„Az étvágyfokozók adása műhiba” Szakemberrel beszélgettünk az evészavarok kezeléséről

Az evészavarok - például anorexia nervosa, bulimia nervosa, túlevés - a társadalom egyre nagyobb hányadát érintik. Nemzetközi statisztikák szerint gyakoriságuk a világon 2000 és 2018 között 3,5%-ról 7,8%-ra nőtt. Amellett, hogy ezek a betegségek súlyos, a fizikai egészséget érintő szövődményeket okozhatnak, gyakran járnak együtt olyan pszichés problémákkal, mint depresszió, szorongásos zavarok - és nem ritka az öngyilkosság sem. A pszichiátria betegségek között - az ópiátfüggőség után - a második legmagasabb halálozási aránnyal az evészavarok bírnak. Általában a betegség felismeréséig is sok idő telik el, de hosszú út vezet a kezelés megkezdésétől a gyógyulásig is. Az evészavarok kezelési lehetőségeiről cikkünkben a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatóját, Dr. Purebl György pszichiátert is kérdeztük.

Az evészavarok felismerése

Az evészavarban leginkább érintett korosztály a tizenévesek, illetve a fiatal felnőttek - általában a 12-25 év közöttiek. Ennek oka részben az alakulóban lévő testkép, az ebben az időszakra gyakori identitáskeresési és önértékelési problémák, valamint a közösségi média hatása miatt megnőtt megfelelési kényszer. Az evészavarok körében az anorexia jár a legmagasabb halálozási aránnyal: a betegek 8%-a 10 éven belül meghal, 20%-uk pedig 20 éven belül életét veszti a betegség valamely szövődménye következtében. Sokan nem tudják pontosan, mit kell tenniük az evészavar felismerését követően. Dr. Purebl György szerint azonban ez nem túlságosan bonyolult:

- Első lépésben családorvoshoz vagy gyermekorvoshoz kell fordulni, mert ők tudják megmondani, hogy a lakhelyhez legközelebb milyen ellátók érhetők el, illetve hogy kell-e sürgős kórházi kezelés.

Az evészavarok kórházi kezelése

Az evészavaroknál enyhébb esetben nincs szükség kórházai kezelésre, de elengedhetetlen az orvos, a pszichiáter vagy pszichológus, illetve a dietetikus szoros együttműködése. Abban az esetben azonban, ha életveszélyes szövődmény - például napi többszöri hányás miatti szérum-kálium hiány, 45/min alatti bradycardia, egyéb szívritmuszavarok -, öngyilkossági késztetés lép fel, illetve a beteg testtömeg-indexe nem éri el a 16-ot, indokolt lehet a kórházi ellátás. Ilyenkor a beteg - állapotától, illetve a kórház szakember-ellátottságától függően - pszichiátriai vagy intenzív osztályra kerül. Ennek során szükség lehet általános belgyógyászati vizsgálatra, pszichiátriai kivizsgálásra.

Az evészavarok terápiája a kórházi ellátás során is team-munkát igényel: az orvosi szakértelem mellett szükség van pszichológus vagy pszichiáter segítségére, valamint dietetikusra. 

A pszichoterápia esetében különböző módszerek jöhetnek számításba. Evészavarok kezelése során leginkább a kognitív viselkedésterápiát, a sématerápiát és a dialektikus viselkedésterápiát alkalmazzák a szakemberek. Ezek mellett kiegészítő kezelésként hasznos lehet csoportterápia, mozgás vagy táncterápia. Illetve - különösen a kamaszok esetében - elengedhetetlen a családterápia.

- A legfontosabb a család támogató, segítő erejének maximalizálása. A család a legtöbb esetben nagyon szeretne segíteni, de nem tudja hogyan – nagyon sok próbálkozás (pl. a beteg kedvenc ételeinek főzése, az evés erőltetése) fordítva sül el: a beteg még kevésbé akar enni. Ez nem véletlen, hiszen az evészavar egy betegség, és a betegek egészen másként gondolkodnak és reagálnak a támogatásra, mint egy egészséges ember. Nagyon fontos, hogy erről nem ők tehetnek, ez a betegség egy tünete – tudjuk meg Dr. Purebl Györgytől.

Az orvos szerepe a teljes testi kivizsgálás, a tápláltsági állapot felmérése. Amennyiben a beteg állapota életveszélyes, sürgősségi kezelést indít - pl. infúzió, elektrolitpótlás, szívmonitorozás. Szondán keresztül történő táplálásra csak a legvégső esetben kerül sor. Az orvos a dietetikussal együttműködve meghatározza a napi kalóriaszükségletet és a fokozatos újratáplálás ütemét. Fontos az úgynevezett refeeding – újratáplálási – szindróma elkerülése: hosszas éhezést követően a megszokottnál magasabb kalóriabevitel hatására felborulhat a szervezet folyadék- és elektrolit-háztartása, ami negatívan hat a vérkeringésre, a szív- és a légzőrendszer működésére, de neurológiai és veseproblémákhoz is vezethet, végül pedig akár halálos kimenetelű is lehet. 

