„Azt hittem, megöltem a két főszereplőmet” – A Csengetett, Mylord? titkairól beszélt Roy Gould, a sorozat rendezője

A Csengetett, Mylord? című brit produkció olyan szinten kultikus sorozattá nőtte ki magát hazánkban, hogy Magyarországon több rajongója lett a szériának, mint Nagy-Britanniában.

Nem véletlen, hogy a sorozat 30. évfordulója alkalmából Budapesten szervezték meg a jubileumi közönségtalálkozót még 2018-ban, amelyen több alkotó és színész is részt vett, emellett számos Csengetett, Mylord?-könyv is a boltok polcaira került, erre kiváló példa a kulisszatitkokat tartalmazó Az finom lesz! - Minden, ami Csengetett, Mylord? vagy a sorozat folytatásaként emlegetett James és Ivy - Panzió a tengerparton című kiadvány.

Az első évadból készült színpadi adaptáció is legelőször Budapesten, a Belvárosi Színházban kelt életre olyan legendás magyar színészekkel, mint például Molnár Piroskával vagy Gyabronka Józseffel. A bemutatót február 22-én rendezték meg, amelyre meghívást kapott Roy Gould, aki az 1988-tól 1993-ig játszódó sorozat alkotó csapatát erősítette, produkciós menedzserként, majd rendezőként dolgozott. Emellett a James és Ivy – Panzió a tengerparton egyik szerzőjeként ismert, sőt, ő írta a színházi darabot Penny Crofttal, aki David Croft, a sorozat egyik forgatókönyvírójának a lánya.

Penny Croftot még a hazai Theatrum Mundi Színházi és Irodalmi Ügynökség kereste fel azért, hogy jelezzék, az Orlai Produkció szívesen színpadra vinné a sorozatot, erre mit ad az ég? Hát Gould és Croft már megírták a színházi darab forgatókönyvét, végül ezt vitték színpadra Budapesten.

A Femina.hu-nak lehetősége volt, hogy exkluzív interjút készítsen Roy Goulddal. A beszélgetést a Helikon Kiadó munkatársai szervezték le nekünk.

Interjú Roy Goulddal, a Csengetett, Mylord? rendezőjével

- Hogy tetszett a színházi előadás?

- Zseniális volt. Őszintén, Penny és én nem tudtuk, mire számítsunk, mert egyikünk sem beszél magyarul, de szerencsére Penny férje magyar, így tudott nekünk segíteni. Először ott ültünk, és azt gondoltuk, hogy két órán át azt se tudjuk, mi történik majd a színpadon, de úgy teszünk, mintha ez nem lenne így. Végül nem kellett színlelnünk, mert a színészi játék és a rendezés is zseniális volt.

- Más volt, mint a tévésorozat. Nem próbálták azt mondani, hogy a nagy, kövér férfi Alf Stokes, hanem a saját elképzelésüket valósították meg a mi forgatókönyvünk alapján, és remekül csinálták, nem is lehetnénk elégedettebbek.

- Lenyűgöző volt a színészgárda minden egyes tagja, az elejétől a végéig, és úgy gondoljuk, hogy a női főszereplő a mi Judi Denchünkkel egyenértékű, az idős hölgy, aki Lady Lavendert játssza. (Itt Molnár Piroskára gondolt – a szerk.)

- Látszott, hogy a közönség nagy sztárként ismeri őt, és megtiszteltetés számunkra, hogy ilyen kaliberű személyiség szerepel a darabunkban. Csodálatos volt.

Ha David is itt lehetett volna ezen a premieren, büszkeség öntötte volna el a szívét. Imádta volna ezt az előadást.

- Ahogy Penny és én egymás mellett ültünk a színházban, és egymásra néztünk, olyan érzés volt, mintha azt mondtuk volna egymásnak: „Igen, a főnök nagyon örülne, ha ezt látná.”

- Magyarországon ez a sorozat nagyon népszerű. Sejtette volna, hogy egy másik országban közkedveltebb lesz a Csengetett, Mylord?, mint például az Egyesült Királyságban?

- Valójában ez nagy meglepetés volt. Az eredeti sorozatból a szereplők közül van néhány barátom, ők kérdezték tőlem, hallottam-e arról, hogy a Csengetett, Mylord? nagyon népszerű Magyarországon? Én erre azt válaszoltam, hogy nem, nem is tudtam, hogy Magyarországon is játsszák. Erre azt válaszolták, hogy itt egy hatalmas rajongói klubja lett, és minden nap sugározzák a tévében.

