3 alig ismert betegség az elhízás hátterében

Az evészavarok betegségegyüttese nem csupán az igen veszélyes anorexia nervosát és a bulimiát foglalja magában, de olyan kórállapotokat is, melyek a kóros soványság helyett elhízáshoz vezetnek.

Ilyen például a kényszerevés, emellett léteznek olyan lelki eredetű betegségek is, melyek amellett, hogy komoly fenyegetést jelentenek egészségedre nézve, szintén növelik a kóros súlytöbblet kialakulásának kockázatát. Az alábbiak különösen veszélyesek.

Kényszerevés

A kényszerevés nemrég került be a valódi táplálkozási magatartászavarok kategóriájába, holott valószínűleg ez a legrégebben felismert evészavar. A kényszerevés lényegét tekintve nagyban hasonlít a bulimiához, a különbség csupán annyi, hogy a falásrohamokat nem követi koplalás vagy erőteljes testedzés, tehát az érintett egyén nem próbálja valamiképp kompenzálni a túlzásba vitt evést.

További jellegzetes vonás, hogy a betegre nem csupán időnként törnek rá a falásrohamok, hanem a normál étkezések alkalmával is rengeteget eszik, az étkezések között pedig szinte szünet nélkül nassol.

A kényszerevés rendkívül gyakori betegség, egyenlő arányban érinti a nőket és a férfiakat, és nem korosztálytól függő. A betegek mintegy fele kifejezetten túlsúlyos vagy elhízott. A kényszerevés definíciója a következő: az étkezések során nagy mennyiségű étel hirtelen történő elfogyasztása, melynek során a beteg úgy érzi, képtelen kontrollálni magát.

Az evés sebessége nagy, a beteg legalább kétszer olyan gyorsan eszik, mint mások. Jellemző továbbá, hogy, bár a beteg eleinte örömét leli az evésben, később a kezdeti kellemes érzés eltűnik, és igazából nem tudja, miért eszik tovább. Gyakran nem is érzi az elfogyasztott ételek ízét. A nagy mennyiségű elfogyasztott táplálék ellenére a beteg nem érez jóllakottságot, és képes tovább enni, méghozzá ismét hatalmas mennyiséget.

A kényszerevésben szenvedő egyén tehát a nap bármely szakában, éhségérzet nélkül is eszik, rendszerint magányosan, mert szégyelli és gyűlöli magát, amiért nem képes kontrollálni étkezési szokásait, és ez depresszió kialakulásához is vezethet.

Bipoláris betegség

A bipoláris betegség - vagy más néven mániás depresszió - egy, a hangulati élet zavarával járó pszichiátriai kórállapot. Az a lényege, hogy a hangulat folyton két véglet között csapong: vagy nagyon emelkedett, vagy nagyon mélyen fekvő, a normális tartományban tartósan nem marad meg. Az előbbi esetben, vagyis emelkedett hangulat fennállásakor mániáról, az utóbbi esetben depresszióról beszélünk.

A mániás epizód idején a beteg indokolatlanul vidám, fel van dobva, tele van energiával és tervekkel. Alvásigénye látványosan csökken, önértékelése, szexuális étvágya hihetetlen mértékben megnő. Emiatt ebben a fázisban gyakori a túlköltekezés, a kockázatkereső magatartás, az élvezetek hajszolásának részeként pedig a túlevés.

A betegség tünetei felismerhetőek továbbá onnan, hogy a beteg gondolatai, grandiózus tervei eleinte még követhetőnek tetszenek a külső szemlélő számára, lendületével gyakran másokat is magával sodor, később azonban az észjárása annyira felgyorsul, hogy gondolatai összefüggéstelenné, csapongóvá, minden valóságalapot nélkülözővé válnak, mígnem a folyamat súlyosbodásával a beteg pszichotikus állapotba kerülhet: hallucinációi, téveszméi alakulnak ki.

A másik véglet, a depresszió is vezethet komoly evészavarokhoz, ezek által pedig elhízáshoz, a beteg ugyanis ilyenkor egyfajta érzelmi menedéket lát az ételben.

Orális fixáció

Egyes pszichológiai elméletek ezt a kórképet tartják többek között az egészségtelen mértékű kívánósság egyik kiváltó okának. Az orális fixáció magyarázatát a pszichoanalízis-elméletekben kell keresni. Az a lényege, hogy az ember felnőtté válásának három alapvető fázisa van: az orális, az anális és a fallikus fázis. Az első fogalom jelentése szájjal, evéssel kapcsolatos, a másodiké végbéllel kapcsolatos, a harmadiké pedig nemi szervekkel kapcsolatos.

Eszerint csecsemőkorban a kielégülést az evés, az anyamell szopásának élménye okozza, később a kisgyermekkorban ugyanez a székürítés akaratlagos szabályozásának képességére, vagyis a végbélre tevődik át, a kamaszkorban pedig a nemi szervekre. Amennyiben egy gyermek valamely fázisának kiélésében akadályozott - például nem szoptatják megfelelően -, a későbbiekben megpróbálja majd behozni a lemaradást, az adott fázisra úgymond fixálva, és nyilván érettebb, felnőttebb módszerekkel.

A pszichoanalitikus megközelítés szerint az orális fázis kielégítetlensége felnőttkorban kívánósságot produkálhat. Hasonló esetekben a beteg érzelmi kielégülést nyer az evés által, így egészségtelen mértékű vágyódást érez, ami a pszichológiai tüneteken kívül egészségkárosodáshoz és súlyproblémákhoz is vezethet.

• lelki betegség
• túlsúly lelki okai
• elhízás okai
• végleges fogyás
• Életmód