Meg lehet úszni a kemoterápiát? A mellrák kezelési lehetőségei 2024-ben

Bár a legtöbben egyértelműen a teljes melleltávolítással és a klasszikus kemoterápiával azonosítják, a mellrák korántsem egységes betegség, így a kezelések terén is jóval árnyaltabb a kép, nem beszélve arról, mennyi, korábban újdonságnak számító terápiás módszer vált mára a rutinkezelés részévé.

A tünetek felfedezésétől a gyógyulásig tartó, erőt próbáló úton számos kezelési lehetőség adott, ezek típusa és menete azonban mindig egyénre szabott, mely függ a betegség stádiumától, a daganatos sejtek típusától, az egyéni jellegzetességektől és a társbetegségektől is. Általánosságban azonban a következőkre érdemes készülni.

A diagnózis felállítása

Ha a klinikai, vagyis a tapintásos vizsgálat, illetve a radiológiai szűrés során észlelt csomó felveti a rosszindulatúság gyanúját, azt jellemzően mintavétellel igyekeznek igazolni, mely megtörténhet vékonytűs biopszia, vagyis aspirációs citológia formájában is, melynek pozitivitása akkor lehet diagnosztikus értékű, ha a korábbi, képalkotásos leletekkel egybehangzik. Önmagában is szövettannak, azaz diagnosztikus értékűnek számít a core biopszia, vagyis a hengerbiopszia, melyet sebészi bemetszéssel, vastagabb tűvel, helyi érzéstelenítésben, esetleg altatásban végeznek, nagyobb keresztmetszetű szövet eltávolításával.

A szövettani mintát patológus szakorvosok vizsgálják, akik azonosítják, analizálják és kategorizálják a tumor sejtjeit, és vizsgálhatják többek közt azok hormonérzékenységét, vagy például, hogy találhatók-e HER2-receptorok a rosszindulatúvá vált sejteken. A szövettani mintán végezhetnek molekuláris diagnosztikai elemzést is, melyek a ráksejtek genetikáját tárják fel, utat nyitva a célzott kezelések felé. Magyarországon azonban akkor végeznek csak a társadalombiztosítás terhére ilyen vizsgálatot, ha az eredménynek nagy valószínűséggel terápiás következménye is lehet.

A szövettani és a képalkotó eljárások eredményeit alapul véve ül össze egy orvosi munkacsoport, az úgynevezett onkoteam, akik ekkor és a későbbiekben is, az adott helyzetben mérlegelve határozzák meg a kezelés menetét. Ideális esetben az onkoteam részese az onkológus mellett emlősebész, patológus, sugárterapeuta, radiológus, pszichológus, illetve szükség esetén más társszakma képviselői is.

A betegség stádiumán is múlik a kezelés

A daganat tulajdonságait és terjedését figyelembe véve számos besorolás létezik, melyről alapos tájékoztatást adnak a szakorvosok, az egyik legáltalánosabb formula szerint azonban négy stádiuma lehet a mellrákos megbetegedéseknek.

Az I. stádiumba sorolható a betegség, ha a daganat legfeljebb 2 cm, nincs nyirokcsomóáttét, vagy az csak apró mikrometasztázist jelent a nyirokcsomóban. A II. stádiumba tartoznak a 2 cm-nél kisebb daganatok, ha a nyirokcsomók közül legfeljebb három érintett, vagy ha 2-5 cm-es daganat esetén nincs nyirokcsomó-érintettség. Ide tartozik az 5 cm-nél nagyobb daganat is nyirokcsomó-érintettség nélkül, illetve a 2-5 cm-es daganat legfeljebb három érintett nyirokcsomóval.

A III. stádiumot jelenti a legfeljebb 5 cm-es daganat  négy-kilenc hónalji nyirokcsomóval, illetve az 5 cm-nél nagyobb daganat, ha legfeljebb három vagy legfeljebb négy-kilenc nyirokcsomó érintett.

Szintén ebbe a stádiumba tartozik az olyan elváltozás, mely már átterjedt a mellkasra vagy a bőrre, illetve, ha tíz vagy több nyirokcsomóban van áttét. A IV. stádium pedig már a távoli áttét, áttétek megjelenését jelöli.

Az első lépés a műtéti beavatkozás

Sokszor jóindulatú elváltozás esetében is jobbnak látják a műtétet, bebizonyosodott rosszindulatú elfajulás esetén azonban nincs alternatívája, a sebészeti megoldást a többi kezelés csak kiegészíti. Ha a daganat mérete és elhelyezkedése miatt nem feltétlenül műthető, a sebészi beavatkozást megelőzheti egy annak eredményességét javítani célzó gyógyszeres, neoadjuváns kezelés is.

