Méreg vagy gyógyszer?

A különböző növényekből és virágokból készült főzetek használata nem újkeletű dolog. Már őseink is korán ráébredtek arra, hogy a körülöttük termő növényekből számos anyag nyerhető ki kifőzéssel vagy akár préseléssel.

És ahhoz sem kellett sok idő, hogy az ember felfedezze, hogy ezek az anyagok alkalmasak a sebek gyógyítására, a vérzés elállítására, a fájdalom csillapítására, vagy éppen a tudatállapot módosítására.

Előbb kábítószer, aztán gyógyszer

Mielőtt az ember felfedezte volna a különböző növények gyógyító erejét, már régóta alkalmazta őket arra, hogy segítségükkel kapcsolatba léphessen a túlvilággal és a szellemekkel. A sámánok és varázslók tulajdonképpen - bár csak közvetve - már ekkor is gyógyszerként használták a kábítószereket, hiszen az általuk előidézett transzállapotban kértek segítséget a szellemektől többek között azért, hogy egy-egy társuk meggyógyulhasson.
A tudatmódosító szereket ekkor még nagy becsben tartották, tudatosan a cél érdekében alkalmazták, és kizárólag az arra méltók férhettek hozzá. Nem kellett azonban sok idő ahhoz, hogy az ember elveszítse az uralmat a kábítószerek felett: elég volt felfedezni az egyes növények fájdalomcsillapító, kedélyjavító hatását...

Mi a kábítószer?
Kábítószereknek nevezik azokat a mesterségesen vagy szintetikus úton előállított gyógyszereket vagy vegyszereket, amelyek a közérzetben, az általános hangulatban és a magatartásban időszakos változásokat okoznak úgy, hogy a központi idegrendszer működési folyamatait módosítják.

Gyógyszer vagy kábítószer?

Hogy melyik anyag minősül kábítószernek, és melyik gyógyszernek, arról az Egészségügyi Világszervezet illetékes bizottsága dönt hosszadalmas, bonyolult és szinte mindenre kiterjedő szakértői vizsgálatok után. Ha az adott anyagot kábítószernek minősítik, akkor annak a kábítószerek listájára történő felkerüléséről az ENSZ Kábítószerek Bizottsága dönt.
Az ezen a listán szereplő gyógyszerek forgalmazását minden országban szigorú, egyezményes előírások szabályozzák.
Hogy mi alapján dönt a bizottság az egyes vegyületek hovatartozásáról? Általános gyakorlat, hogy azokat a gyógyszereket, amelyek szerkezete vagy különböző vizsgálatok során megismert hatásmechanizmusa alapján feltételezik, hogy bármilyen mértékben függőséget okozhatnak, igen alapos vizsgálatoknak vetik alá az ENSZ által kijelölt intézetek egyikében.
Hogy a szer valóban hajlamos-e arra, hogy vele szemben hozzászokás alakuljon ki, azt az itt végzett laboratóriumi vizsgálatok, állatkísérletek és embereken végzett tesztek eredménye dönti el. Az egyes gyógyszerek forgalomba hozatalát évekig tartó, minden részletében gondosan ellenőrzött kísérletek sora előzi meg, melynek során győződnek meg a kutatók az egyes szerek hatékonyságáról és ártalmatlanságáról. (Ha a végül gyógyszernek minősített és forgalomban lévő szerről az évek során kiderül, hogy hozzászokást okozhat, akkor annak forgalmazási engedélyét az adott ország egészségügyi hatóságai függeszthetik fel.)

Régen és ma

Az ópium

Azzal kapcsolatban, hogy mikor és hogyan jött rá az ember arra, hogy a mák gubójából nyert nedv alkalmas fájdalomcsillapításra, a mai napig nincsenek pontos információink. Az viszont biztos, hogy már az ókori görög és római, valamint indiai és kínai orvosok is használták. Európában a XVII. században terjedt el, és vált közkedvelt fájdalomcsillapító gyógyszerré. Szinte minden betegség esetében alkalmazták, de nem kellett sok idő ahhoz, hogy kiderüljön: bár kiváló fájdalomcsillapító, a szervezetre gyakorolt romboló hatása lassan, de biztosan halálhoz vezet.

