Emilia Clarke ezen stresszelt, mielőtt Budapestre érkezett volna: a hazánkban forgatott sorozatáról adott interjút

Emilia Clarke és Haley Lu Richardson főszereplésével debütált január 30-án a Ponies című sorozat a SkyShowtime-on. A történet az 1970-es évek Moszkvájában játszódik, az Oroszországban működő amerikai nagykövetség két titkárnője CIA-ügynökké válik, miután a férjeik meghalnak, és a tragédia mögött egy hidegháborús összeesküvést fedeznek fel.

 

Érdekesség, hogy a nyolcrészes kémthriller sorozatot hazánkban forgatták, így Budapest egy örök életre nyomot hagyott a főszereplők emlékezetében. A SkyShowtime egy interjút is készített a főszerepet játszó színésznőkkel, az exkluzív beszélgetést pedig kizárólag a Femina kapta meg.

Emilia Clarke és Haley Lu Richardson interjúja

- Emilia, beszélnél a karakteredről, Beáról, mik jellemzik, amikor először megismerjük őt Moszkvában egy CIA-ügynök feleségeként? Úgy tűnik, nagyon elszántan törekszik arra, hogy az élete minden területén tökéletes legyen.

Emilia Clarke: - Hadd fogalmazzak így: Bea szerepének eljátszása elég mélyen és zavaróan kapcsolódott ahhoz, aki én vagyok. Kevésbé volt ez színészkedés (nevet). Bea csak azt akarja, hogy az emberek szeressék és jól cselekedjen. Amikor először találkozunk Beával, ő határozottan abban a hiper-tudatosságban van, hogy mindent helyesen akar csinálni, kedvében akar járni a férjének, és biztosítani akarja, hogy minden rendben legyen.

- De már látjuk az első apró jeleket, amik arra utalnak, hogy ennél többre vágyik, például: „A Wellesley-re jártam. Valójában okos vagyok”. Bea legbelül belefáradt abba, hogy mindent tökéletesen akar csinálni. Tehát az, hogy belevág ebbe a kalandba, ezzel jobban megérti Twilát (Haley Lu Richardson karaktere - a szerk.) és az ő hatása alá kerül, ezáltal nyugodtabbá válik és tudatosulnak benne a saját vágyai.

- Haley, milyen volt Twila szerepét játszani? Van benne egyfajta gondtalanság, ami végül előnyösnek bizonyul, ahogy egyre jobban belekeveredik a CIA ügyeibe.

Haley Lu Richardson: - Nagyon jó volt. Ő az eddigi kedvenc karakterem, akit valaha játszottam, az biztos. Néhány dolog számomra nyilvánvaló volt, mások viszont meglepetésként értek, mert olyan oldalamat hozták ki belőlem, amit nem is ismertem.

Kapcsolatba kerültem Twilával, és őszintén szólva nagyon gyógyító élmény volt számomra, amiért képes voltam elfogadni magamat, a túlzott mivoltomat, a szabadságomat, a hangosságomat és a nyers stílusomat.

- De azt is gondolom, hogy Twila Bea mellett élte át életében először azt, hogy biztonságosan lehetett sebezhető, és szembenézhetett a mélyen elnyomott, elfojtott szégyenérzettel, ami benne volt. Ez volt a leggyógyítóbb karakterív, amit valaha játszottam. Nagyon jó volt.

Emilia Clarke: - Nagyon felszabadító volt. Végül egymás tükrévé váltunk. Megmutathattuk egymásnak, milyenek vagyunk, és ezáltal gyógyulhattunk.

- Mit gondoltok, mi az, ami miatt ezek a nők vissza akarnak menni Oroszországba, és kockáztatni az életüket a férjeik halála után?

Emilia Clarke: - Kettőnknek két különböző oka van. Bea esetében úgy érzem, az a fő ok, hogy megtudja, mi történt valójában. De az is szerepet játszik, hogy visszatérnek arra a helyre, ahol ezek a nők életet teremtettek maguknak. Amerikába visszatérni számukra olyan lenne, mintha azt kérdeznék meg maguktól: „Mégis mi vár itt ránk?” Az újrakezdés nem tűnik helyesnek az ő esetükben. Vissza akarnak térni arra a helyre, ahol felnőttként, munkával rendelkező emberként ismerték el őket. Oroszországban autonómiájuk van, ez Amerikában nincs meg. Ha már belevágnak, akkor végig is kell csinálni, nem igaz?

Haley Lu Richardson: - Twila nem akar visszatérni Amerikába, mert személyes traumája van, helyette izgalmas életet és kalandokat akar. De szerintem mindkét nőben van egyfajta vonzódás tudat alatt valami nagyobb felé az évad vége felé, és ez arra készteti őket, hogy megtalálják önmagukat. Mintha itt lenne a helyük. Szerintem ez az, amire ennek a két nőnek igazán szüksége van.