Míg régebben elterjedtebbek voltak a radikális műtétek, ma már egyértelműen az a cél, hogy az a minimális beavatkozás történjen meg, mely még biztosítja a műtét hatékonyságát a megfelelő biztonsági zónák megtartásával.

Amennyiben lehetséges, és nem jelent nagyobb kockázatot a tumormentessé válás tekintetében, emlőmegtartó műtétet végeznek az orvosok, ez azonban általában csak nagyon kicsi daganat esetén jellemző, ahol a nyirokcsomók még nem érintettek.

Sok esetben a teljes melleltávolítás jelenti a nagyobb biztonságot, emellett gyakran a rekonstrukció szempontjából is így lehet jobb esztétikai eredményt elérni. Léteznek továbbá olyan daganattípusok, például a familiáris és a gyulladásos mellrák, melyek esetében szintén a teljes melleltávolítás jelenti a kiújulás megakadályozásának legbiztosabb módját.

A társadalombiztosítás támogatja a mellrekonstrukciót, melyre az onkoplasztikai szemlélet figyelembevételével már a tumoreltávolító műtét során sor kerülhet, de csak ott, ahol ehhez rendelkezésre áll mind a daganatsebészeti, mind a plasztikai sebészeti gyakorlat.

Ez főként alacsony kockázatú, kezdeti stádiumú daganatok esetében jöhet szóba, ahol nincs szükség utókezelésre. Más esetben a helyreállításra halasztva kerül sor, amennyiben véget értek a kezelések, és a beteget tumormentessé nyilvánítják. A helyreállítást saját szövettel és implantátummal is végezhetik, és mind a mellbimbót, mind a bimbóudvart helyre tudják állítani, utóbbit jellemzően tetoválással. 

Előfordulhat, hogy a műtét során az őrszemnyirokcsomót, vagyis a tumorhoz legközelebb eső nyirokcsomót is eltávolítják, és annak mikroszkópos patológiás vizsgálatára is sor kerülhet már az operáció során. Ha nincsenek benne rákos sejtek, további nyirokcsomókat, a hónalji nyirokcsomókat nem kell eltávolítani, ellenkező esetben azonban ez nagymértékben javíthatja a gyógyulási esélyeket, bár megterhelőbb, mint az önmagában is erőt próbáló mellműtét.

A sugárkezelés

Kezdeti stádiumú daganat esetében, mely kicsi volt, maradéktalanul el lehetett távolítani, illetve teljes melleltávolítás történt, a tumor nem adott áttétet egyik nyirokcsomóba sem, és szövettanilag sem a problémásabb típusok közé tartozott, előfordulhat, hogy az orvos úgy ítéli meg, nincs szükség további kezelésre, jellemző azonban, hogy a legnagyobb biztonságot figyelembe véve, mérlegelve az egyéni helyzetet is, a kockázat csökkentése érdekében vagy megelőző jelleggel további terápiát írnak elő.

A távoli áttétek kialakulásának és a kiújulás kockázatának csökkentését célozza a sugárterápia is, melyhez nagy energiájú, ionizáló sugárzást alkalmaznak, mely károsítja a sejtszaporodásban szerepet játszó örökítőanyagot. Sajnos a kezelés során az egészséges szövetek sincsenek teljes biztonságban, de jellemzően a daganatok sugárérzékenysége sokkal nagyobb. Mindemellett a precíz célzás is segít az egészséges szövetek megóvásában.

A sugárterápiát a Rákgyógyítás.hu információi szerint a sebgyógyulást követően érdemes lehet megkezdeni, pácienstől függően pedig általában 10-25 alkalommal kerülhet rá sor, mindennap azonos időben, hétköznapokon, 2-5 héten át.

A beteg magából a kezelésből nem érez semmit, mellékhatásokkal azonban számolni kell, a bőrön bőrpír, gyulladás, elszíneződés, irritáció alakulhat ki, nyiroködéma, fáradékonyság léphet fel, átmeneti vérszegénység, a tüdő érintettsége miatt pedig köhögést és lázat okozó gyulladás alakulhat ki. Mindez persze nem törvényszerű, vannak, akiknél nem jelentkezik különösebb mellékhatás.

A hagyományos kemoterápia

A gyógyszeres kezelésnek, vagyis a kemoterápiának, csakúgy, mint magának a műtétnek, kuratív, vagyis a gyógyulást előirányzó célja is lehet, emellett létezik palliatív formája, mely előrehaladottabb esetekben a daganatok terjedését lassítja, illetve az életminőséget javítja.

