniai Bodie 1859-től 1942-ig az aranybányászat fellegvára volt, a bánya kimerülése után azonban az emberek eltűntek, és a 170 épületből álló szellemváros üresen maradt. A legenda szerint átok sújtja mindazokat, akik megpróbálnak magukkal vinni egy darabkát a lakóházakból.
Kennecott sokak szerint az USA legfélelmetesebb szellemvárosa, melynek bányáit állítólag szellemek lakják, sőt, éjjelente szellemvonatok is járnak a síneken. Az alaszkai település 1911 és 1938 között rézbányászati központ volt, az ásványkincsek kimerülése után azonban lakói elszállingóztak.
Az ukrajnai Pripjaty a csernobili atomerőműtől 2 kilométerre fekszik, az 1986. április 26-i atomkatasztrófa miatt vált az enyészet martalékává. Egykor az atomerőmű dolgozói éltek itt családjukkal, a sugárzás miatt azonban esélytelen, hogy a település újra lakható lesz.
Calicóba, a vadnyugati szellemvárosba 1881-es alapítása után valósággal özönlöttek a népek, mert egy csapat férfi ezüstre bukkant a hegyekben, és bányát nyitottak. 1896-ban azonban az ezüstláz is lecsengett, a város kiürült, mostanra pedig sokat veszített régi fényéből.
Oradour-sur-Glane neve mára egyet jelent a második világháború borzalmaival, 1944. június 10-én ugyanis a német hadsereg a francia falu teljes lakosságát lemészárolta. A háború végén pedig De Gaulle tábornok úgy döntött, mindent érintetlenül hagy mementóként.
Az indiai Ross Island börtönsziget volt a brit gyarmaturalom alatt, majd 1941-ben evakuálták földrengés miatt. A sziget egy része látogatható, de kizárólag nappal. A turistáknak pedig belépéskor és kilépéskor is le kell jelentkezniük, a sziget másik részén ugyanis tengerészeti bázis üzemel.
A Humberstone és Santa Laura salétromművek a chilei Tarapacá régióban találhatók, és munkások ezreinek biztosítottak otthont és munkahelyet egészen 1961-ig, amikor a veszteségek miatt végleg bezárták. 2005. július 25. óta szerepel az UNESCO Világörökség listáján.
A spanyolországi Belchite a spanyol polgárháború pusztítása miatt lett szellemváros, pedig a Zaragozától 40 kilométerre fekvő települést egykor csodálatos épületek díszítették. Mára azonban csak kísérteties romok maradtak.
Hashima Japán legsűrűbben lakott része volt: az 1880-as évek végén bányásztelepülés lett, míg a második világháború alatt hadifoglyokat dolgoztattak itt embertelen körülmények között. Az olajkereskedelem végül háttérbe szorította a szénbányászatot, a tulajdonosok pedig 1974-ben bezárták Hashimát, és kiürítették.

Képek: Getty Images Hungary.

Ehhez a cikkhez ajánljuk

Ezt is szeretjük