- Még a Covid előtt néhány szereplő és én is meghívást kaptunk Budapestre egy nagy találkozóra. Sajnos akkoriban dolgoztam, ezért nem tudtam elmenni, de Jeffrey Holland (James Twelvetrees-t játssza – a szerk.) és még pár másik szereplő is elmentek rá, és tömegesen ostromolták őket. Ez tényleg egy óriási találkozó volt, amelyen úgy bántak velük, mintha a királyi család tagjai lettek volna. Mondták is nekem, miután visszatértek, hogy el sem hinném, milyen népszerű Magyarországon ez a sorozat.

- Ha jól emlékszem, eredetileg az volt a terv, hogy lesz még a tévében folytatása a Csengetett, Mylord? sorozatnak.

- Így volt. Amikor először beszéltem erről David Crofttal, megkérdeztem őt és az írótársát, Jimmy Perry-t, hogy készíthetnék-e egy spin-off tévésorozatot. Megkaptam tőlük az áldásukat, így írtam egy vázlatot, ami ebben a könyvben is megtalálható (itt az Az finom lesz! - Minden, ami Csengetett, Mylord? c. kiadványra mutatott – a szerk.).

Sajnos a tévétársaságok nem akartak folytatást. Ezért került a fiókba a vázlatom.

- Nem is gondoltam rá többet, amíg pár évvel ezelőtt meg nem kértek, hogy hadd szerkesszék bele a könyvbe az ötletem. Ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy vajon lehetne-e ebből prózai novellákat alkotni? Ezek után pillanatok alatt kiugrott a fejemből az egész, mert a karakterek olyan jók. Összesen hat kis rövid történet született, amik a James és Ivy – Panzió a tengerparton könyvben olvashatók el.

- Valójában már azelőtt dolgoztam a sorozaton, hogy megírták volna. Én kerestem fel az összes helyszínt. David Croft adott nekem egy kis papírt, amire a szörnyű kézírásával írta fel a jegyzeteit. Mondta nekem, hogy Jimmy-vel egy új pilot epizódot írnak, és szeretné, ha felkeresném a helyszíneket.

- Az előbb említette, hogy a tévétársaságok nem akartak folytatást, ennek mi volt az oka? Mit gondol?

- Akkoriban a brit televízióban az úgynevezett broad komédiát (A humor egy olyan fajtája, amely túlzó, fizikai, harsány és közvetlen elemekre épít, hogy minél szélesebb közönséget nevettessen meg – a szerk.) nem nézték jó szemmel. Új emberek érkeztek a televízióhoz osztályvezetőknek és új emberek kezdtek el felelni a vígjátékokért, és ők valami mást akartak, valami őrültebb fajta komédiát. Nem tetszett nekik az a régi vágású szitkom, amit élő közönség előtt vesznek fel. Inkább filmes formátumot akartak, modernebb, progresszívabb hangvétellel.

- Ebbe az irányba indultak el. Vicces módon most körbeértek a szálak, és visszatértek a szélesebb közönség szórakoztatásához. De a vezetők, mint mindig, azt hitték, hogy újra fel kell találniuk a spanyol viaszt. Sajnos éppen akkoriban a broad komédia nem a közönség, hanem a főnökök körében vált népszerűtlenné. Ezért nem mondtak igent a folytatásra.

- Ha jól emlékszem, 14 epizódot rendezett, hogy kapta meg ezt a feladatot David Crofttól?

- Igen, a harmadik és negyedik évadot már én rendeztem. Az első és második évadnak a produkciós menedzsere voltam, ez azt jelentette, hogy én voltam a mindenes. David Croft producer is volt, aki nem volt mindig az irodában. Ő adta át a forgatókönyveket, és az én feladatom volt megtalálni az összes helyszínt, a kamerásokat, a hangtechnikusokat, az egész stábot, tehát az én nyakamba zúdult minden. David körülbelül kéthetente bejött az irodába, és megkérdezte tőlem: „Na, hogy állunk? Megvan minden?”

