Az Eufória gyönyörű, transznemű főszereplőjét imádja Hollywood: így vallott élete legnehezebb időszakáról

Hunter Schafer igazi stílusikonnak számít az Eufória című sorozat óta.

Hunter Schafer Eufória
Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

A húszéves Hunter Schafer az HBO egyik legfelkapottabb sztárja lett az Eufória című sorozatban nyújtott nagyszerű alakításának és nem utolsósorban szépségének jóvoltából. Ahogy a sorozatbeli karaktere, Jules, úgy a színésznő maga is transznemű - éppen ennek köszönhetően kapta meg a szerepet, amely örökre megváltoztatta az életét.

17 éves korában került sor a nemváltó műtétekre

Hunter a középiskolai évei alatt esett át a nemváltó műtéteken és a hormonkezeléseken. 17 éves korában úgy érezte, végre abban a testben él, amiben boldog és önmaga lehet. A szülei támogatták a döntését annak ellenére, hogy vallásos családban nőtt fel - olyannyira, hogy az édesapja presbiteriánus lelkész.

A North Carolina Public Radio adásában nyíltan beszélt arról, hogy esett túl a nemváltáson, és arról is, hogy a családja miképp fogadta, hogy a fiuk lány akar lenni.

- Mindig is femininként gondoltam magamra, amióta az eszemet tudom. Édesanyám szerint már kétévesen is női szerepekbe helyeztem magam - ha szuperhősöket mutattak nekem, én mindig a Macskanő vagy Sólyomlány akartam lenni. Akkor még nem értettem, miért érzek így, ahogy a szüleim sem.

Tanácsot kértek az alsós tanárnőmtől, hogy mit tegyenek, ugyanis háromévesen már ragaszkodtam ahhoz, hogy rózsaszín ruhában menjek iskolába - a többi fiú kockás mellényt és tűzoltójelmezt viselt, de én soha nem voltam olyan, mint ők.

Sokáig nem tudta identifikálni önmagát

Később sem igazán tudtam meghatározni, mi is vagyok igazán. Hetedikes koromban coming outoltam a szüleimnek - akkor még meleg fiúként. Itt már kezdték érteni, mi zajlik bennem, bár a felismerésem, hogy valójában nő vagyok, csak később jött el. Szerencsére csodálatos szüleim vannak, akik nagyon megértőek voltak, és végig azt hajtogatták, hogy úgy szeretnek, ahogy vagyok. Mindenki támogatott.

De valami mégsem stimmelt. Hunter egy meleg fiú volt, de akkor miért nem voltam még mindig elégedett? A fiúruhák nem illettek hozzám, nehéz volt felöltöznöm, sosem tetszettem magamnak, mintha más nézett volna rám vissza a tükörből. Aztán jött a pubertás, kiserkent az első szál bajuszom, én pedig teljesen kiakadtam. Ez nem én voltam, nem illett hozzám a férfias külső. A hetedik osztály végén tudatosult bennem, hogy talán mégsem vagyok fiú.

A szüleim először nem értették, mi ez az egész, háromszor is elő kellett állnom vele, hogy szeretnék nőnek is kinézni, ha már belül annak érzem magam. Anyám azt mondta: "Csak mert művész vagy, és szereted a szép dolgokat, még nem jelenti azt, hogy transz vagy. Ezek nem jelentik azt, hogy nő vagy".

Aztán látták rajtam, mennyire frusztrált vagyok, és úgy érezték, itt az ideje elfogadni a nyilvánvaló igazságot. Rengeteget tépelődtem, úgy éreztem, mintha elvenném a szüleimtől a fiukat, egyfolytában sírtam. És persze ők is. El kellett engedniük az álmot arról, hogy milyenné fog majd válni a fiuk, és üdvözölniük kellett a lányukat.

Édesapja ekkor jött rá, hogy Hunter transznemű

- Ott tudatosult bennem, hogy Hunter transznemű, amikor elmentem érte a divattervező táborba. Divatbemutatót tartottak a tábor záróestjén, ő pedig megkérdezte, hogy "Apa, nem bánod, ha magas sarkú cipőt viselek?". Belül minden porcikám azt mondta, hogy "ne, ne, ne, ne", de természetesen azt mondtam neki, hogy "persze, tedd, amit szeretnél". Ott valahogy minden valóságossá vált. Voltak álmaim a fiammal kapcsolatban, amiket el kellett engednem, hogy az igaz Hunter azzá válhasson, akivé szeretne.

17 éves volt, amikor beleegyeztünk a nemváltoztató műtétbe. Nem számított, hogy nem volt nagykorú, pár hónappal később úgyis megtette volna, egész életében erre vágyott. Tagadhatatlan, hogy már gyerekkorában voltak jelek. Egyszerűen minden ehhez a ponthoz vezetett. Másfél éves korában már egyértelmű volt, hogy lányunk van, és nem fiunk - nyilatkozta az édesapja a műsorban.

