Problémamentes szülés és az első nehézségek

2008. november 11-én az ikrek programozott császárral jöttek a világra - az egyetlen kislányt testvérei úriember módjára előreengedték. A kicsiket azonnal 34°C-ra felmelegített inkubátorba tették, édesanyjuk csak az etetések idejére vehette ki őket, így folyamatos ingajáratban volt a szülészet és a koraszülött osztály között.

Mikor a babák megerősödtek, rooming in rendszerű kórterembe kerültek, ami a sok öröm mellett nem kevés nehézséget is jelentett Ágnes számára.

- Rendben lezajlott a szülés? - Igen, négy percen belül minden baba kint volt. Dettike és Bercike az első, Gabika a második percben született. Petike jött utoljára, aki a szívem alá vackolta be magát. Éjszakánként, ha nem tudtam aludni tőle, megkértem, hogy menjen egy kicsit lejjebb - és lejjebb is ment.

- Ezek szerint tudatosan kommunikáltál velük azon a bizonyos lelki köldökzsinóron keresztül.

- Még az előző terhességem idején olvastam egy könyvet a magzattal való kommunikációról, majd el is jártam az egyik szerzőhöz baba-mama kapcsolatanalízisre. A lelki köldökzsinóron keresztül tudtam meg például azt, hogy Tominak barna szeme és göndör, barna haja lesz. Megkérdeztem tőle azt is, hogy milyen a benti világ - sötétebb lilás-mályvás színek jelentek meg előttem. Egyszer pedig olyan érzésem volt, mintha fejre állítottak volna, és, mint utólag kiderült, Tomi valóban befordult lefelé.

Ha kértem, odabújt a hasamra tett kezem alá, ha azt mondtam, szeretem, rúgott egyet. Hasonlóképpen beszélgettem az ikrekkel is: mikor megkérdeztem, minden rendben van-e, egy-egy rúgással válaszoltak. Egyikük a méhszájamon helyezkedett el - emiatt véreztem be a kilencedik héten -, őt arra kértem, hogy menjen odébb, és így is történt. Azt is kértem tőlük, hogy a 32. hétig maradjanak bent.

- A saját születéseddel kapcsolatos élményeid is felszínre kerültek?

- Igen. Bennem valamiért az élt, hogy fogóval születtem. Aztán, mikor a szakember először vitt le egy mélyebb tudatállapotba, olyan érzésem támadt, mintha valami rám cuppanna, majd elkezdene kifelé szívni. Később anyu elmondta, hogy valóban nem fogóval, hanem vákuummal születtem.

- Térjünk vissza az ikrekre, akik szófogadóan megvárták a 32. hetet. Mekkora súllyal jöttek a világra?

- Detti 1660, Berci 1490, Gábor 1400, Petike 1240 gramm volt, a körülményekhez képest tehát jó súllyal születtek. A 42 centiméteres Dettin nem is látszott, hogy koraszülött, Petinek viszont szinte nem is volt popsija, lifegett a bőr a fenekén. Természetesen azonnal inkubátorba tették a babákat, és csak az etetések idejére vehettem ki őket.
 

- Tudtad szoptatni az ikreket?

- Megpróbálkoztam vele, de nem működött túl jól, különösen Petike esetében, aki a legkisebb közülük. Őt Dettivel együtt etettem - ha a kislány megszívta az egyik mellemet, a másikból is elkezdett jönni a tej, így jutott valamennyi neki is. Végső soron azonban a szoptatás több energiájukba került, mint amennyit nyertek belőle, így főleg cumisüvegből tápláltam őket.

- Négy baba esetében az sem lehetett egyszerű…

- Mikulás tájékán az Általános Egészségügyi Központból átszállítottak a Madarász Utcai Gyermekkórház koraszülött osztályára, ahol külön szobát kaptunk a babákkal. Mindez egyszerre jelentett örömet és hátrányt. Végre együtt lehettem velük, viszont alig tudtam aludni valamit. Voltak olyan nővérek, akik rengeteget segítettek, és még egy-egy éjszakai etetést is átvállaltak. Ezzel szemben akadtak olyanok is, akiket hiába kértem, hogy legalább egy gyereket segítsenek megetetni, a fülük botját sem mozdították. Karácsony után, mikor mindannyian elérték a 2100 grammos súlyt, hazajöhettünk, itthon pedig már volt segítségem.

• terhesség
• szülés
• baba
• interjú
• gyerek
• Négyes ikrek