Fogamzásgátló, túlsúly, genetika: 5 rizikófaktor, ami fokozza a mellrák kialakulásának kockázatát

A rákkutatók szerint a mellrák kialakulását százszázalékosan megelőzni szinte lehetetlen, és nehéz lenne akár csak egyetlen olyan tényezőt is megnevezni, mely teljes bizonyossággal lehet önmagában is a betegség okozója. 

Még a szűrővizsgálatok sem jelentenek teljes biztonságot, bár tény, hogy ha a betegséget magát nem is, annak súlyosabb formáit és halálos kimenetelét az időben való felismerés által képesek megelőzni. 

Ahogy a neves magyar rákkutató, Peták István egy korábbi interjúnkban fogalmazott, a rákos betegségek kialakulása 50%-ban a véletlenen, 50%-ban pedig az örökletes és a környezeti tényezőkön múlik, kicsit olyan tehát, mint az orosz rulett, korántsem mindegy azonban, azt hány golyóval játssza valaki. A rendszeres szűrés és önvizsgálat mellett kiemelten fontos a rizikófaktorok ismerete, és a kockázat csökkentése ott, ahol csak lehet. 

Az életkor az egyik legfőbb rizikófaktor

A mellrák esetében a biológiai nem jelenti a legfőbb rizikófaktort, annak ellenére ugyanis, hogy 1%-ban, jellemzően genetikai okok miatt, a férfiakat is érintheti, a nők betegsége. Szintén a legkomolyabb rizikófaktorok közé tartozik az életkor, a mellrákos megbetegedések 80%-át 50 éves kor fölött diagnosztizálják, a kockázat azonban már 30 éves kortól folyamatosan növekszik, 40 éves kor fölött pedig jelentősebben megugrik. 

Nem véletlen, hogy a mammográfiás szűrésen való részvétel is 45-65 év között a legfontosabb, és a magyarországi népegészségügyi szűrés is ezt a korosztályt célozza. 65 év fölöttieket már nem hívnak be automatikusan, amit azzal is magyaráznak, hogy idősebb korban a kockázat mérséklődik.

Bár a menopauza környékén fedezik fel a legtöbb betegséget, a kockázat pedig a 40 és 59 év között való lineáris növekedést követően elér egy tetőfokot, majd 70 éves kor fölött némiképp csökken, 65 éves kor fölött is érdemes önkéntesen részt venni a szűrésen. 40 évnél fiatalabb nőknél ritkább a betegség kialakulásának kockázata, ha az fiatalon jelenik meg, nagyobb a valószínűsége, hogy genetikai ok is meghúzódik a háttérben.

A genetika is meghatározó

A mellrák kialakulásában bizonyos genetikai okok is közrejátszhatnak, melyre a családi halmozódás is felhívhatja a figyelmet. Emelkedett lehet a kockázat, ha elsőfokú rokonok, szülő, testvér, gyermek esetében fordult elő nőgyógyászati daganat, különösen, ha az mindkét mellet vagy mindkét petefészket érintette, de a távolabbi rokonokra is érdemes kitekinteni az anamnézis felállítása során, mint ahogy arra is fontos figyelemmel lenni, hogy a mellrák kialakulásáért felelős génhibák apai ágon is öröklődhetnek.

Bár az olyan, genetikával is magyarázható anatómiai sajátosságok is fokozhatják a kockázatot, mint a mirigyekben gazdagabb, úgynevezett denz emlő, a leggyakoribb felelősök a BRCA1 és BRCA2 génmutációk, az örökletes mell- és petefészek-daganatok jelentős hányadát ezek okozzák. A megfelelően működő BRCA1 és a BRCA2 gének tumorelnyomó fehérjéket termelnek, melyek részt vesznek az olykor megsérülő örökítőanyag hibáinak javításában, ha azonban hibásak ezek a gének, és a hibajavításért felelős fehérjék működése sérül, nagyobb valószínűséggel jönnek létre kóros sejtburjánzások, daganatok.

Mindazoknál, akik a hibás génmutációt hordozzák, 70%-ra emelkedik a mellrák kialakulásának kockázata, ez sem jelent azonban még teljes bizonyosságot, a maradék 30% ugyanis nem lesz daganatos beteg, mint ahogy a családi halmozódás esetén sem biztos, hogy ez áll a háttérben. Összességében elmondható, hogy a mellrákos esetek körülbelül 7%-ánál van jelen egyértelmű genetikai ok. Az örökletes mellrákról ide kattintva bővebben is olvashatsz.

Az ösztrogén hormonnak kiemelt szerepe van

Az ösztrogén kiemelt szerepet játszik a nők hormonrendszerében, felelős a női nemi szervek és a másodlagos női nemi jellegek kialakulásáért és fejlődéséért, illetve komoly szerepet játszik a menstruációs ciklus szabályozásában és a test olyan, távolabbinak tűnő folyamataiban is, mint például a csontsűrűség és a vércukorszint alakulása.

A mellek növekedéséért is az ösztrogén a felelős, az emlő szöveteiben ugyanis ösztrogénreceptorok találhatók, a hormon így képes hatni a sejtek differenciálódására és osztódására is, ez a hatás azonban nem minden esetben jótékony. A gyors sejtosztódás ugyanis a hibák kialakulásának kockázatnövekedését is elősegítheti, nem véletlenül létezik a mellráknak kifejezetten hormonérzékeny, ösztrogénreceptor-pozitív típusa.