- A második évadban két rövid jelenetet már én rendeztem, amiben Lady Lavender és a papagája szerepelt. Amikor a harmadik évadot készítettem elő gyártásvezetőként, hirtelen összeszedtem a bátorságomat, és megkérdeztem Davidet, megengedné-e, hogy rendezzek egy teljes epizódot a következő évadból. Erre rám nézett, és azt mondta: „Ó, te rendezed az egész sorozatot. Nem mondtam neked?” Hirtelen csak úgy felajánlotta nekem, hogy rendezzem mostantól én a produkciót. De ez az a fajta dolog, amit David tett, mert sok éven át dolgoztam neki. Nagyon jól ismert, és tudta, mire vagyok képes.

David mindig hitt abban, hogy az embereket rá kell vezetni, hogy tanuljanak tőle.

- Soha nem rágta senkinek se a szájába, hogy ezt vagy azt kell tenned. Az ember azáltal tanult, hogy figyelte, ő mit csinál, mert egy zseniális televíziós rendező és fantasztikus komédiaíró volt. Ha volt eszed, akkor megértetted és megtanultad a leckét tőle. Szóval nagyon szerencsés voltam, hogy Davidnek dolgozhattam, mert ő egy hihetetlen jó főnök volt.

- Melyik karakter volt a kedvence?

- Ó, ezt szinte lehetetlen megmondani. Mindet szeretem, mert David Croft műsorainak nagyszerűsége abban rejlik, hogy úgynevezett „gang show”-kat írt. Ezeknek nincs csak egy sztárja. Ha visszamegyünk az időbe, nem tudom, hogy Magyarországon vetítették-e Az ükhadsereget, a Hi-de-Hi!-t vagy a Halló, halló!-t, de ezekben a műsorokban mindig sok ember szerepelt, és mindannyian hozzátettek valamit a show-hoz.

- Szóval, ezt a kérdést nem tudom igazán megválaszolni, mert az összes karakter valamilyen módon összekapcsolódik egymással. Egy kerek egészet alkotnak együtt.

- A színészeket ösztönözték arra, hogy improvizáljanak forgatás alatt?

- Nem, David Croft nem hitt az improvizációban. Neki minden ott volt a fejében, és mindent lejegyzetelt a rettenetes kézírásával, amit csak az tudott elolvasni, aki igazán ismerte őt. Ez persze nem akadályozta meg, hogy egy-egy színész időnként megkérdezze tőle: „Ezt mondhatom inkább így, David? Vagy csinálhatom inkább így, David?” Erre ő azt válaszolta: „Gyerünk, próbáld meg!” Aztán miután bemutatták a saját verziójukat, David klasszikus válasza az volt: „Ez más.” Aztán azt mondta: „Nem.” És az ő szavát olyan komolyan kellett venni, mint a törvényeket.

- Persze egy kedves és aranyos ember volt, nem volt olyan típus, aki maga diktálta volna a törvényeket, szimplán csak tudta, mi működik jól, mert olyan régóta írással foglalkozott. Megértette a ritmust. A színészek természetesen azt hiszik, hogy tudják, de ő tudta, hogy hogyan kell ritmust adni a beszédnek. Soha nem írt vicceket vagy egysoros poénokat, mindig is komikus jeleneteket vetett papírra.

- Honnan származott az eredeti ötlet, hogy egyszerre gúnyolják az arisztokráciát és a szolgáló osztályt?

- David anyjának voltak szolgái, illetve azt hiszem, Jimmy őseinek is voltak. Emellett az Egyesült Királyságban volt az Upstairs, Downstairs című sorozat, amely hatalmas népszerűségnek örvendett, ez is egyfajta ihletként szolgált. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy az Egyesült Királyságban szeretjük az arisztokráciát és az olyan történeteket, mint a Downton Abbey. Azt hiszem, David jól ráérzett erre, megértette a korszakot és megértette a szolgákat is. Eleve sok ötlet rejlik a szolgáló osztály és az arisztokrácia viszonyában.

- Valójában ez volt David kedvenc sorozata az összes közül, amit írt, ezért is 50 percesek az epizódok, mert ezelőtt Angliában a legtöbb szituációs komédia 30 perces volt. David azonban meg akarta hosszabbítani a részeket, hogy lassabb lehessen a tempó, és több karaktert tudjon kidolgozni.

- Ha visszaemlékszik a forgatás idejére, melyik a kedvenc emléke?