- Mi történik azután, hogy ez a döntés a kémkedés világába vezet, amelyhez Bea és Twila is természetes tehetséggel rendelkezik?

Emilia Clarke: - Mindkettőnknek olyan dolgokat kell tennünk, amelyek kívül esnek a komfortzónánkon. A munkánk megköveteli, hogy mindketten csiszoljuk a gyengeségeinket, és erősségekké alakítsuk azokat, de ezek a gyengeségek rendkívül fontosak a feladat elvégzéséhez. Például Beának meg kell tanulnia piszkos munkát végezni. Twilának meg kell tanulnia, hogyan ne keveredjen bajba.

Haley Lu Richardson: - Ki kell használnom a gyengédségemet, meg kell próbálnom sebezhetővé válni, és valóban kapcsolatba lépni az emberekkel.

Emilia Clarke: - Úgy értem, a terv, amit David (Iserson) és Susanna (Fogel) [a sorozat alkotói - a szerk.] írtak az egész sorozathoz, egyszerűen fantasztikus, nem? Olyan, mintha itt lenne ez a két nő hiányosságokkal, de egymásban megtalálják azokat. Ebben a helyzetben a munka megköveteli tőlük, hogy megváltozzanak, így rengeteg különböző mellékág van, amelyekből szórakoztató történet születhet. A forgatókönyvek olvasása közben olyan könnyedén vitt magával a sztori.

Haley Lu Richardson: - Igen, ó, istenem. Ritkán fordul elő, hogy már a tizedik oldalon rájössz, milyen jó a forgatókönyv, és nem akarod abbahagyni, mert például szendvicset kell készítened. 

Emilia Clarke: - Igen, pontosan, azon jár az agyad, hogy akkor most mi történik ezután? És mi történik a vízben? Ahogy az átiratok beérkeztek, a tét egyre nagyobb lett, mert olyan tervet készítettek, amely annyira rugalmas volt, hogy bármilyen irányba el lehetett volna vinni a cselekményszálat. 

- Emilia, meg kell kérdeznem, amikor átnézted a forgatókönyveket és azt mondtad, hogy „ez nagyszerű”, mikor jöttél rá, hogy Beának nagyon sokszor oroszul kell beszélnie? Nem tudtam, hogy egyáltalán nem beszélsz oroszul, és a nulláról kellett megtanulnod a nyelvet!

Emilia Clarke: - Nem vagyok nyelvész! Különféle nyelveken beszéltetnek engem, de emberként csak angolul beszélek. Amikor megkapod a forgatókönyveket, a tudatalattid azt mondja, hogy a dőlt betűk azt jelentik, hogy orosz nyelven van. De én angolul olvasom a forgatókönyveket, szóval olyankor még nem is fogom fel, hogy mit kell majd tennem. 

- Emlékszem, hogy vacsoráztam a barátnőimmel, mielőtt Budapestre indultam, és azt mondtam nekik: „Srácok, a szövegem fele oroszul van.” Ők meg: „Mi?” Én meg: „Szó szerint, nagyon sok.” Erre ők: „Még egy hét van a budapesti utazásig, mit csinálsz itt? Menj haza, és tanulj meg oroszul!” Ezt egyfajta folyamatos pánikrohamként éltem meg, ami karácsonykor kezdődött, és egyre rosszabb és rosszabb lett (nevet). Aztán megérkeztem Budapestre, és a tanár, akit nekem adtak, csak újra és újra ismételgette ezeket az orosz szavakat. Azt hittem, hogy jól ismételek, mert szerintem jó a hallásom, de ő csak azt mondta: „Nem”.

Folyamatosan emlékeztetett rá, hogy mindent rosszul csinálok, és akkor elkezdtem összeomlani.

- David és Susanna végül megmentettek azzal, hogy azt mondták, keresnek nekem egy másik tanárt. Aztán jött a másik tanár, és ő egyszerűen fantasztikus volt. Nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Nagyon megszerettem. Ugyanannyi időt töltöttem Fabiennel (Enjalric – orosz dialektus tanár), mint Haley-vel.

Haley Lu Richardson: - Talán még többet is. Mindig azt kérdeztem tőle: „Biztos nem akarsz elmenni valahova, inni valamit?” (nevet)

Emilia Clarke: - Már orosz nyelven álmodtam, de az orosz szövegeim is benne voltak. Nagyon speciális kifejezéseket kellett megtanulnom. Nagyon-nagyon-nagyon nehéz volt, ami miatt már sírni kezdtem. De amikor sikerélmény ért, az nagyon jó érzés volt. 