A morfium

Az ópium történetében a XVIII. század jelentett nagy fordulópontot, amikor egy német gyógyszerész kivonta a mákból az ópium fő alkotóelemét, egy olyan alkaloidot, amelynek bódító és fájdalomcsillapító hatása az előbbinél jóval nagyobb volt. A morfiumnak keresztelt szer gyorsan átvette a vezető szerepet, és rohamos iramban terjedni kezdett. És bár hatékonyabbnak bizonyult, mint az ópium, lassan körvonalazódni látszott, hogy erőteljesebb függőséget is okoz.
Ahogy fejlődött a tudomány és a gyógyszerészet, úgy lehetővé vált új vegyületek előállítása és már ismert anyagok kémiai szerkezetének megváltoztatása. Így tudtak előállítani a kutatók olyan ópiumszármazékokat, amelyek fájdalomcsillapító hatása hasonló, vagy erősebb, mint a morfium esetében, de a függőséget okozó hatásuk gyengébb.

A heroin

Az említett ópiumszármazékok egyik legismertebb tagja a heroin. 1898-ban fedezték fel, és köhögéscsillapító hatásának köszönhetően előszeretettel alkalmazták asztma, hörghurut és a tuberkulózis kezelésére, valamint nyugtatóként. Hamarosan kiderült, hogy a morfiumelvonó kúrában is eredményesen használható, de ugyanilyen gyorsan jöttek rá arra is, hogy éppen a heroin az, amelyhez a szervezet a leggyorsabban hozzászokik.
Így néhány év elteltével minden országban betiltották a használatát, előállítása pedig szigorúan ellenőrzött körülmények között történik. Használatát ma már kizárólag kísérleti célok esetében engedélyezik, gyógyszerként sehol nem alkalmazzák.

 

A kokain

A legtöbb kábítószerhez hasonlóan a kokain is - történetének kezdetén - csupán kultikus célokat szolgált. Dél-Amerikából terjedt el a spanyol hódítások hatására, és vált az egyik legismertebb kábítószerré.
Bár egy német orvos már korábban jelentést tett a kokain "jótékony" hatásáról, pontosabban arról, hogy a dél-amerikai indiánok kokacserje rágásával igyekeznek enyhíteni fájdalmaikon és terheiken, a gyógyászatban a XIX. század második felében kapott szerepet. A kokacserjéből előállított alkaloidot szinte minden előrehaladott betegség kezelésében alkalmazták nyugtatóként és erősítőszerként, sőt Sigmund Freud is használta terápiái részeként, és a saját állapotának javítására néhány évig.
Bármilyen meglepő, a kokainoldat a szemészet fejlődésében is jelentős szerepet játszott, hiszen kiváló helyi érzéstelenítők előállítására adott lehetőséget. Természetesen ahhoz, hogy a helyi érzéstelenítés biztonságban végezhető legyen, meg kellett változtatni a kokainból nyert alkaloid szerkezetét, kiküszöbölve így annak esetleges függőséget okozó hatását. Így fedezték fel 1904-ben a novokaint is, amelyet azóta még számos, a kokain hatásával szinte teljesen egyenértékű, de terápiás adagokban használva káros hatást nem mutató szerek követték.

Legálisan

A kábítószerek egy csoportjában, pontosabban a szintetikus úton előállított izgatószerek - mint például az amfetamin-származékok - között számos, ma is használatos gyógyszer található, forgalmazásukat azonban hasonlóan szigorú rendelkezések szabályozzák, mint a kábítószerként nyilvántartott anyagokat, hiszen ezek is hajlamosak függőség kialakítására.
Számos olyan gyógyszerrel találkozni továbbá, amelyek a gyógyászatban széles körben elterjedtek, hatásukban azonban közelebb állnak a kábítószerekhez. A velük való visszaélés veszélye mégis jóval kisebb, hiszen előbb okoznak mérgezési tüneteket, mint bármilyen tudatmódosító hatást.

• mák
• gyógyító táplálékok
• Életmód