- Azt hiszem, az első nap, a somme-i csata jelenete a legelső epizódból, amelyben Alf (Paul Shane játszotta – a szerk.) és Twelvetrees (Jeffrey Holland alakította – a szerk.) megtalálják Teddy urat (Donald Hewlett játszotta – a szerk.) a bunkerben, az I. világháború idején. Azt tudni kell, hogy ennek a jelenetnek a helyszínét én találtam meg, ami egy katonai gyakorlóterep volt, így robbanásokat is bevethettünk, senki sem bánta ezt.

- Soha nem fogom elfelejteni azt az első napot, amikor pirotechnikai eszközöket és robbanószereket helyeztünk el. Azt mondtam a vizuális effektusokért felelős embernek, hogy jelezni fogok, amikor már biztonságosan felrobbanthatja a bombát. Jeff és Paul körülbelül 3 méterrel mögötte voltak a robbanószereknek, de úgy nézett ki, mintha rajta állnának.

- Én már jeleztem, de láttam, hogy a férfi hiába nyomta a gombot, nem robbant fel a bomba. Akkor történt meg a robbanás, amikor Jeff és Paul fölé álltak.

Azt hittem, hogy az első forgatási napon megöltem a két főszereplőmet.

- De kijöttek a másik oldalon, és utána Jeff rám nézett, és azt kérdezte: „Mi volt ez?” Szóval azt hiszem, ez a kedvencem, mert majdnem felrobbantottam a két sztárt a forgatás első napján. Azt is el kell mondanom, hogy az utolsó forgatási napok egyike is emlékezetes maradt, amikor ez a hölgy (a feleségére mutatott – a szerk.) volt az egyik táncos a színpadon. A feleségem is szerepelt az utolsó epizódban, ott táncolt és énekelt a Cromer strandon felállított színpadon, ez a jelenet azelőtt volt, mielőtt Ivy és James elindultak a panzióba.

- Csak nem ezen a forgatási napon ismerkedtek meg?

- Nem, valójában egy korábbi sorozatban találkoztam Sarah-val, amit David és Jimmy írt, ez volt a Hi-de-Hi!, ami egy nyári táborról szólt. Sarah statisztaként csatlakozott a stábhoz. Nem tudom, hogy ő vagy én kezdeményeztem először, de ez már több évtizede történt. 40 éve vagyunk házasok.

- Emlékszik olyan pillanatokra a forgatásokról, amik viccesek vagy kínosak voltak?

- Továbbra is első helyen áll, amikor majdnem felrobbantottuk Jeffet és Pault. Azt hiszem, Lady Lavender papagájának temetése volt a másik kedvenc jelenetem még, mert annyira nevetséges volt az egész. Olyan röhejesen festett az egész temetés jelenete, amely alatt Henry trombitált és Mabel harmonikán játszott. Érdekesség, hogy egy igazi kisállat temetőben vettük fel a jelenetet. Egy impozáns, nagy házban forgattunk, amelynek a kertjében tényleg ott volt egy kisállat temető, ahova az arisztokraták temették el a kutyáikat és a macskáikat.

- Megkérdeztük a tulajdonosokat, akik nagyon kedvesek voltak, hogy forgathatunk-e a temetőben? Így történt, hogy Kapitányt, a papagájt valóban egy igazi temetőben temettük el, vagyis az csak egy plüss papagáj volt, nem élt. Volt egy igazi papagájunk is, ami állandóan megcsípte a fejemet, ha elsétáltam mellette. Kicsit morcos madár volt.

- Hogyan látja ma a sorozat örökségét a brit szitkomok történetében?

- A nagyok között van. David Croft első sorozata Jimmyvel, Az ükhadsereg valószínűleg a legnagyobb szituációs komédia Angliában. Még mindig minden héten vetítik, ami hatalmas dolog. Viszont a Csengetett, Mylord? egy időre kiment a divatból. Ahogy korábban mondtam, az emberek már nem akartak ilyen típusú műsorokat. A közönség talán igen, de a tévétársaságok nem.

- Érdekes módon most újra vetítik egy kis csatornánál a Csengetett, Mylord?-ot az Egyesült Királyságban. Egy teljesen új, fiatalabb közönség fedezte fel a sorozatot, akik közül sokan a Facebookon is felvették velem a kapcsolatot. Szerintem a legjobb 10 brit szitkom között van, úgy vélem, ez egy zseniális sorozat és nagyon büszkék vagyunk rá.

Cover: TV2 Comedy, Laci Patricia

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• sztár
• exkluzív
• csengetett mylord
• interjú
• Világsztár