- Haley, táncosnak tanultál, és rájöttem, hogy ez a képesség milyen fontos szerepet játszik, amikor Twilát látjuk. A testét arra használja, hogy magabiztosan és védekezően mutassa be magát. Elmondanád, hogy a fizikai edzésed hogyan segített megalkotni ezt a karaktert, akit a képernyőn látunk?

Haley Lu Richardson: - Nos, először is, amikor az orosz nyelvről beszélsz, olyan butának érzem magam, mert amíg te oroszul tanultál (itt Emiliára gondol - a szerk.), én Twila akcentusán gondolkodtam, ami olyan finom, másfajta beszédmód. Nagyon nehéznek találtam, és azt gondoltam, hogy fogom ezt megcsinálni? Egy akcentus-tanárral dolgoztam, de te egy teljesen más nyelvet tanultál!

Emilia Clarke: - Nem, ez teljesen más dolog! Teljesen, teljesen más dolog a kettő. Haley hihetetlen táncos. Megérted a testedet.

Haley Lu Richardson: - Igen, tánccal nőttem fel. Már kisgyerekként is táncoltam. Úgy érzem, mindig is a testemben éltem, és megértem, hogy az érzelmeim milyen szorosan kapcsolódnak az egész testemhez, és szerintem ez az, ami segít belebújni a karakterek bőrébe. Számomra a színészkedés azt jelenti, hogy megértem a karakterek viselkedését és fizikai tulajdonságait. Twila járásában van egyfajta szabadság és hajthatatlan keménység, amit magára kényszerített, hogy létezni tudjon ebben a világban. Sokat lengeti a karjait, amikor jár. Teljesen kinyújtott testtartással ül. Megfigyeltem, hogyan ül Emilia egy jelenetben, és azt gondoltam, mit tehetnék, ami pont az ellenkezője. 

Emilia Clarke: - Ez olyan erőt ad. Haley rengeteget tanított nekem a testpozitív gondolkodásról. Lenyűgöző látni, ahogy a testével fejezi ki magát. Olyan radikális, bátorító és gyönyörű látni valakit, aki ennyire fizikailag jelen van a testében, és ennyire kitölti a teret. 

Haley Lu Richardson: - Mindezt a táncnak köszönhetem, mert ráébreszt arra, hogyan csinálsz mindent az életben. Nagyon örülök, hogy ezt észrevetted, mert ez az én módszerem a karakterek megformálására, különösen Twila esetében.

- A sorozat középpontjában Bea és Twila testvéri kapcsolata áll. Mivel a képernyőn olyan erős a kémia köztetek, kíváncsi vagyok, hogy előtte is ismertétek egymást, vagy csak az első találkozásotokkor alakult ki köztetek az azonnali barátság?

Emilia Clarke: - Talán egy másik életben ismertük egymást, de ebben a életben a Zoom-on találkoztunk először (nevet). Gyönyörű Zoom-beszélgetésünk volt, és a fényes energiád egyszerűen áradt belőled. Emlékszem, hogy a Zoom-beszélgetés után beszéltem Katherine-nel (Bridle), a menedzseremmel, és azt mondtam neki, hogy most találkoztam a testvéremmel. 

Haley Lu Richardson: - Azonnal éreztem az őszinteségedet, mint ember. Nem szeretek negatívan beszélni erről az iparágról és az emberekről, akik benne dolgoznak, de sok emberrel találkozol, akik valamit színlelnek, vagy megpróbálnak valaki más lenni, vagy akarnak tőled valamit, és van egy olyan érzésed, hogy nem bízhatsz meg bennük. De az egyetlen dolog, amit éreztem, az volt, hogy bízhatok benned.

Emilia Clarke: - Azt hiszem, mindketten elég nyitott emberek vagyunk.

Haley Lu Richardson: - És a legmélyén ugyanabban hiszünk. Ráadásul szeretjük egymást. (Megöleli Emiliát.)

- Ez a közelség tette a jeleneteket dinamikusabbá, mert olyan jól éreztétek magatokat együtt? 

Emilia Clarke: - Azt hiszem, nagyon könnyen belerázódtunk a ritmusba. A karakterek szempontjából minden megvolt, amire szükségünk volt. Szinte azonnal kialakult az ideális mennyiségű feszültség a karaktereink között.

Haley Lu Richardson: - Már az első jelenetből látszott. Emlékszem, hogy az első napon még sok minden bizonytalan volt. Ideges voltam, hogy hogyan fogunk együtt dolgozni, mert nem igazán próbáltuk el a jeleneteket vagy ilyesmi. Leültem a bárpultnál, és az első pár felvétel után csak arra emlékszem, hogy azt gondoltam: ez olyan könnyű. Amit csinálunk, az nagyon nehéz lehet, de az Emiliával való közös munka, a kapcsolatunk és ez a köztünk lévő adok-kapok egyszerűen a helyére került.

