„A szülészeti erőszakot rendszerhibák okozzák” - Évtizedes berögződéseket kell törölni Magyarországon

2016 márciusában indult a Másállapotot a szülészetben! nevű civil csoport, mely egy alulról jövő, nők által szervezett, politika-és pártfüggetlen, vallásilag semleges mozgalom. 

Célkitűzéseik között szerepel a hazai szülészeti ellátás nőközpontúvá tétele, az egyirányú kórházi kommunikáció valódi párbeszéddé alakítása.

18 ezres követőtáboruk jelzi, hogy munkájukra valós igény van hazánkban, a várandósok, édesanyák szeretnének információn alapuló döntéseket hozni önmagukkal, gyermekükkel kapcsolatban. Az alábbiakban a mozgalom két tagjával Keszler Viktóriával és Iványi Annával beszélgettünk.

- A szülészeti erőszak, traumatikus szülésélmény kifejezések csak az elmúlt néhány évben kerültek be a köztudatba. Mit is takar pontosan a ’szülészeti erőszak’ és miért kezdtek el beszélni a nők?

- Szülészeti erőszak minden olyan beavatkozás és bánásmód, mely a nő tudta és/vagy beleegyezése nélkül történik, vele vagy gyermekével, az ellátás bármely szakaszában. A szülészeti erőszak, traumatikus szülésélmény sajnos évtizedek óta jelen van az ellátásban - ahogy azt például a nagysikerű Egyasszony című könyv és színdarab is jelzi. Mégis vízválasztó volt, amikor a nők kimondták, és elmondták egymásnak, hogy a szülés eredendően nem ilyen, nem kell, hogy szenvedéssel járjon, megaláztatással pedig semmiképp. A közösségi oldalak megjelenése segített a nőknek információhoz, és a sorstársaknak támogatáshoz jutni. 2016-os indulásunkkor mi is rövid idő alatt rengeteg történetet kaptunk. Ehhez elég volt annyi, hogy elismerjük, számít, amit a nők átéltek, hogy nem csak az a fontos, hogy a baba egészséges legyen, hanem a nő és az egész család hosszú távú testi és lelki egészsége is számít.

- Mik a tapasztalataitok, a szülész-nőgyógyászok mennyire ismerik/ismerik el napjainkban a szülészeti erőszak, traumatikus szülésélmény kifejezéseket?

- A szülészeti erőszak kifejezést a szakemberek nem szeretik, ugyanakkor fontos számukra a fogalom ismerete, hiszen ők is érintettjei. A társadalmi párbeszédet segíti, ha elismerjük, hogy ez intézményi, strukturális erőszak, rendszerhibák okozzák. A fogalom léte mára nem vitatható, tárgyalja a nemzetközi tudományos szakirodalom, és nemzetközi szervezetek is, illetve van olyan ország, ahol a törvényhozás is foglalkozott vele. Éppen most kerül az ENSZ elé egy javaslat, hogy az 5. számú, a nemek közötti egyenlőségről szóló fenntartható fejlődési cél leírásához kerüljenek be olyan indikátorok, amelyek a beleegyezés nélküli szülészeti beavatkozások arányát mérik. Az Európa Tanács is elfogadott a témában egy állásfoglalást, melynek fordítását a Másállapot oldalán közzé is tettük. Eközben a mindennapokban a nők személyes tapasztalatainak jogosságát sokszor kétségbe vonja a környezetük és bár tabusítás már nincs, de a teljes szembenézés még hiányzik.

- Mik a rendszer legnagyobb hibái? Pénzügyi finanszírozás hiánya? Szokásjog? Szemléletmód?

- A rendszer legnagyobb hibája az, hogy nem nő- és gyermekközpontú, és az orvosi szakértelem sokszor kizárólagos döntési jogkört jelent egy olyan rendszerben, ami feudális jellegű, ahol a szakemberek egy része is alárendelt és túlterhelt, miközben az egész rendszert torzítja a hálapénz jelensége. A felesleges beavatkozások száma magas, és jelen vannak az ellátásban az elavult gyakorlatok, az ellátás nem egységes. A nőket gyakran nem tekintik kompetensnek,felnőttnek, nem vonják be őket a testüket érintő döntésekbe, kiszolgáltatottak. Éveken keresztül nem is volt érvényes szakmai irányelv sem, ezt a 2019 év végén közzétett “családbarát szülészeti irányelv” részben pótolta, de sajnos ez se követi mindenben naprakészen a jelenlegi nemzetközi szakmai alapvetéseket. Az biztos, hogy számos olyan probléma van, amely nem finanszírozási kérdés, bemutatkozni, a vizsgáló ajtaját becsukni és engedélyt kérni akár holnaptól lehetne.

- Első szülés esetén gyakori, hogy a leendő édesanya a nőgyógyászát kéri fel. A statisztikák szerint azonban az orvosfogadás sok esetben vezet - gyakran feleslegesen végzett - beavatkozásokhoz. Milyen más, ennél jobb koncepciót javasoltok egy várandós nőnek, aki háborítatlan szülésre vágyik - kórházi körülmények között?

- Fontos, hogy bárhogy és bárhol is szül egy nő, előtte ismerje meg a szülés, vajúdás élettani folyamatát, hogy értse, mik azok a momentumok, amik segítik, mik azok, amik megnehezíthetik a szülés folyamatát, így azt is, miért fontos minden érintés és kimondott szó a szülőszobán. Ismerje meg a jogait, és merjen kérdezni. Még az utolsó pillanatban is merjen váltani, változtatni. Erősítse magában, hogy ennek a történetnek akkor is ő és a kisbabája a főszereplői, ha mások nem eszerint járnak el! Bátran kérdezze meg, hogy egy-egy eljárásnak mi a célja, előnye, hátránya, kockázata, mennyi ideje van dönteni, és mi történik, ha nemet mond. Ha erre valós választ kap, bízhat a saját döntésében.

