Divatnak tartják, pedig a betegek 8%-a tíz éven belül meghal: a nyugati, fehér nők betegsége lenne?

Az anorexia talán az egyik legismertebb evészavar világszerte – melyben a betegek 8%-a tíz éven belül meghal. De ezen kívül sok más evészavar is létezik, melyekről valamivel kevesebb szó esik. Az evészavarok hátterében egyértelműen pszichés okok állnak, és érdekes tény, hogy szakemberek szerint az érintettek száma a Covid ideje alatt mintegy 15%-kal nőtt.

Milyen típusai vannak az evészavaroknak? Milyen közös gyökerei lehetnek ezeknek a sokak által nyugati fehér nők problémájának tartott betegségeknek? Hogyan különböztethető meg a falásroham vagy érzelmi evéstől és mennyi időbe telhet a pszichoterápiás kezelés? Dr. Babusa Bernadett klinikai szakpszichológust, az Egyensúlyban (l)enni program megalkotóját kérdeztük a témában.

Az evészavarok típusai

Az evészavarok leggyakrabban serdülőkorban és fiatal felnőttkorban jelentkeznek először – különösen a 14–25 év közötti korosztály érintett – tudjuk meg Dr. Babusa Bernadett-től.

- Viszont fontos az is, hogy az utóbbi években egyre gyakrabban találkozom harmincas- negyvenes nőkkel is, akiknél a zavar korábban kezdődött, de kezeletlen maradt, vagy időszakosan enyhült, és most újra aktiválódott egy élethelyzeti stressz hatására. Illetve a falászavar (ami kétszer olyan gyakori, mint az anorexia és a bulimia együttvéve) a későbbi felnőttkor során jelenik meg, tipikusan 30-40 éveseknél. Bár a lányok és nők nagyobb arányban érintettek, a fiúk és férfiak körében is egyre gyakoribb az evészavar - az összes evészavaros eset kb. 20-25%-át már a férfiak teszik ki -, csak ritkábban ismerik fel és kérnek segítséget.

Anorexia nervosa

Anorexia nervosa nagyjából a népesség 1%-át érintő pszichés eredetű evészavar. Az anorexia lényege, hogy a beteg annyira retteg az elhízástól, hogy csak minimális mennyiségű táplálékot vesz magához - lényegében éhezteti magát. A fogyás következtében idővel kóros soványság alakul ki, ám az anorexiához társuló testképzavar miatt a beteg önmagát még mindig kövérnek látja - miközben más emberek súlyát képes reálisan megítélni. Az evészavarok közül ennél a betegségnél a legmagasabb a halálozási arány: az anorexiával küzdők 8%-a tíz éven belül meghal. A betegség következményei között szerepel egyebek mellett nőknél a menstruáció elmaradása, a mészhiány következtében kialakuló csontritkulás, kamaszoknál a magasságbeli növekedés leállása, illetve szívritmus zavarok kialakulása.

Bulimia nervosa

A bulimia nervosat önálló betegségként 1979-ben ismerte el az orvostudomány. Szélesebb körben azonban valószínűleg Diana, az egykori walesi hercegné tette ismertté. Lady Diana evészavara 1981-ben a Károly herceggel való eljegyzését követően kezdődött és saját bevallás szerint csaknem egy évtizedbe telt, mire sikerült leküzdenie. A betegség lényege, hogy az érintettre kóros falási rohamok törnek rá, melyeket szégyenérzet, illetve intenzív kompenzálási (jóvátételi) kényszer követ: jellemzően önhánytatás révén, esetleg hashajtó segítségével igyekszik minél rövidebb idő alatt megszabadulni az elfogyasztott tápláléktól - de a túlzásba vitt testedzés, illetve e koplalás is jellemezheti a betegséget.

Mivel a bulimia általában normál testsúllyal jár, ezért a környezetnek nem tűnik fel a baj – az érintett pedig erős szégyent érez a betegségével kapcsolatban - így az esetek 80%-ában a probléma kezeletlenül marad. Ugyanakkor a sorozatos hánytatások következtében a gyomorsav tönkreteheti a fogzománcot, így a fogak szuvasodni kezdenek, de súlyos esetben gyomorrepedéshez, nyelőcsőbevérzéshez, illetve az elektrolitháztartás felborulása miatt szívritmuszavarhoz is vezethet a bulimia. A betegség a népesség mintegy 1-3 százalékát érinti.

