Varázslatos képeken a Föld legősibb városa

Az ősi Jerikó történelme szó szerint bibliai időkig nyúlik vissza, nevéhez számtalan ótestamentumi történet, több csodálatos palota, híres építmény és nevezetes esemény is kapcsolódik. A közel-kelet egyik legizgalmasabb helyének sokszínűségét már elnevezése is jelzi: az arabok Arihá, a héberek Yeriho, a latinok pedig Hiericus néven ismerik az ősi várost.

Tízezer éves város a tengerszint alatt

A város koránál és ideális fekvésénél csak gazdag kultúrája, szépsége és eseménydús történelme lenyűgözőbb. A kutatások egyértelműen bizonyították, hogy a településen már az i. e. 9-10. évezredben élénk városi élet folyt, mely főképp a Jordán folyó és a karavánutak szerencsés találkozásának volt köszönhető. Jerikó a folyóvölgyben épült, kellemes éghajlatú és termékeny vidéken, a folyómedertől mintegy nyolc kilométerre nyugatra, a közeli Holt-tenger északi előterében.

Azt azonban kevesen tudják, hogy a mai Ciszjordánia területén található város nemcsak a Föld legősibb, de egyben a legmélyebben fekvő települése is, földfelszíne ugyanis 250 méterrel a tengerszint alá esik. A Pálmák városaként is emlegetett oázisról mi más is mesélhetne leginkább, mint maguk a tízezer éves kövek, az ősi város épen maradt romjai.

Egy érdekes tény

Egyes történészek szerint a világ legősibb városának címén valójában két keleti város osztozik: Jerikó és a szíriai Damaszkusz, mivel a két területen közel egy időben alakult ki városi civilizáció. Hogy ne legyen belőle vita, hagyományosan Jerikót emlegetik a világ legősibb, Damaszkuszt pedig a legrégebb óta folyamatosan lakott városaként. A jerikóiak egyébként tavaly ünnepelték városuk fennállásának tízezredik évfordulóját, melyről szimbolikus napon, 2010 tizedik hónapjának tizedik napján emlékeztek meg.

Az oázis és a legendás kőfal

Jerikó a közel-keleti neolitikum korszakának egyik legalaposabban feltárt városa. Charles Warren, Ernst Sellin és Carl Watzinger régészek ásatásainak köszönhetően már az 1910-es évekre meglepően sok titka felszínre került. Az épen maradt leletekből kiderült, hogy a várost már tízezer éve körülbelül kétezren lakták, akik abból éltek, hogy tengeri sót, fekete szurkot és kagylót cseréltek drágakövekre és vulkáni üvegre. A rendkívül fejlett, gazdag és nyüzsgő kereskedelmi csomópont szíve Tell es-Szultan volt.

Ez idő tájt épült a város köré a híres jerikói kőfal, a világ legkorábbi ilyen építménye. A négy méter vastag, hat méter magas falból és kilenc méteres őrtornyokból álló védrendszer i. e. 1325 körüli pusztulását az Ótestamentum, azon belül Józsué könyve írja le a legérzékletesebben. A hagyomány szerint a gigantikus kőfal az ostrom hetedik napján, a harci harsonák szavára omlott porrá.

Paloták, kertek, fürdők

A történeti források szerint a lerombolt és felégetett Jerikó romjain csak évszázadokkal később épült új város. Az ősi hely ókori, hellenisztikus története egy másik lelőhelyen, Abu el-Alajikon követhető legszebben nyomon. Az enyhe éghajlatú, dús oázis árnyékában az évezredek során sorra épültek a fényűző fürdők, kertek és a királyok téli rezidenciái: a Hasmoneus-dinasztia lakhelyei, Nagy Heródes i. e. 1. századi és Hisám kalifa 7. századi palotája.

Jerikó ezen korszakának legépebben Nagy Heródes palotájának maradványai őrizték meg. Az elegáns lakószobák, a mozaikkal és freskókkal díszített fürdők feltárásán 15 évig dolgoztak a szakemberek Tulul Abu al-Alaiq és Wadi Qelt környékén.

Jerikó a római hegemónia alatt is gyógyító oázis és üdülőváros maradt, akkoriban elsősorban meleg forrásai miatt kedvelték. A régészeti lelőhelyek jó részét ma a turisták is bejárhatják.

Képek: hu.wikipedia.org, Kocio; www.bible-archaeology.info.

• történelmi látnivalók
• ázsia
• romváros
• Utazás