Miért büntetőfékez valaki, és miért káromkodnak az autósok? A pszichológiai hatás segít megérteni

A feltorlódó forgalomban a harsogó dudaszó közt a sofőrök pulzusa a percek lassú pergésével kúszik egyre feljebb. Növekszik a feszültség, csökken a türelem. Valaki üvöltözni kezd, letekeri az ablakot, kimutogat a másiknak. Előfordulhat, hogy ki is száll a kocsiból, és fenyegetőzni kezd. 

A szabálytalan előzés, ideges felgyorsulás, leszorítás és büntetőfékezés csak tovább szítja a kedélyeket, míg végül az egész autóút ideges, szitkozódó sofőröktől hemzseg. Miközben mindenki teljesen biztos benne, hogy a szituációról csakis és kizárólag a másik fél tehet. A helyzet ennél egy kicsit összetettebb. 

Az agresszív autósok pszichológiája

Dwight Hennessy, a Buffalo Állami Egyetem pszichológiaprofesszorának kutatási területei közé tartozik a járművezetői stressz és agresszió. Behatóan foglalkozik a biztonságos vezetés ösztönzésének lehetőségeivel és a vezetési stressz természetével. A vezetési környezetben rengeteg stresszfaktor van, nagyon sok zaj, inger veszi körül a kormány mögött ülőt, aki közben aktív figyelmet szentel a vezetésnek. Ez a stressz sok embert mindennap ér, legalább a munka és az otthon közti ingázás idejére, ami folyamatosan rétegződik, és egy ponton kirobbanhat. Ez még nem feltétlenül vezet agresszív viselkedéshez de egy magas stresszszintet tart fent. 

A dudálás, a kiabálás, az ujjal való mutogatás és ehhez hasonló dolgok nem minősülnek kirívóan agresszív cselekedetnek, mégis lényegesen megváltoztatják a közlekedésben részt vevők alaphangulatát. A közúti agressziót inkább a fizikális vagy durvább verbális megnyilvánulásokkal azonosítják az emberek. Hennessy megfogalmazásában az agresszív sofőr nem szimplán valaki, aki rendszeresen vagy gyakran szabálytalankodik az utakon, hanem olyan személy, aki rendszeresen olyan dolgokat tesz, amelynek kifejezett célja, hogy kárt okozzon valakinek. A büntetőfékezés például idetartozó magatartás. 

A férfi és női sofőrök közti különbséget is fejtegeti a kutató, szerinte egy bevett nemi sztereotípia, hogy a férfiak agresszívabb sofőrök, mint a nők. Hennessy a különbséget abban látja, ahogyan megnyilvánul ez az agresszió. A megfigyelései alapján azt mondja, a férfiak gyakrabban folyamodnak fizikai, míg a nők inkább verbális megnyilvánulásokhoz, ha agresszióról van szó. A vezetési stílus különbségében szintén arra hívja fel a figyelmet, hogy nem érdemes olyan általánosításokba bocsátkozni, hogy a nők előzékenyebb, óvatosabb magatartást mutatnak, míg a férfiak territoriálisak és határozottak az utakon. 

Az autósok viselkedése a vezetési kultúra és szubkultúra kérdése is. A nevelés is szerepet kap benne, mit lát a gyerek az évek során, hogyan vezetnek a szülei, miként reagálnak kellemetlen vagy váratlan szituációkban. A földrajzi helyzet és az adott ország sajátosságai is jelentősen befolyásolja az agresszivitás jelenlétét és mértékét. Hennessy saját tapasztalatáról azt osztja meg, hogy a kisvárosi, nyugodtabb környezetből a nagyvárosi ringbe kerülve megváltozott a vezetői magatartása. Megváltoztak a vezetéssel kapcsolatos gondolatai, és bizonyos szempontból agresszívabbnak ítélte meg saját magát, magabiztosabb sofőrként értékelte a nagyvárosi énjét. Ezt valószínűleg mindenki tapasztalta már, hogy a belvárosba érve, mintha egy nyüzsgő hangyabolyban lenne, minden autós és közlekedő siet, mindenki hirtelen reagál és nagyon határozott.

A dudálás példája nagyjából leírja azt, ami az emberben lezajlik egy közúti feszültség során. A dudálás a közlekedési környezetben a frusztráció kifejezésére alkalmas eszköz. A feszült ember ki akarja engedni a dühöt. Ha valaki rádudál valakire, akkor az visszadudál, vagy mond valami cifrát magában. Mindeközben ez magában hordozza azt a lehetőséget is, hogy valami sokkal drámaibbá fokozódjon a szituáció.

Gyakran ezek a szélsőségesebb közúti dühkitörések vagy erőszakos megnyilvánulások valami egyszerű dologgal kezdődnek, például azzal, hogy valakire rádudálnak. Az embereket felbosszantja, hogy mások olyan dolgokat tesznek, amire nincs ráhatásuk, a legtöbbször, független attól, hogy ki volt a hibás, mindenki elszenvedőként éli meg a konfliktust. Fenyegetve érzik magukat, dühöt éreznek, és ezt valamilyen módon ki kell fejezniük. A dudálás eléggé elterjedt formája a gőz kiengedésének, amely többek között amiatt is van így, mert vezetés közben nem látják a vezetők a többi ember testbeszédét vagy arckifejezését, így a hanghoz folyamodnak. 

Összefoglalva, a sofőrök, akik stresszesek vagy idegesek, hajlamosabbak agresszívan reagálni másokra. A frusztráció és a folyamatos stresszfaktor növeli a kiélezett helyzetek kialakulásának kockázatát. Ha a vezetők azt érzik, hogy akadályozzák őket a céljaik elérésében, akkor szintén hajlamosabbak lesznek agresszív viselkedésre. Idetartozik a lassú haladás vagy tétovázás, és persze az is, hogy a sietségben mennyire reális a másik tempójának megítélése. Az alacsony empátia és a versenyszellem szintén fokozhatják a közúti agressziót. 

Befolyásolják a viselkedést a csoportnormák is. Ha a sofőrök környezete (barátok, családtagok) normalizálja az agresszív viselkedést, akkor valószínűbb, hogy ők is hasonlóan fognak cselekedni. A sűrű városi forgalomban a sofőrök hajlamosabbak az agresszióra, mivel a szűk helyek és a nagy forgalom fokozza a stresszt és a frusztrációt. Mindenki ismeri a sok majom szűk ketrecben kísérletet, embereknél sincs ez másképp.

A sofőrök gyakran torzítják a valóságot, amikor más sofőrök viselkedését értékelik. Például, ha valaki lassan halad, a sofőr azt hiheti, hogy az illető szándékosan próbálja megakadályozni őt a haladásban, ami agresszív reakciót válthat ki. Szintén gyakori, hogy a szabálytalankodók vagy durvábban reagálók racionalizálják agresszív viselkedésüket, például azt mondva, hogy „nekem igazam van”, vagy „én csak megvédtem magam”. Ez a magyarázat segíthet nekik abban, hogy elkerüljék a bűntudatot vagy a szégyent. 

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• autós közlekedés
• autó
• közlekedés
• agresszív
• viselkedés
• pszichológia
• Lélek&Test