Túlevés, falászavar

A túlevés vagy falászavar hasonlít a bulimiára, a különbség köztük, hogy ennél a betegségnél a falási rohamokat nem követi önhánytatás, hashajtózás. Az evészavarok közül a túlevésnél a legmagasabb a férfiak érintettsége: a betegek 40%-a az ő körükből kerül ki. A falászavar a leggyakoribb az evészavarok közül: átlag népesség 3-4%-a szenved benne. A túlevés következtében kialakult túlsúly miatt olyan problémákkal kell szembenézniük az érintetteknek, mint a diabétesz, a mozgásszervi panaszok, a magas vérnyomás, illetve a szív- és érrendszeri betegségek. Mivel hazánkban a lakosság csaknem 60%-a túlsúlyos vagy elhízott, ezért pusztán a túlevés következményeiből nehéz felismerni az evészavart.

Orthorexia

A fentieken túl létezik egy az evészavarokhoz kapcsolódó jelenség: az orthorexia - melyet magyarul talán egészségesétel-függőségnek nevezhetnénk. A hivatalos diagnosztikai kézikönyvekben (például a DSM-5-ben) egyelőre nem szerepel önálló betegségként, ezért nem is diagnosztizálható jelenség. Az orthorexia lényege, hogy az érintett kizárólag egészséges - vagy annak tartott - táplálékot hajlandó magához venni. Kialakulásának hátterében gyakran valamilyen betegségtől való félelem vagy annak legyőzni vágyása áll, amely azonban végül kóros formát ölt.

Az egészségesétel-függőség kényszeres táplálkozáshoz vezet, az illető rengeteg időt tölt a megfelelő alapanyagok beszerzésével, az ételek elkészítésével. Az orthorexiás emberek mindennapjainak központi témája az evés, az ételek származásának, összetételének ellenőrzése. A környezetükben élőket is igyekeznek figyelmeztetni az egészségtelen ételek fogyasztásának veszélyeire – túlzott elszántságuk hatására azonban gyakran elszigetelődnek a baráti társaságtól, akár családjuktól.

Az orthorexiások jellemzően kerülik a mesterséges színezéket, tartósítószert és egyéb adalékanyagokat tartalmazó ételeket. Ugyanakkor a szigorú szabályrendszert olykor félbeszakítják falási rohamok – melyeket kontrollálatlan érzelmek váltanak ki a betegből. Ilyenkor olyan ételeket fogyasztanak, melyeket alapesetben szigorúan kerülnek. A falási roham pedig erős szégyenérzetet okoz.

Az evészavarok hátterében

A mentális betegségek száma az elmúlt évtizedekben folyamatos növekedést mutat - hazánkban és világszerte egyaránt. A Covid19 világjárvány okozta szociális izoláció csak tovább erősítette ezt a folyamatot. A szorongásos és hangulatzavarok, az addikciók mellett az evészavarok is mind nagyobb számban alakulnak ki napjainkban. Bár a felsorolt problémák egymástól különböznek, mégis közös gyökereik lehetnek. Nem a nyugati fehér nők betegségéről van szó, sokkal inkább belső feszültségekre adott hibás válaszreakciókról.

Első ránézésre eltérő viselkedésformákkal találkozunk egy anorexiás, egy bulimiás vagy falászavarban érintett esetén, a mélyben gyakran nagyon hasonló lelki folyamatok húzódnak meg.