Az evészavarok kezelése nem elsősorban dietetikai kérdés. A betegek nagy része pontosan ismeri az ételek kalóriatartalmát – mitől hízik, mitől fogy. Ugyanakkor a dietetikus segít a súlygyarapodáshoz szükséges étrend összeállításában, illetve megnő a szerepe abban az esetben, ha ételallergia, cukorbetegség, gluténérzékenység társul az evészavarhoz.

- Az evészavarokban a gyógyszeres kezelésnek alig van jelentősége, akkor alkalmazzuk általában, ha valamilyen társbetegség áll fenn – például depresszió, ami nagyon gyakori. Az igazán hatékony kezelések a pszichoterápia egyes formái, pl. a családterápia, a kognitív viselkedésterápia, a sématerápia és a dialektikus viselkedésterápia. Étvágyfokozók adása pedig műhiba, mert csak fokozza az evést elutasító viselkedést – részletezi Dr. Purebl György.

A kórházi kezelés végeztével a szakorvos feladata eldönteni, hogy mikor bocsátható el a beteg. Ennek feltétele Dr. Purebl György szerint egyszerűen annyi, hogy a beteg stabilan ne legyen életveszélyben:

- Legyen meg az ehhez szükséges testsúlya, rendben legyen a szívműködése, ne hánytassa magát gyakran, és legyen nyitott a további javulásra. Az anorexiában a legnagyobb csapda az, hogy a betegen – azon túl, hogy nagyon sovány – nem látszik, hogy súlyos beteg lenne: jár iskolába, akár még jó tanuló is, a sportolástól erőszakkal is alig lehet visszatartani, tevékeny. Életveszélyben lévő beteget nem így képzel el a közvélemény. Ez azonban nagyon csalóka. Bizonyos testsúly és pulzusszám alatt a beteg bármikor meghalhat, bármennyire is nem látszik súlyos betegnek - különösen akkor, ha hánytatja is magát.

Az evészavarok szövődményei

Az evészavarok olyan súlyos rövid és hosszú távú szövődményekkel járnak, melyek miatt létfontosságú a mielőbbi beavatkozás. A falászavar, vagyis a rendszeres kontrollálatlan túlevés esetében szövődményt jelenthetnek az elhízással kapcsolatos betegségek, például mozgásszervi problémák, de kórházi kezelésre kerülhet sor szív- és érrendszeri betegségek, illetve anyagcsere-rendellenességek - például a cukorbetegség szövődményei - miatt. 

Anorexiánál gyakori szövődmény a csontritkulás, illetve akár a szívizmok sorvadása is. Ennek oka az, hogy a csontfejlődés intenzív szakaszában a szervezet nem jut elegendő tápanyaghoz, ásványi anyaghoz, vitaminhoz. Az éhezés miatt az ösztrogénszint is csökken, melynek hatásárára megszűnhet a menstruáció. Az alacsony ösztrogénszint pedig a menopauzához hasonló állapotot idéz elő a szervezetben, ami ugyancsak növeli a csontritkulás esélyét. A csontritkulás megelőzésére, illetve a folyamat leállítására kalcium és D-vitaminpótlás szükséges, valamint ösztrogénkezelés is indokolt lehet.

A bulimia nervosanál a gyakori önhánytatás miatt a fogzománc eróziója, a fogak többségét érintő szuvasodás jellemző. Szintén gyakori ennél a betegségnél a reflux, nyelőcsőgyulladás. A felborult elektrolit-háztartás miatt alacsony vérnyomás, illetve szívritmuszavar - súlyos esetben szívmegállás - következhet be. A folyadék- és elektrolitvesztés miatt a vesefunkciók működése is zavart szenved.

Az orthorexia esetében a kóros egészségesétel-függőség következtében az érintett számtalan ételcsoportot kizár az étrendjéből. Ennek következtében tápanyaghiány – pl. fehérje, vas, B-12-vitamin, kalciumhiány – alakul ki nála. Az anorexia esetében gyakori csontritkulás is jellemző lehet a betegségre, illetve anyagcsere problémák, valamint pajzsmirigyműködési zavarok is előfordulnak az orthorexiásoknál. Pszichológiai szempontból pedig tipikus a kényszeresség, az étkezési szokások túlzott kontrollja miatt gyakori a társas izoláció.

(Képek: Getty Images Hungary)

• evészavar
• anorexia
• bulimia
• pszichiáter
• Életmód