Életveszélyes frizuradivat a 18. század végén - Az óriási hajak gyakran lángra kaptak az asszonyok fején

A történelem során nemcsak szokatlan és ma már nevetségesnek tűnő, hanem veszélyes trendek is bőven akadtak. A viktoriánus nők kedvenc szépségápolási szere például a mérgező arzén volt, és olyan hatalmas abroncsszoknyákat is viseltek, melyekben sokan súlyos baleseteket szenvedtek.

Az 1700-as évek végén, valamint az 1800-as évek elején a hajdivat sem volt éppen egyszerű: a hölgyek hatalmas, díszes parókákat viseltek, melyek könnyen lángra kaptak, ha nem voltak elég körültekintőek.

Hatalmas frizurákat hordtak az 1700-as évek végén

A 18. század elején a nők általában még visszafogottabb frizurákat viseltek. Gyakran behullámosították hajukat, a fontosabb eseményekre pedig néhány bongyor műtinccsel toldották meg saját fürtjeiket. Sokszor vetettek be díszeket, csipkés kiegészítőket is, ám ekkor még estek túlzásokba. Az 1760-as évektől viszont óriási fordulatot vettek a trendek: a hajpótlások a legdivatosabb kiegészítővé váltak a férfiak és a hölgyek körében is, az asszonyok pedig egy idő után szinte műalkotásnak is beillő hajkölteményeket hordtak.

A francia és angol nők innentől egyre nagyobb, igazi és műhajból készült rokokó frizurákat viseltek, melyekbe gyapjú is került a tartás, valamint a dús hatás érdekében. Teljes parókákat ekkor már nem igazán hordtak, mivel ezeket túlságosan természetellenesnek tartották. A frizura megalkotása többórás feladat volt: formázták, göndörítették, majd hajsütő és hajtűk segítségével készítették el. A tömöttséget a gyapjú mellett gyakran a lószőr adta, a tartást pedig cukros víz, illetve a zsírból, olajból, faggyúból vagy viaszból készült keverék, azaz a pomádé. Ezután jöhetett a púder, amivel színt is adhattak a tincseknek.

Egyre nagyobbak lettek a hajköltemények

Az 1770-es évektől nagyon elharapódzott a divat: a hölgyek extra magas, sokszor a hetven centit is meghaladó frizurákban parádéztak, amelyek elkészítése még körülményesebb volt. Általában textilből, parafából készített párnákat rögzítettek a fejre, és erre építették rá a hajkölteményeket.  Egy idő után pedig szinte mindennel díszítették őket, amivel csak lehetett: szalagokkal, virágokkal, tollakkal, viasszal bevont gyümölcsökkel vagy extrém kalapokkal tették még feltűnőbbé a hajkölteményt. A hasonlókat persze csak a gazdagok engedhették meg maguknak, elkészítésükhöz ugyanis profi fodrász, illetve egy egész csapatnyi szolgáló segítségére volt szükség. Marie Antoinette hajszobrásza volt talán a leghíresebb a korban, aki elképesztő kreációkat alkotott. A francia királyné hajviseleteihez hasonló frizurákat „pouf”-nak nevezték. 

A kész hajakat legalább egy hétig úgy hagyták, és az asszonyok, hogy megőrizzék azok szépségét, gyakran ülve aludtak. Mivel nem mosták, nem tisztították őket, csak parfümöt használtak a szagok elfedésére, sokszor telepedtek meg rajtuk élősködők. A fejbőrviszketést a mai hátvakaróhoz hasonló eszközökkel csillapították.

Életveszélyessé váltak a frizurák

A fejeken tornyosodó hajköltemények megnehezítették a nők mindennapjait. A súlyos frizurák miatt nem volt könnyű megtartani a fejet, az egyensúlyt, ráadásul gyakran alig fértek be velük az ajtókon, a hintókban pedig térdelve utaztak miattuk. De ennél sokkal nagyobb veszély is fenyegette a hölgyeket. Az újságok tele voltak a parókák okozta balesetekkel: a hajak sokszor lángra kaptak a gyertyáktól, a kandallótól, és sokan belehaltak az így szerzett égési sérülésekbe.

Az extrém frizuradivat a 19. század elejére szelídült meg, és lassan el is tűnt. Ezután ismét a visszafogottabb, hullámos tincsek hódítottak. 

Sok halálesetet okozott az abroncsszoknya

Úgy tartja a régi, jól ismer mondás, hogy a szépségért meg kell szenvedni. Bár ez nem feltétlenül igaz, a viktoriánus korban kétségkívül így vélték a hölgyek. Akkoriban ugyanis nemcsak hogy kellemetlenségeket vagy fájdalmas procedúrákat tűrtek el a vágyott külső érdekében, hanem volt, hogy szó szerint életüket adták érte vagy a divatért. Nem csupán a mérgező arc- és hajápolók használata volt ekkor igen népszerű, hanem egy olyan szoknya is, melyben nemhogy járni alig lehetett, de sok halálos esés, baleset okozója is volt.

Képek: hu.pinterest.com, en.wikipedia.org/wiki/Pouf, br.pinterest.com
br.pinterest.com, hu.pinterest.com, pinterest.cl, hu.pinterest.com, hu.pinterest.com.

• rokokó frizura
• történelmi érdekesség
• 18. század
• 1700-as évek
• frizura
• frizura divat
• marie antoinette
• Szépség és divat