Égszínkék tenger és megelevenedett történelem Marmarisban: a török nyaralóhely alig 3 órára van Magyarországról

Törökország évek óta az egyik legnépszerűbb célpont a magyar utazók körében. Repülővel viszonylag rövid idő alatt elérhető, szezonban charter járatok is visznek a népszerűbb üdülőhelyekre, így átszállással sem kell bajlódni, a 4-5 csillagos all-inclusive szállodák pedig nem is különösebben drágák, ha figyelembe vesszük, hogy nem csak a teljes ellátást tartalmazzák, hanem az utolsó fagyiért vagy pohár borért sem kell már pluszban fizetni.

Most egy négynapos utazáson volt lehetőségünk részt venni az Itaka Utazási iroda szervezésében Marmarisban egy kisebb csapat újságíróval. Én a magam részéről le voltam nyűgözve, és ahogy a többieket elnéztem, velük sem volt ez másként.

Nyaralás utazási irodával: olcsóbb is lehet, mint egyénileg

Néhány évtizeddel ezelőtt még kétféle módon nyaralt tengerparton a magyar: a bevállalósabbak “majdcsak lesz valahogy” alapon autóba vágták magukat, és akkor próbáltak szállást találni, amikor megérkeztek a kiválasztott úti célra, aki pedig nem vágyott ilyen kalandokra, az utazási irodára bízta a szervezést. Később, nem függetlenül néhány nagy médiavisszhangot kapott esettől, amikor az utazási iroda csődbe ment, az ügyfeleit pedig kint felejtette külföldön, az egész ágazatba vetett bizalom megrendült. Az internetnek és a Booking.com -hoz hasonló szállásfoglaló oldalaknak hála egyénileg is könnyen megszervezhetővé vált a nyaralás, a fiatalokban pedig kialakult az az elképzelés, hogy az utazási iroda csak a nyelveket nem beszélő idős társasutazók műfaja.

Pedig érdemes ma is esélyt adni az utazási irodáknak, mégpedig három okból: az ár, a kényelem és a biztonság miatt. Bármilyen meglepő, ugyanaz az út repülőjeggyel, transzferrel és szállással együtt az utazási irodán keresztül akár 30 százalékkal is olcsóbb lehet, mint egyénileg szervezve. Az iroda transzfert és szezonban chartert biztosít a népszerűbb üdülőhelyekre: Marmarisba például mi isztambuli átszállással mentünk, de a nyári szünettől közvetlen járatot is indít majd az Itaka az üdülőhelytől két óra buszútra fekvő Dalamar repülőterére, és ők biztosítják a transzfert is a városba. Ha pedig bármi gond adódna, helyben ott a segítség.

Út közben lehetőség van a buszból nézelődni, és megállapítani, hogy a török települések sokban emlékeztetnek európai társaikra azzal a különbséggel, hogy itt nem a templomtorony, hanem a minaret nem hiányozhat a legkisebb faluból sem. Idegenvezetőnk, Mohamed amúgy azt mondta, a török társadalom a belső országrészek kivételével nem különösebben vallásos, a nők túlnyomó többsége például nem hord hijab-ot és a müezzin hívására is mindössze a lakosság egynegyede imádkozik naponta öt alkalommal.

Élet a mindennel ellátott all inclusive szállodában

Kora reggel indultunk isztambuli átszállással Dalamarba a Turkish Airlines menetrend szerinti járatával. Fapadosokhoz szokott lelkemnek szinte felfoghatatlan volt az a luxus, ami a repülőn fogadott bennünket, pedig igazából csak valami szerény harapnivalóról, ingyen kávéról, és fedélzeti szórakoztató berendezésről volt szó, és arról, hogy senki nem méregette gyanúsan a hátizsákomat a felszálláskor. Mivel Dalamarból még két óra busszal Marmaris, az esti órákban érkeztünk meg a Labranda Mares Marmaris Hotelbe.