A szervezet ösztrogénexpozíciója szempontjából növeli a kockázatot, ha valakinek túl korán, már 12 éves kora előtt elkezdődött a menstruációja, későn, bőven 50 éves kor fölött jelentkezett csak a menopauzája, illetve 30-35 éves kor fölött született csak gyermeke. Azonban minden kihordott terhesség 7%-kal csökkenti a rizikót, mint ahogy a hosszan, 14 hónapnál tovább tartó szoptatás is képes mérsékelni.

A fogamzásgátló tabletták szedése is jelenthet rizikót, különösen, ha valaki hosszan szedett régi, nagyobb hormontartalmú készítményeket, a korszerű tabletták esetében azonban érdemes tudni, hogy míg az emlőrák kockázatát növelhetik, a petefészekrákét és a méhtestrákét csökkenthetik. 

Sajnos a gyermekáldás elősegítését célzó beavatkozások, a lombikprogram előtt alkalmazott hormonkezelések is fokozhatják a mellrák kialakulásának kockázatát, csakúgy, mint a változókor kellemetlen tüneteinek enyhítésére szolgáló hormonpótló készítmények. A kockázat növekedése mindig függ attól, mennyi ideig szedték a hormont, és attól is, milyen életkorban, ebből a szempontból is az előrehaladottabb életkor számít kiemeltebben.

A sugárzás veszélyei

Mint minden más rákos megbetegedéssel kapcsolatban, a mellrák kialakulásánál is kockázati tényezőként emlegetik az ionizáló sugárzást. Az Európai Rákellenes Kódexben foglaltak szerint ennek bármekkora dózisa növeli a rák kialakulásának kockázatát az emberi élet során, az alacsony dózisok azonban csak igen kis mértékben. Sokan félnek a mammográfiától is a sugárterhelés miatt, és bár a sugárkockázat ebben az esetben is fennáll, az szinte elhanyagolható a szűrésen való részvétel jelentette előnyökhöz és haszonhoz képest.

A sugárzás tekintetében nem a radon jelentette természetes háttérsugárzás és a röntgenvizsgálatok jelentik az igazi kockázatot, sokkal inkább a mellkasi besugárzás, főként, ha e tekintetben valaki fiatalabb korában, 40 év alatt volt érintett. Ilyen esetben érdemes a szűrést már korábban, akár 30 éves korban megkezdeni, ha pedig valaki a mellkasi besugárzás mellett még a mellrák kialakulásáért felelős génmutációkat is hordozza, a megelőző masztektómia, vagyis melleltávolítás is szóba kerülhet. 

Kutatások bizonyították továbbá, hogy a mellrák kialakulásában akár a kozmikus sugárzásnak is szerepe lehet, a légiutas-kísérők e tekintetben nagyobb kockázatnak vannak kitéve, csakúgy mint bárki, aki a legnagyobb gyakorisággal utazik repülőn, legyen akár üzletasszony, pilóta vagy idegenvezető. Minél több időt tölt valaki a levegőben, minél közelebb az Északi-sarkhoz, illetve minél idősebb, annál jelentősebb lehet a rizikóemelkedés. Mindezek ellenére Európában a rákbetegségek igen kis része írható a sugárzás számlájára, legfeljebb 1-2%-a az eseteknek.

A túlsúly a legkockázatosabb életmódbeli tényező

Mind minden rákos betegség esetében, a nem megfelelő életmód fokozhatja a kialakulás kockázatát, legyen szó a testmozgás hiányáról, az alkoholfogyasztásról, a dohányzásról, az egészségtelen táplálkozásról, a túl sok stresszről, ezek mindegyike hozzájárulhat ugyanis ahhoz, hogy a szervezet sejtjei károsodjanak, és sérüljön a hibajavítás módja is.

Az életmódbeli tényezőkön belül is kiemelt rizikót jelent a túlsúly és az elhízás, főként azért, mert a zsírszövet mennyisége szoros kapcsolatban áll az ösztrogén mennyiségével, a zsírsejtekben található aromatáz enzim ugyanis a tesztoszteronból ösztrogént állít elő. Fiatalabb életkorban a hormonrendszer önszabályozó működése még némiképp képes enyhíteni a problémát, később azonban már nem, így a zsírsejtek által létrehozott ösztrogén tartósan magas szintje képes jelentősebb mértékben fokozni menopauza után a mellrák, a méhtestrák és a petefészekrák kialakulásának kockázatát is. A legnagyobb kockázatot a hasi zsírlerakódás jelenti.

Kutatások szerint azoknál a nőknél, akiknek BMI-indexe 30 vagy annál magasabb, nagyobb arányban diagnosztizálnak ösztrogénreceptor-pozitív mellrákot, azoknál pedig, akiknek BMI-indexe 35 fölötti, sajnos annak a kockázata is megnő, hogy a betegség gyógyíthatatlanná váljon.

A cikkben leírtak célja az információ átadása, diagnózis felállítására semmiképp sem alkalmas, és nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot és véleményt. A szűrés fontossága kiemelkedő, csakúgy, mint gyanú esetén az orvos mihamarabbi felkeresése.

Felhasznált forrás: Breastcancer.org; Rákgyógyítás.hu. Képek: Getty Images Hungary.

• mellrák
• mellrák akta
• daganat
• rákos megbetegedések
• kockázatok
• Életmód