Nézd meg a világ egyik legfurcsább természeti képződményét!

Az ausztrál sivatag közepén meredező hatalmas, vörös homokkő sziklatömböt rejtélyek és legendák övezik. Olyan nagy tiszteletben álló, szent hely ez, melynek idő vájta barázdái nemcsak bennszülött birtokosai számára rendkívül fontosak, de az évente több ezer idelátogatót is hatalmukba kerítik. Ha kedveled a misztikus hangulatot árasztó látványosságokat, és egy valóban lenyűgöző természeti csoda megismerésére vágysz, utazz az Uluru lábához - páratlan élményben lesz részed.

A vörös óriás: Uluru

Az Uluru Ausztrália északi területén, az Amadeus-tótól 40 kilométerre keletre fekvő, vörös sziklatömb, mely az ország egyik szimbólumává vált. Ez a titokzatos hely Ausztrália távoli múltját idézi, azokat az időket, amikor ezen a földrészen még csak az őslakók éltek, akiktől nevét - árnyékot adó hegy - is kapta. Az Uluru megtalálása szintén valódi különlegesség, hiszen egy másik hasonló természeti kincs felfedezése közben bukkant rá a híres felfedező, William Gosse.

Az idelátogatót már első pillantásra lenyűgözi a már 100 kilométer távolságból is szabad szemmel látható kőtömb, melynek nemcsak 348 méteres magassága, hanem kilenc kilométeres kerülete is tekintélyt parancsoló. Megdöbbentő, milyen meredeken emelkedik ki a síkságból, illetve hatalmas tömege is elképesztő látványt nyújt.

Az Ulurut egyesek a világ legnagyobb monolitjának nevezik, pedig valójában egy jórészt lesüllyedt hegy csúcsa, mely mintegy hat kilométer mélyre nyúlik a felszín alá. Az Uluru kora körülbelül 550 millió évre becsülhető, tehát azokból az időkből származik, amikor a szikla még az Ausztrália közepét borító tenger alatt rejtőzködött.

Az óceán visszahúzódása után, illetve a földkéreg mozgásai révén a kőzet az oldalára fordult, így nyerve el mai formáját. Ezeknek az ősi változásoknak köszönhetően ma már csak kis része tekinthető meg, mely mint egy jéghegy csúcsa emelkedik a felszín fölé.

A formák és színek kavalkádja

Az Uluru egyedi anyaga a vörös homokkő, az úgynevezett arkóza, mely nagy mennyiségű földpátot és vas-oxidot tartalmaz - ezzel kölcsönözve különleges színeket a sziklának. A figyelemreméltó színárnyalatok főleg napszakváltáskor érdekesek: amikor a nap hajnali sugarai szétfutnak az égen, az Uluru szinte fényleni kezd.

Az óriás monolit feketéből sötét mályvaszínűvé változik, a körvonalai pedig egyre élesebbek lesznek. A nap első sugarai a rózsaszín és a vörös különféle árnyalatait mutatják be a sziklákon. A színek változása egész nap folytatódik, és estére csaknem az egész színképet végigjárja az aranyos vöröstől a mélybíborig. Ha a színek szerelmeseként imádsz gyönyörködni a természetes fény által létrejövő sajátos tónusokban, nem telhet el az életed az Uluru megcsodálása nélkül.

Ez a színpompás hely még esős időben is meglepetést okozhat, hiszen ekkor olyan hatást kelt, mintha folyékony ezüst vonná be a szikla felszínét. Esőzéseket követően hasadékaiból zuhatagként ömlik ki a víz, így kisebb vízeséseket is alkot. A szikla alaposabb megfigyelésekor szembeötlő felszínének formagazdagsága, melyet az eső és a szél évezredes munkájának köszönhet. Az erózió alaposan átformálta a kőtömböt, így kisebb barlangok és tavak jöttek létre rajta, melyeket a bennszülöttek szent helyként tisztelnek. A természet vájta barázdák és repedések formáiban állati és emberi alakokat véltek látni, így ezeket is nagy tisztelet övezi.

A természet azonban nemcsak az eső és szél által koptatta az Ulurut, hanem az itteni sivatagi klímára jellemző erős hőingadozás is lepattogzásnak nevezett folyamatokat idézett elő. Ennek során a kőzet felszínéről kagylóhéjszerű pikkelyek váltak le, melyek nem minden esetben peregtek le: erre példa az Uluru északi falán látható Kengurufarok nevű, hatalmas kőgerinc.

Az álomidő szentélye

Az Uluru szinte kísérteties, ősi gyönyörűsége elkápráztatja az ide látogató turistákat, akikből többnyire erős érzelmi reakciókat vált ki a hely. Már az itteni őslakosokat sem csak a természeti szépség élménye fűzte ehhez a sziklához, de mítoszaik és legendáik is, melyekkel feldolgozták az őket ért meglepő esztétikai élményt.

A legenda szerint az Uluru útjelző azon álomösvények egyikén, melyeket a bennszülöttek ősei jelöltek ki az alcsira, vagyis az álomidő alatt, azokban az időkben, amikor a Föld még kialakulóban volt. A szikla az ősi alcsira korában a nyúlkenguru és a szivárványkígyó népének adott otthont. Ezek a népek hosszú utazásokra vállalkoztak, és ahol megálltak, ott megváltozott a táj: víznyerőhelyek jöttek létre, és sziklaalakzatok bukkantak elő, melyek mind fontos, szent helyekké lettek.

Az őslakosok az Uluru összes hasadékának fontos jelentőséget tulajdonítottak, hiszen saját történelmüket és érzéseik lenyomatait vélték felfedezni ezekben a sajátos kövekben. A őslakók ma is a szimbolikus jelentéssel bíró táj őrzői, melyet őseik hagyományoztak rájuk. Így, ha nemcsak a természet különös formáira vagy kíváncsi, de az ausztrál bennszülött kultúrát is meg akarod ismerni, az Uluru és környéke ideális úti cél.

Cikkünk a Reader's Digest Kiadó Különös helyek, elbűvölő tájak című könyve alapján készült.

• világörökség
• természeti csoda
• misztikus hely
• ausztrália
• világjáró
• szent hely
• szikla
• Utazás