Az ötcsillagos all inclusive szálloda nem csak medencével, hanem saját tengerparttal is rendelkezik, ahol a víz már május elején is alkalmas volt fürdésre. 441 szobája nem csak a főépületben, hanem a kertben, kisebb bungalókban elszórva is található. A bungalókban lévő szobák valójában inkább családi lakosztályok nappalival, fürdővel és két hálószobával, így kisgyerekekkel utazva is tökéletesek. A teljes, svédasztalos ellátás mellett többek között különlegesebb éttermek, bár, kávézó, thai masszázs is tartozik a szálláshoz.

Bár elvileg lehetőség van arra, hogy az ember egy hétig ki se mozduljon a szállodából, azért érdemes legalább a városközpontig elsétálni a kikötőhöz, és a hangulatos óvárosban körülnézni a bazárokban. A magyarokat mindenhol felismerik, látszólag örülnek is nekik, bár volt egy olyan érzésem, hogy ez inkább üzleti fogás. A nyomuló bazárosok mellett felüdülés volt belebotlani egy eldugott kis utcában egy idős hölgybe és még idősebb édesanyjába, akik a frekventáltabb helyeken tapasztalt ár töredékéért árulták a hűtőmágneseket és egyéb kis csecsebecséket. Visszafogottak és nagyon kedvesek voltak, aki vásárolt náluk, annak még apró ajándékot is adtak.

Törökország pénzneme a török líra, de a turisták által látogatott helyeken mindenhol elfogadnak eurót is. Angolul általában nagyon alapszinten beszélnek, cserébe minden mondatukba beleszövik a férfiaknak a ‘boss’ és ‘sir’, nőknek a ‘lady’ megszólítást. Az ott töltött négy nap alatt több alkalommal neveztek hölgynek, mint egyébként életem során összesen.

Sziklasírok, iszapfürdő és a végtelen tenger csodája

Az Itaka fakultatív programokat is szervez az utasainak, mi ezek közül kettőt próbáltunk ki.

Az egyik egy hajókirándulás volt a Kleopátra-szigetre, amely sokak szerint a világ egyik legszebb tengerpartja. Híres a fehér homokos, kagylós strandjáról. A hajóút közben a szigeteken mindenféle ókori romokat - amfiteátrumot, elhagyatott monostort - lehet látni, közben pedig az ember szinte érzi, ahogy megelevenedik az egész görög mitológia a szeme előtt. A hajón ebédet is adnak, elsősorban halat, de aki azt nem szereti, választhat csirkét is. A társaság egybehangzó véleménye szerint a csirke is finom, a hal azonban különlegesen ínycsiklandó volt, aki szereti, annak érdemes ezt választani.

Másnap egész napos kirándulásra mentünk a Dalyan folyóra. Itt egy helyi családi borszátaban kezdtünk, ahol eperből, gránátalmából és sárgadinnyéből készült borokat kóstoltunk. Hogy kinek mennyire ízlett, leginkább attól függött, mennyire szereti az édes borokat: szerintem nagyon finomak voltak az inkább likőrre emlékeztető, erősen gyümölcsös aromájú italok, de aki szerint a jó bor csak száraz lehet, az itt sem fogja megváltoztatni a véleményét. 

Innen iszapfürdőbe mentünk, ami szintén egy olyan élmény, amit egyszer ki kell próbálni. A Dalyan-delta kénben gazdag iszapja állítólag selymessé és egészségessé varázsolja a bőrt, ezért tömegek keresik fel. Az eljárás a következő: az utazó bekeni magát iszappal - van, aki csak a testét, van, aki az arcát is, elszántság kérdése -, kiül a napra, hagyja, hogy az iszap húsz perc alatt rászáradjon a testére, majd zuhannyal lemossa. És működik! Egy napra olyan lett mindannyiunk bőre, mint a babapopsi.