- Bár a Ponies egy hidegháborús kémthriller, a sorozatot végigkíséri a humor. Nehéz volt színészként ennyire sokféle szerepet játszani anélkül, hogy túllőttetek volna a célon?

Emilia Clarke: - Mindketten a legjobb tudásunk szerint alakítottuk a karakterünket. Az összes rendezőnk remekül irányított minket, és mindig a helyes úton tartott bennünket. De tudom, hogy Bea számára minden nagyon-nagyon fontos volt, és ha igazán elkötelezed magad, akkor ez természetesen nagyon vicces helyzeteket tud szülni.

Haley Lu Richardson: - Soha nem játszottam még vicces karaktert, ezért ez is felszabadító élmény volt számomra. Általában nem vagyok túl kifejező az arcommal. Vagy azt mondom magamnak, hogy ne beszélj így, ne hangozz úgy, mintha ez egy vicc lenne. De Twila esetében ez nem csak a természetének a részét képzi, hanem a látszathoz is hozzájárul, amit fenntart. Szóval igazán bele tudtam élni magam.

- És Viet (Nguyen), a harmadik és negyedik epizód rendezőjénél tényleg úgy éreztem, hogy ő Twila vicces oldalát hozza ki, amit imádtam, mert segített jobban megérteni őt. Rájöttem, hogy feszegetem a határokat, hogy mennyire tudok vicces lenni. Nagyon klassz volt felfedezni a sorozat hangulatát. 

Emilia Clarke: - De ahogy a sorozat halad előre, vannak olyan pillanatok, amelyek nem viccesek, hanem nagyon komolyak és érzelmesek, és ezek még jobban kiemelik a többit.

- Hogyan segítettek a jelmezeitek a karaktereitek alakításában?

Emilia Clarke: Ez mind Anastasia (Magoutas, a jelmeztervező - a szerk.) érdeme. Ő hihetetlen és nagyon együttműködő.

Haley Lu Richardson: - Nagyon együttműködő. Nagyon jól megértette ezeket a nőket és az ő útjukat. Az egyik első dolog, amit nekem mondott a telefonban, ez volt: „Szerintem Twilának soha nem kellene szoknyát vagy ruhát viselnie”. Erre én: „Ó, istenem, persze, hogy nem. Csak akkor viselek ruhát, amikor beépülök, ez az egyetlen két alkalom. Szinte minden más alkalommal nadrágot és olyan vastag csizmát viselek, amivel akár tíz embert is el tudnék taposni.” Szóval, nagyon szórakoztató volt. 

Emilia Clarke: - A ruháinkban benne volt a karakterünk fejlődése, ami nagyon sokat segített nekünk.

- Beszélhetünk arról is, milyen fantasztikusak a sorozat '70-es évekbeli díszletei? Milyen volt először belépni a filmes díszletbe? 

Emilia Clarke: - Rendkívüli. Sara (K White, produkciós tervező - a szerk.) zseniális munkát végzett.

Haley Lu Richardson: - A sorozat nagy részét Budapesten forgattuk, de amikor beléptünk a díszletekbe, különösen a Buborékba... A Buborék nagy dolog volt! (A buborék álnevet kapta az amerikai nagykövetség legtitkosabb helyisége a sorozatban - a szerk.)

Emilia Clarke: - Ó, a Buborék hivatalossá tette, hogy kémsorozatban szereplünk. Aztán elvesztettük magunkat a Buborékban.

Haley Lu Richardson: - Elvesztettük a kontrollt a Buborékban. Ó, istenem, volt ott valami a levegőben, ami egyszerűen megőrjített minket. Aztán Nicholas (Nicholas Podany, aki Ray-t játssza) és Adrian (Adrian Lester, Dane megformálója) is bekerült a Buborékba. Egy ötsoros jelenet felvétele órákig tartott, mert nem tudtuk abbahagyni a nevetést.

Emilia Clarke: - Nagyon jól szórakoztunk. Sok játékot játszottunk.

Haley Lu Richardson: - Aztán szegény Adriannek el kellett mondania ezeket a CIA-kém szövegeket.

Emilia Clarke: - Apuci Dane-nek hívtuk. És néha bosszankodott, mert nem hagytuk, hogy végigmondja a monológokat. 

Haley Lu Richardson: - Sírtunk a nevetéstől, amikor azt mondták, hogy felvétel. Őszintén szólva, ez volt az egyik legviccesebb időszak az életemben.

Cover: SkyShowtime

• sztár
• emilia clarke
• skyshowtime
• haley lu richardson
• interjú
• exkluzív
• Világsztár