Több ezer éves titokra derült fény az Andokban: a tudósokat is meglepte, mire valók

A dél-amerikai Andok sziklás csúcsai régóta őriznek titkokat az emberi civilizáció hajnaláról. Most azonban a modern technológia egy több ezer éves rejtélyt segített megoldani: a műholdfelvételeknek köszönhetően 76 különös, „V” alakú kőszerkezet került a tudósok látókörébe. A felfedezés, amelyet Adrián Oyaneder, az angliai Exeteri Egyetem chilei származású régésze tett, teljesen új megvilágításba helyezi az andoki népek vadászati szokásait.

Az andoki ősi kőépítmények rejtélye megoldódott

Adrián Oyaneder a Chile északi részén fekvő, elzárt Camarones folyó völgyét tanulmányozta műholdképeken, amikor a meredek hegyoldalakban különös, hosszú kőfalakat vett észre.

- Olyan sok falat találtam, hogy már azon gondolkodtam, új szemüveg vagy új számítógép kellene – mesélte a régész a National Geographic oldalán. A falak némelyike elérte az 150 méteres hosszúságot és az 1,5 méteres magasságot, és legtöbbjük párosával futott össze „V” alakban, majd egy kör alakú kőfallal körbevett karámba torkollott.

Amikor a szakértő a terepen is felkereste a helyszíneket, a helyiek sem tudták megmondani, mire valók ezek az építmények. „Trampas para burros” – vagyis „szamárcsapdák” – néven emlegették őket, ám ez csak újabb kérdéseket vetett fel. A megoldás végül a perui régészeti jelentésekben rejtőzött: a 20. század közepén dokumentált kőépítmények meglepően hasonlítottak ezekhez. Az ősi inka kultúra ugyanis hatalmas, chacu néven ismert csapdákat használt „királyi vadászatok” során, hogy a vikunyákat – a lámaszerű, finom gyapjújukról híres állatokat – bekerítsék és befogják.

Több mint hatezer éves csapdarendszerek

Az Antiquity folyóiratban publikált tanulmány szerint a most felfedezett kőépítmények valószínűleg ugyanilyen ősi állatcsapdák, némelyikük akár 6000 éves is lehet. A jelek arra utalnak, hogy ezeket a szerkezeteket nemcsak az őskorban, hanem egészen néhány száz évvel ezelőttig is használták. A csapdákat leginkább vikunyák befogására alkalmazták, amelyek valaha tömegesen éltek az Andok magasabban fekvő, 3000 méter feletti területein. A spanyol hódítás után azonban a faj majdnem kipusztult a túlzott vadászat miatt.

A régész a kutatás során közel 800 kőből épült menedékhelyet és táborhelyet is azonosított a csapdák közelében. Ezek a maradványok is azt bizonyítják, hogy a vadászok akár napokra is a hegyekben maradtak, ami azt jelzi, hogy a közösségek életében a vadászat sokkal jelentősebb szerepet játszott, mint korábban gondolták. A felfedezés azért is különleges, mert eddig az egész Andokban alig egy tucat hasonló csapdát ismert a tudomány – most azonban egy teljesen új régióra derült fény.

A chilei felfedezés nemcsak a dél-amerikai történelem szempontjából izgalmas. A világ más pontjain, például Jordániában, Szaúd-Arábiában és Üzbegisztánban is találtak szinte azonos formájú, „V” alakú kőszerkezeteket, amelyeket gyakran „sivatagi sárkányoknak” neveznek. Ezeket is vadon élő csordák – elsősorban gazellák, esetenként vad tevék – terelésére és befogására használták.

Adrián Oyaneder szerint ez a jelenség a konvergencia, vagyis a párhuzamos fejlődés iskolapéldája: különböző népek, egymástól függetlenül, hasonló technológiai megoldásokat találnak ki hasonló problémákra.

- Ha megnézzük az őskori halhorgok formáját, a világ különböző pontjain szinte azonos alakzatokat látunk – attól függően, milyen halat akartak fogni. Ugyanez igaz ezekre a csapdákra is – magyarázta a régész.

A felfedezés ráadásul új fényt vet az andoki népek életmódjára is. Korábban a kutatók úgy vélték, hogy a spanyol hódítás idején az ott élők már kizárólag földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak, a vadászat pedig ezer évvel korábban eltűnt. Az eredmények viszont azt mutatják, hogy a chacu-csapdákkal való vadászatot még évszázadokon keresztül fenntartották a mezőgazdasággal együtt.

A kutatást a francia CNRS régésze, Rémy Crassard is dicsérte, aki a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában hasonló csapdákat, úgynevezett „sivatagi sárkányokat” tanulmányozott. „Szilárd és innovatív munka” – mondta, hozzátéve, hogy a chilei chacu pontos kormeghatározásához további ásatások szükségesek.

Adrián Oyaneder tervei szerint a következő lépés egy gépi tanuláson alapuló rendszer kifejlesztése lesz, amely műholdképek segítségével az Andok más völgyeiben is képes felismerni a hasonló szerkezeteket. A régész eddig tíz csapdát járt be személyesen, amelyeket háromdimenziós fotogrammetriával dokumentált, és négy helyszínen ásatásokat is végzett. Bár ezek eddig nem hoztak új leleteket, a munkálatok továbbra is zajlanak – zord, nehezen járható terepen, ahol néha még az utak is eltűnnek az esőzésekben.

- A táj rendkívül kemény, egyik pontból a másikba eljutni sok tervezést igényel – mondja. - De minden lépés egy újabb esély arra, hogy a múlt egy darabját visszahozzuk a jelenbe.

Fotók: Getty Images

• andok
• rejtély
• ősi építmény
• vadászat
• ősi tudás
• dél-amerika
• Utazás