- Vagyis ezek a zavarok nem élesen elkülönülnek, hanem egy spektrum mentén helyezkednek el. Ez a spektrum szemlélet segít megérteni azt is, miért fordulhat elő gyakran, hogy egy evészavar típus átvált egy másikba: például a korábban anorexiás érintettnél megjelennek falásrohamok, vagy a „tiszta étkezés” válik dominánssá. A különféle evészavarok sokszor ugyanazokra a belső feszültségekre adott válaszreakcióként alakulnak ki egyfajta megküzdési módként, ezek közül a leggyakoribbak:

• Perfekcionizmus és kontrollvágy: Az evés és a test kontrollálása sokszor az egyetlen terület, ahol az érintett biztonságot és irányítást él meg – különösen anorexiában.
• Érzelemszabályozási nehézségek: Az evés vagy annak megvonása eszközzé válhat a nehéz érzések elkerülésére vagy szabályozására.
• Testképzavar és külső nyomás: A testtel való elégedetlenség és a karcsúság idealizálása szinte minden evészavart áthat.
• Kényszeres, merev gondolkodás: A szigorú szabályok, rituálék és fekete-fehér gondolkodás az érzelmi biztonság illúzióját adják.
• Biológiai tényezők: Az agyi ingerületátvivő anyagok (pl. szerotonin, dopamin) működésének zavara és az agy jutalmazó rendszerének túl- vagy alulműködése is befolyásolhatja az evéssel kapcsolatos viselkedést.

Az összetett lelki tényezők miatt is fontos, hogy a kezelés ne csupán a tüneti viselkedésre, hanem a mélyebb pszichés mintázatokra is reagáljon.

Falásroham vagy érzelmi evés?

Sokak számára ismerős jelenség az úgynevezett érzelmi evés, amikor valamilyen negatív esemény vagy hangulat hatására édességgel vagy más finomsággal igyekszünk orvosolni lelki problémáinkat. Dr. Babusa Bernadettet arról kérdeztük, mi különbözteti meg ezt a viselkedésformát a falásrohamtól.

- Az érzelmi evés és a falásroham valóban hasonló helyzetekben jelenhet meg – például stressz, szorongás vagy lehangoltság hatására –, de a mérték, a kontrollérzet és az érzelmi következmények szintjén fontos különbségek vannak köztük. Az érzelmi evés során az étel átmenetileg megnyugvást hozhat, de az evés viszonylag tudatos, kontrollált, és az érintett általában képes megállni egy ponton. Ilyenkor gyakran konkrét komfortételek (pl. édességek, nassolnivalók) kerülnek elő, és bár később jelentkezhet némi bűntudat, a helyzet nem feltétlenül kóros. A falásroham viszont kontrollvesztett, impulzív, gyors és nagymennyiségű ételbevitellel jár, amelyet gyakran intenzív szégyenérzet és akár fizikai rosszullét is követ.

Itt már nem pusztán az érzelmek enyhítéséről van szó, hanem egy ismétlődő, nehezen szabályozható viselkedésről, amely komoly lelki és testi következményekkel járhat.

- Vagyis míg az érzelmi evés időnként előforduló, átmeneti megküzdési forma, addig a rendszeres, kontrollvesztett falásroham már kóros viselkedésmintázat, amely gyakran pszichés zavar (pl. falászavar vagy bulimia) jele – és szakmai segítséget igényel.

Az evészavarok kezelési lehetőségei

Gyakran évek telnek el, mire a beteg kész szembenézni az evészavarával és szakember segítségét kéri. Innen azonban még mindig hosszú - és nem feltétlenül egyenes - út vezet a gyógyulásig. Hogy mégis mennyi idővel kell számolni, arról Dr. Babusa Bernadett az alábbiakat mondja:

- Az evészavarok esetében a felépülés időtartama mindig egyéni, de általánosságban több hónaptól akár több évig is eltarthat. Ez nagymértékben függ a zavar típusától, súlyosságától, a fennállás időtartamától, az egyéni motivációtól, valamint attól is, hogy milyen korán indul el a pszichoterápiás munka.

Átlagosan elmondható, hogy a felépüléshez legalább 1–2 év rendszeres terápiás támogatás szükséges, különösen, ha társuló pszichés problémák (pl. depresszió, szorongás, trauma) is jelen vannak.

- Fontos kiemelni, hogy a gyógyulás nem egyenes vonalú: vannak benne megtorpanások, visszaesések – ez is a folyamat része. A terápia során fontos, hogy a kliens újfajta megküzdési módokat sajátítson el és egyre kevésbé legyen szüksége az evés kontrollálására, mint megküzdési módra.

(Képek: Getty Images Hungary)

• evészavar
• anorexia
• bulimia
• túlevés
• pszichológus
• pszichés betegség
• Életmód