Gyógyszeres kezelést a műtét előtt is adhatnak, ha elő akarják segíteni annak eredményességét, jellemzően azonban a műtét után alkalmazzák olyan pácienseknél, akiknél a daganat szövettanát, stádiumát vagy épp a tumormarkerértékeket figyelembe véve fennáll a kockázata annak, hogy a szervezetben vannak még daganatos sejtek, akár olyan kicsi gócokat alkotva, melyeket képalkotó vizsgálatokkal ki sem lehet mutatni. A gyógyszeres kezelést ilyen esetekben minél előbb meg kell kezdeni, amint a beteg felépült a műtétből, de jellemzően már az azt követő harmadik-hatodik héten.

A hagyományos értelemben vett kemoterápia általában kombinált terápiát jelent, melynek során több gyógyszert is adnak a betegnek, melyek hatása egymást kiegészíti, felerősíti. Ezek közé tartoznak a citosztatikumok, melyek a gyorsan osztódó ráksejtek elpusztítását célozzák az osztódásukat serkentő jelátviteli rendszer blokkolásával, a citotoxikus hatóanyagok pedig sejthalált váltanak ki, és csökkentik a tumor méretét.

Bár a tumorsejtek gyors anyagcseréjük révén érzékenyebbek a szerre, az nem válogat a sejtek között, az egészségesekre is hatással van, míg a citosztatikumok esetében sem csak a tumorsejtek, de más gyorsan osztódó sejtek is érintettek lesznek, mint a vörös- és fehérvérsejtek, a szájban és az emésztőrendszerben található nyálkahártyasejtek, illetve a hajhagymák sejtjei. Ezért olyan gyakori mellékhatása a kemoterápiának a hajhullás és hajvesztés, az étvágytalanság, a hányás, a hasmenés, a székrekedés, a fehérvérsejtek számának csökkenésével járó fertőzésveszély és a vérszegénység. A mellékhatások megjelenése és intenzitása természetesen egyéni érzékenységtől is függ.

A kemoterápiák a Rákgyógyítás.hu információi szerint jellemzően három-hat hónapon át tartanak, az adagolásnál pedig fontos megtalálni az egyensúlyt, különösen, ha valakit nagyobb mértékben érintenek a mellékhatások. Ha valaki nem reagál jól a kezelésre, váltani is lehet más készítményre.

Célzott terápiák

Míg a hagyományos kemoterápia nem jelent célzott terápiát, vagyis nem csak a daganatsejtekre hat, utóbbiak egyre inkább a rutin részévé válnak a mellrák terápiája során is. A célzott vagy target onkológiai gyógyszerek hatása nem érint minden sejtet vagy azok minden gyorsan osztódó típusát, az ugyanis sokkal szelektívebb, célzottabb, ezek a hatóanyagok képesek a ráksejtek receptoraihoz kötődni, vagy épp azon sejtekéihez, melyek a ráksejtek működését befolyásolják.

Ilyen célzott terápiát jelent többek közt a HER2 elleni kezelés, a mellrákok 15-20%-a ugyanis HER2-pozitív, vagyis a sejtek felszínén több HER2-fehérje van, ami miatt gyorsabban nőnek és osztódnak. Míg korábban a HER2-pozitív mellrák rosszabb kilátásokkal bíró, agresszívabb betegségnek számított, ma már a célzott, HER2-receptorokat blokkoló terápiának köszönhetően nagyon jól kezelhető.

Szintén a célzott terápiák közé tartozik a tumorsejtek növekedési receptorait blokkoló EGFR-gátló kezelés, illetve akár az érfejlődést gátló kezelések is. A célzott terápiákat injekció, szájon át szedhető tabletta és infúzió formájában is lehet alkalmazni típustól függően. A célzott terápiák egy részét a társadalombiztosítás finanszírozza, az abba még nem befogadott gyógyszerek támogatásáról pedig egyedi méltányossági eljárás keretében dönthetnek.

Hormon- és immunterápia

A hormonreceptor-pozitív melldaganatok terápiájában kiemelt szerepe lehet  a hormonterápiának is, mely az ösztrogén szintjét csökkenti, vagy azokat a receptorokat blokkolja a tumorsejtekben, melyek érzékelik az ösztrogén jelenlétét. A hormonkezelés alkalmazása is komoly mérlegelést igényel, főként, mivel hosszú távon is szükség lehet rá, általában öt évig alkalmazzák, vannak azonban esetek, mikor tíz évig is. Mellékhatásai is vannak, melyek hasonlóak ahhoz, amit a nők a menopauza miatt tapasztalnak.