- A várandósság során milyen intő jelekre érdemes figyelni, amik utalhatnak rá, hogy a szülés során az orvos/a kórház mégsem úgy áll majd hozzá a kismamához, ahogy arról előzetesen megállapodtak?

- Érdemes sok nyitott kérdést feltenni a szakembernek: - Az Ön gyakorlatában hogyan szokott a szülés lezajlani? Mire számíthatunk, amikor megérkezünk a kórházba? Önöknél milyen esetekben szokták a szülést megindítani? Fontos visszajelzés az is, hogy a szakember komolyan veszi-e a kérdéseket, érdemben válaszol-e azokra. Gyakori sajnos, hogy egy ilyen kérdésre, hogy “mikor szoktak gátmetszést végezni”, annyi a válasz, hogy “amikor szükséges”. Tudjuk, hogy hazánkban a legtöbb kórházban 70% körüli a gátmetszések aránya, miközben minden mértékadó szakmai ajánlás szerint a gátmetszés ilyen arányú, rutinszerű használata semmiképpen nem ajánlott - 10% körül lenne normális. Tehát ebben az esetben az a válasz, hogy “amikor szükséges”, kevés a valódi tájékozott döntéshozáshoz.

- Az orvosok túlterheltségét csökkenthetné, ha szülésznők is végezhetnének terhesgondozást - erre 2014 óta törvény adta lehetőségük van. Miért nem működik ez nálunk a gyakorlatban?

- Alacsony kockázatú várandósokat gondozhatnak a szülésznők, de ezt a besorolást egy szakorvosnak kell megadnia, és nem mindegyik szakorvos adja meg könnyen ezt a besorolást. Ezen felül a szülésznőknek hazánkban nincs beutalási és gyógyszerfelírási jogkörük se, tehát szakorvoshoz kell küldeniük a várandóst akár csak egy plusz vérvizsgálat miatt. Azokban az országokban, ahol jól működik a várandósok és szülések szülésznői gondozása, ott a szülésznők nagy számban és nagyobb önálló döntési jogkörrel dolgozhatnak. Itthon nagyon kevés szülésznő váltotta ki a várandósgondozáshoz szükséges engedélyt. Az OEP nem is finanszírozza a szülésznők által végzett várandósgondozást.

- Négy évvel ezelőtt alakult a Másállapotot a szülészetben. Azóta próbáljátok formálni, alakítani a szülészeti osztályok 70 év alatt kialakult szokásait, berögződéseit – melyek gyakran káros hatással vannak anyára és babára egyaránt. Mit tartotok a civil szervezet eddig elért legnagyobb eredményének?

- Sikernek tekintjük, hogy a sajtó figyelmét felkeltettük, örülünk, hogy a szülészeti ellátást érintő kérdésekben már megkeresnek minket. A döntéshozókkal való egyeztetések lehetőségének is örültünk, és persze nagy  büszkeség, amikor díjakra jelölnek minket - legutóbb épp a Highlights of Hungary eseményén. Nem magunk miatt tartjuk ezt fontosnak, hanem amiatt, hogy egyre több fórumon láttathassuk, hogy nem unatkozó anyukák nyavalygása ez, hanem komoly társadalmi probléma. Azzal, hogy megosztjuk, kihangosítjuk a nők történeteit, segítünk a hasonlókat átélt nőknek is, tudatosítjuk bennük, hogy nincsenek egyedül, hogy nem ők csináltak rosszul valamit, hanem rendszerszintű problémáról van szó. A legnagyobb siker a traumáikat és sikereiket velünk megosztó nők bizalma.

- Hová szeretnétek eljutni? Mi lenne az a cél, amivel a következő években a magyar szülészeteken elégedettek lennétek?

- Mozgalmunk küldetése, hogy változást idézzen elő az egyén, az ellátórendszer és a társadalom szintjén, hogy a nőközpontú ellátás megvalósuljon. Fontos, hogy mindenki tiszteletben tartsa a nők testükkel kapcsolatos döntését - így azt is, ha valaki nem akar szülni. Ezekhez a döntésekhez információra van szükség, így lényeges, hogy az óvodás, az iskolás, az orvostanhallgató is kapjon életkorának, helyzetének megfelelő információt a szülés valódi természetéről, arról, hogy mi hátráltatja, mi segíti, és fontos a nők, gyermekek jogainak ismerete is. Fontos, hogy az orvosi szakértelem ne kizárólagos döntési jogkört jelentsen, hanem szakértő támogatást a döntésekhez. Az az ellátás működhet jól, ahol a szülőszoba ajtaján kopognak, bemutatkoznak, engedélyt kérnek, teljes körűen tájékoztatnak, szabad mozgásra, evésre-ivásra, és szabad döntésre biztatnak, ahol nincs kényelemből, ismerethiányból végzett felesleges beavatkozás.

A nők arca szülés előtt és után

A gyermekáldás nemcsak lelki oldalról változtat meg mindenkit, hanem a testen és az arcon is egyértelműen látszanak az átalakulás jelei. Vaida Markeviciute-Razmislavice fotós a következő képsorozattal mutatja be.

Képek: Getty Images Hungary

• szülés
• születés
• interjú
• másállapotot a szülészetben
• Gyerek