Miért nem veszi észre az új frizurádat?

Kisgyerekkoromban - egy hónap falun, erről már volt szó talán – édesanyám minden reggel odakészítette a zoknimat, a klottgatyát, meg az évszaknak megfelelő többi outfitet a kordbársony tévénézőfotelra, nekem meg csak magamra kellett öltenem, és huss, már röpültünk is az oviba. Édesanyám a divatszakértőm is volt egyben, ha szabad ilyet. Ő nevelt rá arra például, hogy a rövidnadrág alá kell a kisgatya is, mert különben aljas mód kiröhögnek a többiek, ha kilóg a fagyott kutya lába.

Mindegy, ezt most ne ragozzuk mégse – ellenben ejtsünk talán néhány keresetlen szót a nőről, aki mindig tudja, hogy milyen jól áll nekünk a szitázott, céllövöldében lukasra lyuggatott, négypálcás Bruce Lee – Enter the Dragon póló.

Bob hercegnek Londonban, hej, van számos cucca

Aztán mégse tudja sosem, hogy mit vegyen fel. Pontosítok: végül tök mindegy neki. Az ember, ha éppen nem Guccinak vagy más divatmajomnak pottyantotta a világba a Jóisten, nem mutat trendkövető magatartást, trendet pedig soha nem teremt – illetve ha teremt is, a teremtés maga a hanyagságos hetedik napon történik, amikor éppen megpihen. A szakáll mondjuk a lustaság csimborasszója. Bizonyíték arra, hogy a Kaporszakállú Jóisten létezik. Éke a hanyagságnak, mégsem ciki, ki érti ezt.

A jól bejáratott ruhadarabok többet érnek a világ összes „C&A, H and M”– jében felhalmozott árukészletnél. Egy gyerekkori irhakabát, amiből még nem lóg ki nagyon az ember keze: tökéletes. Egy kicsit szakadt ülepű farmer, amiből épphogy nem kandikál elő a herénk: remek. Lukas orrú Adi Dasler: egyszerűen pazar.
Ellenben a ruhaüzletek neveiben miért csak kettő a betű furvást? Ez valami női trükk megint? Nem fér a fejembe a dolog.

Szép a fejed, fodrásznál voltál?

Rémálom az olyan nő, aki ruhareformot próbál végrehajtani az ipsén. Akinek nem jó a gyerek úgy, ahogy van. Merthogy slampos. Diktátorhajlamok, gyerekkori Barbie-elfojtások dolgoznak itt, jó mélyen. Az anyai ösztönök durva ferdülésének lehetünk tanúi a csigaházban: „Amíg az én házamban laksz, azt veszed fel, amit mondok.” Pfű, na persze.
Másrészről pedig a Leendő Anyósnak igazat kell adjunk abban, hogy a férfi hanyagsága a ruhaszempontból egyenesen arányos a hölgyek ruhaszempontjainak mellőzésével: az „Ó, hát te fodrásznál voltál?” című ráébredés a férfi részéről ritka és kevés. Írjuk le természetfilmesen, képzeljük oda Sinkó László hangját: „A bükki erdők makkoltatójából a tavasznak kiöltözött anyakoca settenkedik elő a kandisznók dagonyájához. Megpróbálja felhívni magára a figyelmet, avarlevélben hempergőzött, színes szőrét mutogatja, ám a kanok a meccsre figyelnek inkább, és felhívják a figyelmét, hogy legyen szíves, álljon már kifelé a képből. A koca dühösen távozik, és az erdő túlsófelén egybekel egy fess gímszarvassal.”
Hát ez van.

Sokat voltunk álmomban – nájlonban

Pedig a lányok miattunk szoktak rá a tangára is, mi meg hálátlan – visszacsatolás következik – disznók vagyunk. Kényelmetlen a tanga nagyon, mindenki tudja, akin volt már bugyi, de szép benne a fenék, csipkednivalóan viaszolt alma, és köszönjük szépen a gondoskodást.

Ne haragudjanak meg, ha éppen nem jövünk rá pity-putty, hogy csak azért töltötték a fél délutánt valami izzasztó szárító alatt, más asszonyokkal pletyiben, hogy nekünk, hogy velünk tegyenek jót meg kedveset – vakok vagyunk, Úristen, adjál nekünk szemet! – mit mondhatnánk, no: igyekszünk. Adunk virágot is. Szépek vagytok lányok!
Álljál már ki a képből.

• férfi
• szex
• adamik zsolt
• szerintünk
• ruha
• pasiszemszög
• Lélek&Test