A hormonterápia mellett az immunterápiának is kiemelt szerepe lehet, mely által azonban nem a ráksejteket pusztítják el közvetlenül, hanem az azokat felismerő immunsejtek szaporodását segítik elő, illetve azokat a szabályozókat igyekeznek kikapcsolni, melyek csökkentik az immunsejtek aktivitását. Az immunterápia feltétele, hogy a beteg általános állapota jó legyen, ebben az esetben is felléphetnek ugyanis nem várt mellékhatások, köztük gyulladásos jellegű problémák, hormonrendszerbeli elváltozások, és nagyobb a valószínűsége az autoimmun betegségek fellángolásának is.

A gyógyszeres terápiák minden változatánál számolni kell a mellékhatásokkal, melyek a rövidebb távú tüneteken, a fáradékonyságon, émelygésen, hajhulláson, étvágytalanságon, bőrtüneteken kívül olykor súlyosabbak is lehetnek, a hormonrendszert, a vesét, a szív- és érrendszer működését is érinthetik, fiatalabb korban pedig a gyermekvállalást is akadályozhatják. Az orvossal való folyamatos konzultáció rendkívül fontos, és minden mellékhatást figyelembe kell venni, és jelezni, ha az túl erőteljes, a megszokottól eltérő, bármilyen szinten gyanús, vagy túl van az elviselhetőség határán.

Az áttétes mellrák kezelési lehetőségei

Ha a betegség IV. stádiumáról van szó, vagyis a daganat már távoli áttétet vagy áttéteket is adott, ugyanúgy szóba jöhet szinte az összes kezelési mód. Ha az áttét jól körülhatárolható, és műthető, lehetőség van az eltávolítására, több áttét esetén azonban ritkábban végeznek műtétet, csak akkor, ha a szervezet ilyen jelentős megterhelése jelentős, kiszámítható előnyökkel járna.

Áttétes eseteknél elsősorban a komplex, teljes szervezetre ható gyógyszeres kezelés hozhat eredményt, bizonyos áttétek esetében azonban, például agyi és csontáttéteknél a sugárkezelés is hatásos lehet. A kezelés azonban ilyenkor már nehezebb, így elsősorban nem kuratív, hanem palliatív jellegű, vagyis a teljes gyógyulás helyett elsősorban a betegség visszaszorítását, az életkilátások javítását, az állapot fenntartását, ha lehetséges, krónikus betegséggé szelídítését tűzi ki célul.

A kezelések sikere sokban múlik azon is, milyen kockázati kategóriába sorolható a betegség. A Rákgyógyítás.hu információi szerint mérsékeltebb a kockázat, ha a kiújulás, áttétképződés hosszú idő, több mint két év után következett be, az áttétek kis méretűek, kevés szervet érintenek, nem okoznak panaszt, illetve a rákos sejtek HER2-negatívak, de hormonérzékenyek. Ezek ellenkezője azonban magasabb kockázatot jelent.

Új gyógyszerek, klinikai vizsgálatok

A mellrák kutatása egyre szélesebb körben zajlik, folyamatosak a gyógyszerkísérletek és a klinikai vizsgálatok, melyekkel kapcsolatban az onkológiai társaságok és a civil szervezetek is folyamatosan dolgoznak azon, hogy az eredmények minél hamarabb beépülhessenek az ellátásba és a társadalomfinanszírozás rendszerébe is.

Azt, hogy milyen gyógyszereket lehet alkalmazni egy adott betegségtípus meghatározott stádiumában, a nemzetközi gyógyszerügyi hatóság, Magyarországon az Európai Gyógyszerügynökség által jóváhagyott alkalmazási előírás tartalmazza, de ettől eltérően, off-label kezelésként másként is lehet alkalmazni a gyógyszereket, egyedi engedélyeztetés alapján.

Szintén egyedi elbírálás alá esik, méltányossági eljárás keretében lehet kérvényezni azon gyógyszerek egyedi támogatását, melyek engedélyeztetése már megtörtént, Magyarországon azonban még nem támogatja azokat a társadalombiztosítás.

Az új gyógyszerek tekintetében érdemes tisztában lenni a klinikai gyógyszervizsgálatok lehetőségével is, melyek révén már akár a rutinszerű alkalmazás előtt évekkel korábban is hozzájuthatnak a betegek az új hatóanyagokhoz. Magyarországon is rendszeresek az ilyen vizsgálatok, mely témáról ide kattintva bővebben is olvashatsz.

A cikkben leírtak célja az információ átadása, diagnózis felállítására semmiképp sem alkalmas, és nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot és véleményt. A szűrés fontossága kiemelkedő, csakúgy, mint gyanú esetén az orvos mihamarabbi felkeresése.

Felhasznált forrás: cancer.gov; Rákgyógyítás.hu.  Képek: Getty Images Hungary.

• mellrák akta
• mellrák
• daganat
• rákos megbetegedések
• emlődaganat
• kemoterápia
• Életmód