Így néz ki a világ 3 legősibb városa

Amellett, hogy múltunk ismerete hozzásegíthet jelenkorunk megértéséhez is, az ősi civilizációk hátrahagyott nyomai, a lélegzetelállító épületek, a titokzatos piramisok vagy csak a mindennapi használati tárgyak már látványuk miatt is lenyűgöznek. A következő ősi városok valódi időutazásra invitálnak.

Az afrikai őslakosok városa: Nagy-Zimbabwe, Zimbabwe

A Nagy-Zimbabwe romegyüttessel elsőként a 16. századi portugál kereskedők találkoztak, akik az épületmaradványok léptékei és szépsége láttán úgy gondolták, Sába királynőjének legendás fővárosára bukkantak.

Ekkor terjedtek el azok a mítoszok és legendák, melyek a romvárost, a Szaharától délre fekvő Afrika legnagyobb régészeti lelőhelyét a mai napig övezik. Kifinomultságuk miatt a műemlékeket eleinte az egyiptomiaknak és a föníciaiaknak tulajdonították, később azonban beigazolódott, hogy az afrikai őslakosok építették, akik sokkal fejlettebbnek bizonyultak, mint a tudósok korábban gondolták.

Az UNESCO Világörökség részévé avatott romok mintegy 730 hektáros területen szóródnak szét a Zimbabwétől Botswanán és Mozambikon át egészen Dél-Afrikáig elterülő térségben. Fénykorában a város a karanga népcsoport fontos kereskedelmi és vallási központja volt, lakossága pedig a 15 ezer főt is elérhette.

A dombokkal övezett, nyílt fás síkságon álló impozáns építményeket gyakorlott kőművesek emelték szabályos téglalap alakú építőkövekből, melyeket összetett kötésben, habarcs használata nélkül illesztettek egymáshoz. A régészek három fő részre osztják a komplexumot - ezek a Hegyi körzet, a Völgy-körzet és a Nagy körzet.

A legimpozánsabb együttes kétségkívül a Nagy körzet, ahol valaha az uralkodó is lakhatott. A közel száz méter széles és 840 méter hosszú terület láttán az utazó is némi képet alkothat arról, milyen lehetett a város fénykorában. A tíz méter magas kúpos torony szintén említésre méltó: egykor vallási szertartások helyszíneként szolgálhatott, és fallikus szimbólum is lehetett.

A Vénusz kultuszának nyomai: Teotihuacán, Mexikó

Teotihuacán romjai a világ legfontosabb régészeti lelőhelyei közé tartoznak. Az itteni civilizáció bukásának okai ugyan máig nem egyértelműek, annyit viszont tudhatunk, valaha egy olyan közösség virágzott itt, melynek több mint 200 ezer tagja volt. A területet már i. e. 500 körül elfoglalták, bár a Nap piramisának építése csak i. sz. 100 körül kezdődött meg. A fenséges piramisok és paloták egykor 31 négyzetkilométeres területet foglaltak el, i. sz. 700 körül azonban sorsukra hagyták őket, és azóta is csak keveset sikerült megtudni építőikről.
A régészek annyit már megállapítottak, hogy Teotihuacán egy Vénusz bolygóhoz köthető kultuszt követett, háborúi és áldozatai azokon a rituálékon alapultak, melyeket a planéta esthajnalcsillagként történő felbukkanásaihoz időzítettek.

Napjainkra három piramis és áldozati oltár, valamint néhány nagyszabású épület maradt fenn, melyeket egykor stukkódíszekkel ékesítettek, és élénk bíbor színárnyalatra festettek.

A Nap piramisának homlokzati fala pontosan merőleges a horizontnak arra a pontjára, ahol a napéjegyenlőségek idején a napkorong lenyugszik, a többi épület pedig derékszöget zár be ezzel. A város központi tengelye, a Calzada de los Muertos - Holtak sugárútja - észak-déli irányban halad, az északi Hold piramisától a Ciudadeláig, vagyis citadelláig. A mai napig az útnak mindössze egy kilométeres szakaszát tárták fel és állították helyre.

A Nap piramisa, mely a Holtak sugárútjától keletre magasodik, a világ harmadik legnagyobb piramisa: oldalhossza az alapoknál 221 méter, teljes magassága pedig 64 méter. Csúcsáról az egyik leghihetetlenebb panoráma nyílik, amit csak Mexikóban találni. A Hold piramisát kis templomok veszik körül, de itt állt Quetzalpapalótl gyönyörű falfestményekkel díszített palotája is, ahonnan pazar kilátás nyílik a Holtak sugárútjára.

Egy félelmetes birodalom központja: Perszepolisz, Irán

Az i.e. 518-ban I. Nagy Dareiosz által építtetett fényűző palotakomplexum egy évszázad alatt épült fel, és lett az egykori perzsa birodalom közigazgatási központja, egyúttal a szertartások és ünnepek legfontosabb helyszíne. Az iráni Fársz területén, a Kúh e-Rahmaton, vagyis a kegyelem vagy könyörület hegyén épült, a modern kori Teherántól 644 kilométerre fekvő várost Nagy Sándor seregei fosztották ki, gyújtották fel és pusztították el.

A perzsa birodalom ma az UNESCO Világörökség részét képező ősi fővárosa a környező hegyek sötétszürke márványából, egy kiterjedt, félig mesterséges, félig természetes teraszon épült fel. A város gazdagságát jól illusztrálják az extravagáns építészeti megoldások, melyeket a mezopotámiai példák ihlettek. A legnagyobb és legösszetettebb épület a meghallgatások céljára szolgáló csarnok, az Apadana hatalmas terasza volt, melynek keleti oldala a hegyhez kapcsolódik. A teraszt, melyen 36, részben ma is álló, óriási oszlopot helyeztek el, két monumentális lépcsősoron lehetett megközelíteni.

A város lerombolása után saját törmelékhegye alá temetkezett, míg 1931 és 1939 között a Chicagói Egyetem Orientológiai Intézete el nem végezte a feltárást. A fogadócsarnokon felül a régészek felfedeztek többek között három díszes síremléket, a tanácsterem lépcsőit és Xerxész háremét is. Perszepolisz romjai 2500 év elteltével is félelemmel vegyes áhítatot ébresztenek minden idelátogatóban.

Cikkünk az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent, 501 kihagyhatatlan látnivaló a világ minden tájáról című könyv alapján készült.

• ősi
• ázsia
• romváros
• afrika
• világjáró
• Utazás