Nem szereti, ha beskatulyázzák

- Mára sokan nem is gondolnák, hogy transznemű vagyok, inkább nőiesebbek a vonásaim, mint férfiasak. Ettől függetlenül szeretem közölni, mert ekként azonosítom magam. Nem szeretném, ha azt hinnék, hogy egy heteroszexuális nőként élek. Büszke vagyok arra, hogy transznemű lehetek. Különben nem rajongok a kategorizálásért.

Nem érzem úgy, hogy be kéne skatulyázni, hogy fiú vagyok vagy lány. Régen megőrültem azért, hogy nőként nézzenek rám, de már megbarátkoztam a gondolattal, hogy én nem férek bele egyik kategóriába sem - valahol a kettő között állok jelenleg, és boldog vagyok így.

Modellből lett színésznő

Hunter olyan nagy dizájnereket és divatházakat képviselt a kifutón, mint Christian Dior, Helmut Lang vagy Marc Jacobs, azonban a modellmunkáiból alig tudott megélni.

- Az utolsó fillérig beosztottam a fizetésemet, de így is alig tudtam megélni. Hónapról hónapra éltem. És habár igazán hálás voltam azért, hogy a kedvenc dizájnereimmel dolgozhatok, megélhetési gondokkal küzdöttem. Aztán megláttam az Instagramon egy hirdetést, hogy az HBO új szereplőket keres egy egyelőre meg nem nevezett sorozatához. Pár nappal később az ügynököm is felhívott, hogy tehetnék egy próbát, ugyanis a csatorna szeretne megnézni a szerepben.

Azt gondoltam: "Mi a fenéért ne jelentkeznék? Mit veszíthetek?". Még sosem voltam meghallgatáson azelőtt, azt sem tudtam, mit csinálok. Ötször hívtak vissza, és egyre jobban hozzánőttem a karakterhez, a végére már nagyon akartam a szerepet. Szerencsére megkaptam - mondta a Marie Claire magazinnak.

- Igazán megfogott a színészkedés annak ellenére, hogy sosem akartam ebben a szakmában dolgozni. Persze nem is lehetnék hálásabb a lehetőségért, teljesen megváltozott az életem emiatt. Kicsit túlságosan is függő lettem, imádok szerepelni, csak akkor hagynám abba, ha nem élvezném többé.

Középiskolásként nem ilyen volt az életem, ezért jólesik, hogy újraélhetem az egészet, de már önmagamként. Kissé terapeutikus az egész. Julesszal azért sok mindenben különbözünk, de nagyon szeretem a karakterét, főként a Rue-val közös szálat. Zendaya és én teljesen összenőttünk a forgatás alatt, ebben a nyolc hónapban igencsak szoros barátság szövődött közöttünk, amiért végtelenül hálás vagyok - tette hozzá a W magazinban.

Így viseli a sztárságot

- A sztárság hirtelen jött, még szokatlan, hogy ennyien ismerik a nevemet és az arcomat. Idővel biztosan könnyebb lesz, de azért még küzdök vele. Próbálom elkülöníteni a magánéletemet a sztár "alteregómtól", a közösségi médiában sem osztok meg személyes dolgokat.

Örülök, hogy az emberek ilyen pozitívan állnak Jules karakteréhez, rengeteg üzenetet kaptam, amiben a transznemű rajongóim köszönetet mondanak, amiért végre azonosulni tudnak egy televíziós figurával. Többen írták, hogy a transzneműek példaképe lettem! Ezzel a szóval sem tudok még igazán mit kezdeni, komoly felelősséggel jár már maga a kifejezés is. Szeretnék megfelelni az elvárásoknak, de nem tudom, sikerül-e. Mindenesetre ez nemcsak rajtam, hanem Julesszon is múlik - nyilatkozta szintén a Marie Claire-ben.

Transznemű sztárok, akik büszkén vállalták a nemváltást

Ezek a hollywoodi hírességek büszkén vállalják, hogy transzneműek.

Ez a szőke bombázó tegnap történelmet írt! Először mutatta meg magát transznemű modell a magazinban

Nézegess képeket!

Elolvasom

Coverfotó és ajánlóképek: HBO Youtube/Screenshot.

Az anyaság kihívásai cukormáz nélkül

A Femina Klub júniusi vendége Ráskó Eszter humorista lesz, akivel Szily Nóra, az estek háziasszonya többek között az anyaság és a nőiség kihívásairól beszélget. Vajon létezik-e recept a gyerekneveléshez? Miért olyan káros a tökéletes anya mítosza? Hogyan lehet az önazonosság és az önfelvállalás révén a nőknek felvértezni magukat a 21. századi normákkal szemben?

További részletek: femina.hu/feminaklub

Jegyek kizárólag online érhetőek el, korlátozott számban.

Időpont: 2024. június 3. 18 óra

Helyszín: Thália Színház

Promóció

Ezt is szeretjük