90 méterről ugrott le a színész, mindenki azt hitte, ebbe belehal

Nézd meg most az elképesztő ugrást te is!

Bátor vagy bolond? Döntsd el! (x)

Álmodni tudni kell. Vannak szerencsések, akik átlagon felül tehetségesek abban, hogy elképesztő dolgok peregjenek a szemük előtt. És vannak, akiknek még aludniuk sem kell hozzá. Meg van, aki abban jó, hogy mások álmait megossza a világgal - hogy együtt álmodhassunk velük. Az Eddie, a sas alkotói ebben zseniálisak: filmjüktől minden néző szárnyakat kap.

A megtörtént eseményeken alapuló történet hőse egy angliai kisvárosban, hétköznapi családban született, de ő maga egy percre sem volt hétköznapi. Óvodáskora óta olimpiai aranyéremre vágyott, bármi áron. Elhatározását az sem zavarta, hogy mindenfajta sportra alkalmatlannak tűnt: nem volt sem gyors, sem erős, sem ügyes.

Kitartóbb volt mindenkinél

Egy dologban volt jobb mindenkinél: elszántságban. Amikor felfedezte, hogy Nagy-Britanniának több mint 60 éve nem volt olimpiai síugrója, ráállt erre a sportra, és edzeni kezdett. Rossz felszereléssel, egyedül, minden esély nélkül vágott neki a nagy kalandnak - egy síugrósánc tetejéről lenézni is ijesztő, hát még leszáguldani róla! És végül - bár a brit olimpiai bizottság, a sporttársak meg a sors sok mindent bevetett ellene - tényleg ott találta magát, ahova mindig vágyott: az olimpián!

Taron Egerton, aki a Kingsman - A titkosszolgálat című akcióvígjátékban vált sztárrá, sportos, kemény, minden akciót bevállaló fiatal színészként robbant be a mozivilágba: ehhez képest az Eddie, a sasban alig lehet felismerni. Semmi sincs benne, ami az akcióhősre emlékeztetne. Kisfiús mosoly, naivan kerekre nyíló szem és csöppet dadogó beszéd a fő jellemzői. A szerep kedvéért teljesen átalakult, meg is hízott kicsit, és meghökkentő bajszot növesztett.

Második esély nekik is jár

Filmbeli edzőjét viszont, aki először lebeszélni akarja a sportról, azután teljes szívvel mellé áll, senki mással nem lehet összetéveszteni. Hugh Jackman a whiskyt reggeliző egykori síugróbajnok szerepében ismerős laza és kemény önmagát adja. Ő az, aki cigivel a szája sarkában indul a 90 méter magas sáncról, aki bunyóba keveredik a teljes norvég síválogatottal, és aki elég bolond hozzá, hogy maga is elhiggye: védence kijuthat az olimpiára. Csajozós, nagydumás, mégis csupaszív férfit alakít, akit - maga sem érti, hogy lehet - magával ragad Eddie csodás lelkesedése.

És ezzel nincs egyedül. A film, amerre jár, sikert arat: amerikai premierjére Robert Redford legendás filmfesztiválján, a Sundance Festivalon került sor, ahol mindenki odavolt érte. Nézők és kritikusok azóta is egyetértenek: a film egyszerre szerethető, kedves, vidám és lelkesítő.

A néző először kineveti esendő hőseit, azután nagyon megszereti őket - bár még mindig nevet rajtuk -, és végül valószínűleg azzal az elhatározással hagyja el a mozitermet, hogy többé nem lesz gyáva: ő is kipróbálja azt, amire vágyik, csak eddig nem volt hozzá bátorsága. Az Eddie, a sas azt bizonyítja, hogy az álmok valóra válhatnak - néha. Március 31-től a hazai mozikban is mindenki együtt repülhet vele!

Ehhez a cikkhez ajánljuk

Ezt is szeretjük