Délkelet-Törökország gyöngyszeme a hegy tetejére épült város: csodás panoráma nyílik a mezopotámiai síkságra

Törökországot a legtöbben csodálatos tengerpartjairól ismerik, hazánkból viszonylag kevesebben utaznak az ország más tájaira. Abban a szerencsében volt részem, vagy egy sajtóút keretében a Délkelet-Törökországban lévő Mardinban tölthettem néhány felejthetetlen napot, Szíria határvidékén beutaztam a környéket.

Törökország - Mardin látnivalói

Mardinba eljutni egyszerű Budapestről, hiszen bár közvetlen járat nincsen, egy átszállással 4 órás repülőút kell hozzá csupán. A szír határ közelében lévő török település egyébként nem biztos, hogy eszembe jutott volna mint úti cél, hiszen én is elsősorban a tengerparti helyeket keresem fel, különösen ha szép az idő.

A Török Utazási Hivatal és a HotelPremio Group által szervezett sajtóútnak köszönhetően viszont bejárhattam a közel egy milliós lakosággal rendelkező Mardin tartomány egy részét és eltölthettem három napot Mardin óvárosában, ami messze felülmúlta minden várakozásomat.

A városba délután érkeztünk meg egy magyar kolléganőmmel, a mardini reptéren már várt minket Betigül, az idegenvezetőnk, aki ezután 4 napon keresztül kalauzolt minket végtelen odaadással és lelkesedéssel. A reptérről a spanyol és görög újságíró kollégákkal együtt a szállásra vittek minket, Mardin óvárosába.

A város Délkelet-Anatólia ékköve, mely mára a kortárs művészet egyik központjává vált. 2010 óta rendezik meg itt a Mardin Biennálét, ami a sajtóút egyik apropója is volt. A város Délkelet-Törökország egyik legkülönlegesebb és legszebb városa a szír határtól nem messze. Mardint egy hegyre építették, így a szállodánkból a város előtt elterülő Mezopotámiai-síkság panorámája tárult elénk. 

Az első este Betigül a nemzetközi újságíró csapatot a Leyli étterembe kalauzolta, aminek tetőteraszáról csodálhattuk Mardin és a környező kis települések illetve városrészek fényeit. Az étteremben csatlakoztak hozzánk az olasz és svéd kollégák is és megízlelhettük a hagyományos török konyha ízeit.

Másnap reggel Mardin óvárosába vezetett az első utunk , ahol az idegenvezetőnkkel bejártuk a történelmi városrészt. A város története i.e. 4500-3500 közé nyúlik vissza, amikor a Marida nevet. Később az Oszmán Birodalom idején a szír neve Marde volt, míg az arabok és törökök már Mardinnak hívták. 

A város tele van történelmi látnivalókkal.  Különféle népcsoportok békésen élnek itt együtt, őrzik saját kultúrájukat és vallásukat. A történelmi Selyemút mentén fekvő városban mecsetek, kolostorok, templomok és kegyhelyek is vannak.

Az építészete gyönyörű, kőházak, szűk utcák és az úgynevezett "abbarák", melyek boltíves átjárók szövik át. Utóbbiak közül sok a házak alatt fut, vagy két épületet köt össze. Az abbarák Mardin legismertebb építészeti szimbólumai, amiket úgy alakítottak ki, hogy alul közterület, felül magántér helyezkedik el. 

Mardin utcáin sétálva végigjártuk a bazárt, ahol mint a legtöbb ilyen helyen, fantasztikus illatok keveredtek a levegőben. A török kávét, a pörkölt magokat, fűszereket, szappanokat, kencéket és ruhákat, kendőket a helyi árusok hangosan kínálták mindenfelé.

Természetesen mindent meg lehet kóstolni, a kurd kávétól kezdve a szír teákon át a pirított magvakig, melyek között egyébként több is e vidék specialitása. Az édességet kedvelők itt biztosan nem szenvednek hiányt semmiben.

Mardin egyik jellegzetessége a kék cukormázzal borított mandula, amit a helyiek készítenek el. Ugyanígy a pirított csicseriborsó is jellegzetes helyi íz, amit többféle ételbe is felhasználnak és amellett kedvelt nassolnivaló.

A sétánk alatt a Marangozlar Kahvesi (Asztalosok Kávéháza) panorámás teraszán tartottunk egy kis szünetet, ahol török kávét és szír teát szürcsölve ültünk az apró kék asztaloknál, miközben a fantasztikus panoráma tárult elénk.  A  kávézó a 7. Mardin Biennálé egyik hivatalos helyszíne,  a város építészeti örökségének fontos része és kortárs művészek kedvenc találkozóhelye. 

Mardin óvárosa egyébként 2000 óta szerepel az UNESCO világörökségi várományos listáján az építészete, a vallási emlékei és a teraszos városszerkezete miatt. A város egyébként híres dió-és magkereskedéseiről valamint ékszereiről és a Birinci Cadde mentén tetőkön lévő teázóiról és éttermeiről.

