Gyermekkorod árulkodik a túlsúlyod okáról

Bár a túlsúlyt szervi problémák vagy a genetika is okozhatja, a legtöbben, akik egész életükben egyik fogyókúrából a másikba másznak, valamilyen rossz szokásnak köszönhetik a pluszkilókat.

Az okok legtöbbször a gyerekkorban keresendőek, ha pedig megvan a magyarázat, már azt is tudod, mit kell legyőznöd - így egy lépéssel közelebb kerülsz a karcsúsághoz.

Jutalomfalatok

A születésnapunkon tortát kapunk, a szép bizonyítvány után pedig a szülők elviszik a gyerekeket fagyizni. Nincs is ezzel semmi gond, egészen addig, amíg a szülők át nem esnek a ló túlsó oldalára, és nem próbálják minden apró sikerért édességgel jutalmazni a lurkót.

Ha sütit kaptál, amikor szerepeltél a rokonoknak, csokit, ha jó jegyet hoztál az iskolából, vagy cukorkát, amiért türelmesen vártál, hogy anyukád ügyet intézzen, akkor az agyad könnyen összekötötte a sikerélményt a szénhidrátlökettel, és felnőttkorodban is mindig egy kalóriabomba után nyúlsz, ha kisebb-nagyobb magánéleti vagy üzleti sikert érsz el - ez pedig könnyen szénhidrátfüggőséghez vezet.

A helyzet azért is veszélyes, mert egy idő után a csoki vagy sütemény nélkül képtelen leszel megélni a sikeredet, a tested úgy érzi majd, valami elmaradt, valami hiányzik a boldogsághoz.

Mit tegyél?

A legfontosabb, hogy felismerd a problémát. Ha egy keményen végigdolgozott nap után a boltban az édességes pult felé veszed az irányt, állj meg egy pillanatra, és gondolkodj el: biztosan szükséged van erre? Mi az, amit ma elértél, és miért lehetsz büszke magadra? Tudatosítsd, hogy a sikereid önmagukban is értékesek, és nincs szükséged mesterséges boldogságra. Ha úgy érzed, megérdemled a jutalmat, inkább készíts egy habos fürdőt, és relaxálj a kádban, vagy hívd fel a legjobb barátnődet, akivel megoszthatod az örömödet.

Egyél, és maradj csendben!

A rohanó világban még csak nem is kell rossz szülőnek lenni ahhoz, hogy az ember néha az egyszerűbb megoldásért nyúljon ahelyett, hogy odafigyeléssel, beszélgetéssel vagy játékkal kötné le a gyerek energiáját. Régi megfigyelés, hogy a gyerek, amíg eszik, csendben van, feltéve legalábbis, hogy olyasmit eszik, amiben örömét leli.

Ha gyermekkorodban a felnőtteknek kevés idejük jutott rád, és figyelmüket a kedvenc finomságaiddal próbálták pótolni, akkor ezt a szokást felnőtt korodba is átviheted. Így minden alkalommal, amikor magányosnak érzed magad, vagy nem akad senki, akivel megoszthatnád az érzéseidet, az ételhez fordulsz, hogy lekösd a meg nem élt érzelmeidet. Egy idő után az is előfordulhat, hogy, bár lenne kivel megbeszélned a dolgokat, már megszokásból is inkább hallgatsz, és egy hamburgerbe fojtod a bánatod vagy örömöd.

Mit tegyél?

A hozzáállásod megváltoztatása nélkül az étkezési szokásaid sem fognak megváltozni. Próbálj találni valakit a környezetedben, akiben megbízol, és lassan tanuld meg, hogyan oszthatod meg vele az érzelmeidet. Persze, nem kell az összes szennyesedet kiteregetni, de sok pozitív és negatív érzelem megélését segíthet feldolgozni, ha meg tudod beszélni valakivel azt, ami benned zajlik. Azt is meg kell azonban tanulnod, hogy időnként egyedül maradsz, és ilyenkor magadnak kell szembenézned a problémáiddal, nem menekülhetsz mindig egy habos fánk rejtekébe. A kezdeti időkben segíthet, ha naplót vezetsz - ez lehet az első lépés afelé, hogy megtanuld kommunikálni az érzéseidet.

A szabályok áldozata

Ne kiabálj, ne mutogass, ne maradj fent sokáig és ne hagyj semmit a tányérodon. Ha az egész gyerekkorodat katonás rend és pontosan kijelölt szabályok határolták, azt bizonyos területeken a hasznodra fordíthatod. Valószínűleg felnőttként is rendszeresen eszel, nem nassolsz a tévé előtt, eleget alszol és a folyadékfogyasztásodra is figyelsz, ami akár a karcsúság záloga is lehetne.

Ha viszont gyerekként nem hagyták, hogy megéld az ösztöneidet és felismerd a saját tested igényeit, akkor felnőttként is abba a hibába eshetsz, hogy nem azt és nem akkor eszed, amire és amikor szükséged van.

A másik lehetőség, hogy az állandó kontroll alól kikerülve felrúgsz minden gyerekkori szabályt, és eszed ágában sincs megálljt parancsolni a szenvedélyeidnek - ennek következményei pedig az éjszakai nassolás, a rendszertelen életmód és a mérgek felhalmozódása lehet.

Mit tegyél?

Nagyon fontos, hogy megtaláld az egyensúlyt az ösztöneid megélése és a rendszeres életmód között. Figyelj arra, hogy mikor és mit kívánsz meg, de ne ugorj rögtön fejest a krémesek közé, ha valami édesre vágysz. A szervezeted valószínűleg csak azt jelzi, hogy szénhidrátra van szüksége, ezt azonban gyümölccsel is fedezheted.

Evéskor azonban ne vitatkozz az ösztöneiddel: ha úgy érzed, jól laktál, de még maradt a tányérodon, véletlenül se erőltesd le a maradékot a torkodon. Tartsd tiszteletben, hogy azt, hogy mennyi ételre van szükséged, még az anyukádnál is jobban tudja a saját tested.

Te szoktad édességgel vigasztalni magad?

• túlsúly lelki okai
• elhízás okai
• fogyasztó praktikák
• Életmód