Miután nagy nehezen mindenki lemosta magáról az iszapot, ami azért kihívás volt, mert makacsul tapadt, a zuhany hőmérséklete pedig a kellemesnél valamivel hidegebb volt, hajóra szálltunk, és mentünk ebédelni. Az ebéd az előző naphoz hasonlóan csirke vagy hal volt, annyi különbséggel, hogy többféle körettel adták, így a tányér tökéletesen Insta-kompatibilis módon volt összeállítva, másrészt itt értelmezhető vegetáriánus menüt is adtak hús helyett gombás és padlizsános raguval. 

Az ebédet követően visszaszálltunk a hajóra, és elmentünk egészen addig a pontig, ahol a folyó a Földközi-tengerbe ömlik. A nagyjából másfél órás út elvezet a Kr.e 4. században épült lükiai sziklasírok mellett. Ezek a sziklába vájt monumentális építmények a helyi tehetős családok temetkezési helyei voltak. Elképzelni is nehéz, hogyan vájhatták ki őket: fentebb említett idegenvezetőnk, Mohamed azt mondta, fentről kezdték mindig a faragást, és úgy haladtak lefelé. A látványuk a folyóról nézve is lenyűgöző.

Az út végállomása Iztuzu strandja közvetlenül a folyótorkolatnál. Teknős-partnak is nevezik, mivel itt rakja le tojásait a veszélyeztetett Caretta caretta teknős. A tojásokat mélyen a homok alá temeti, ezeket a területeket pedig a hatóságok elkerítik, hogy a napozók véletlenül se zavarják meg a nyugalmukat.

Számomra ez volt az egész út legemlékezetesebb pontja. Nem a teknősök, őket pont nem láttuk, hanem maga a hely. A hat kilométer hosszan elnyúló homokos part, és a hangosan zúgó, hullámzó, végtelen tenger. Nem tudom, szezonban mennyire zsúfolt, most nem volt ott rajtunk kívül senki. Azt mondják, az emberre evolúciósan nyugtató hatással van a tenger zúgása, nem véletlenül használják meditációs videók aláfestésére is. Bizonyára így van. Most mezítláb sétáltam hosszan egyedül a víz szélén, amíg nem találtam egy magányos farönköt, ahova le tudtam ülni. Fújt a szél, morgott a tenger, én ültem a farönkön, és arra gondoltam, hogy órákig képes lennék ebben az állapotban maradni. Órákig nem maradtam, megjelent ugyanis egy kolléga, aki valószínűleg ugyanezzel a szándékkal vágott neki a partnak, de ha már így összeakadtunk, megbeszéltük a jelenlegi hazai történéseket. Úgyis ezzel van tele most tele a lelkünk.

A nyugodt szabadságra vágyók paradicsoma

Ahogy a fentiekből is kiderült, az Itaka által kínált út azoknak való, akik a nyaraláson nem igazán szeretnének mást, mint gondtalanul pihenni. Akik örülnek, ha leveszik a vállukról a szervezés terhét, akik nem szeretnének főzéssel, mosással bajlódni a szabadságuk alatt, és akik szívesen megismerkednek a fogadó ország nevezetességeivel, de úgy, hogy közben is csak az élményre legyen gondjuk. A hátizsákos nomádok egyértelműen nem ezt keresik, azonban pároknak romantikus utazásra, kisgyerekes családoknak, időseknek és bárkinek, aki nem beszél jól nyelveket a lehető legtökéletesebb választás. 

Hiszen minden ott van helyben, ami a gondtalan pihenéshez kell: medence, tenger, korlátlan étel és ital, változatos fakultatív programok magyar nyelvű idegenvezetővel. Olyan tájakon, amelyeknek korábban talán a létezéséről sem hallottál, és ha összeadod, nem is feltétlenül drágább, mint egy önellátó balatoni nyaralás, ahol étteremben eszik minden nap a család, esténként pedig mindenkinek jár egy pohár bor vagy két gombóc fagyi. Csakhogy itt az idő biztos, hogy szép, a tenger tiszta, a szálloda strandja nem túlzsúfolt, az élmény pedig egy életre szól.

Kép: Pölöskei Kristóf / The Deep Creative Collective

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• nyaralás
• törökország
• tengerpart
• utazási iroda
• utazási tipp
• Utazás