A  Biennálé kurátoraival és a kiállító művészeivel együtt ebédeltünk a Lolee étteremben, majd egy kis délutáni pihenőt követően részt vettünk  a rendezvény megnyitó ünnepségén. Ezután rögtön megnézhettük a helyi művészek egy csoportjának alkotásait.

A napot egy hotel étteremében zártuk, ahol a meghívottaknak egy újabb fantasztikus tetőterasz élményben lehetett részük. Az étterem teraszán a fantasztikus panoráma, az előttünk lévő mecset látványa, a müezzin felcsendülő hangja adta a hangulatot a svédasztalos helyi specialitásokból álló vacsorához. 

A következő nap elhagytuk Mardint és ellátogattunk a Biennálé másik helyszínére, a Deyrulzafraran (Mor Hananyo) kolostorba, melynek neve Sáfrány kolostort jelent. A sáfrány egyébként a környék egyik közkedvelt termesztett növénye, amelyből teát is készítenek, ezt többek között a kolostor mellett lévő teázóban is meg lehet kóstolni.

A kolostor egy naptemplom helyén épült és 640 éven át volt a szír ortodox pátriárka székhelye. Ma is a szír ortodox egyház egyik legfontosabb központja. Érdekessége, hogy 1876-ban itt helyezték üzembe a térség egyik első nyomdáját. A kolostort olajfák övezik, nem véletlenül, hiszen a környék évszázadok óta híres szőlőtermesztésről és olajfáiról.

A kolostorban tett látogatás után Dara felé vettük az irányt, mely a Kelet-római Birodalom és  Perzsia közötti határvédelem fontos helyszíne volt. Az egykori településen többek között erős városfal rendszer, vízvezetékek, hidak, víztározók is voltak.

A régészek eddig a nekropolisz részeit, templomokat és palotákat, a piacteret, börtönöket is feltártak, több mint tízezer lelet került elő. Dara feltárt részei között több a föld alatt található, egészen megdöbbentő, hatalmas kőből épített terek, amik most szintén a Biennálé helyszinévé váltak.

Ezen a napon ellátogattunk még az Ates Beyler Hammamba is. Az egykori fürdő 1982 óta zárva van és most először vált hivatalos kiállítási helyszínné. A kirándulást a mardini Lummi étteremben zártuk, ahol fantasztikus hangulatú vacsoraélményben volt részünk.

Az étteremben a pincérek élő zene mellett, táncolva szolgálták fel az ételt, miközben a körülöttünk lévő asztaloknál vacsorázó vendégek időnként felpattantak és csatlakoztak hozzájuk. Természetesen itt sem maradhatott el a felejthetetlen esti panoráma, előttünk a Mezopotámiai-síkság fényeivel.

Az utolsó napot Midyat városában kezdtük, ami jelentős vallási központ volt a kereszténység korai évszázadaiban. A város különlegessége, hogy muszlimok, keresztények és jezidik évszázadok óta békében élnek egymással itt.

A sétánk során megcsodálhattuk a helyi "telkari" finom ezüst filigránművészet ékszereit, megnéztünk egy föld alatti lakást, amihez hasonlókban egykor az itteniek éltek és körülnéztünk a helyi bazárban is. Midyat egyébként Mardinhoz hasonlóan közkedvelt úti cél, mindkét város tele volt turistákkal az ott tartózkodásunk alatt.

Midyat után a Mol Gabriel kolostort látogattuk meg, amely a világ legrégebben működő szír ortodox kolostora. Több mint 1600 éves fehér mészkő falai kelet-római mozaikokat és díszes kapukat, kupolákat rejtenek. Innen a Kasimiye Medresze, Mardin legnagyobb történelmi épületét kerestük fel. A medresze vallási iskola volt, a közepén egy hatalmas medence található melyet egy forrásvíz táplál.

Az utolsó estét az Arura Étteremben töltöttük, ahol ismét különleges gasztronómiai élményben volt részünk. A mardini konyhaművészet kifejezetten gazdag, elsősorban hús ételekre épül, melynek főszereplője a bárányhús. A fogásokat egymás után tették elénk a pincérek, a salátákat és előételeket, amik elsősorban a Selyemút örökségeként itt használt jellegzetes fűszerekkel készültek.

A fahéj, a koriander, a kardamom, a gyömbér és szegfűbors Mardin jellegzetes illatát is meghatározzák. Az étteremből a hotel felé sétálva a hajnalig tartó zene hangja a fűszeres illatok, a kávé és házi szappanok illatával keveredett a levegőben.

Másnap Ankarán keresztül utaztunk haza. Igaz, hogy átszállással és repüléssel együtt Mardinból hazajutni egy fél napos út volt, a Délkelet-Törökország adta élmények még hetekig éltek bennem. 

Fotók: Nyizsnyánszki Anna Eszter

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• törökország
• látnivalók
• török
• út
• úti cél
• repülőgép
• Utazás