Ilyen volt egy fapados nyaralás a Kádár-korban: emlékszel a Bambira és az Útitárskrémre?

"Nekem a Balaton a Rivéra" - az egykori népszerű sláger valószínűleg sokak számára ismerősen cseng, sőt, előszeretettel dúdolja ma is az ember, ha a magyar tenger kékségéről ábrándozik. A rendszerváltás előtti évtizedek viszonylagos bezártságában még igazabb volt: számos család számára az egész éves hajtás fénypontja volt az a néhány hét, amit a Balatonon tölthetett, bármilyen egyszerű, fapados környezetben is.

Bizonyára sokan jó szívvel gondolnak vissza a pillanatra, amikor a rogyásig megpakolt kocsival elhagyta a család az Osztapenko-szobrot, és hivatalosan is megkezdte szabadságát. Akár egy turistacsoportoktól nyüzsgő kempingbe, akár egy egyszerű, mégis minden igényt kielégítő SZOT-üdülőbe is vezetett a família első útja, a Balatonon a jó hangulat borítékolható volt. A bőröndökből előkerülő csomagolt finomságok és az Utasellátó árucikkei ma is nosztalgiával töltik el az embert.

Olcsó nyaralás a Kádár-korban

Az önkiszolgáló éttermek az 1960-as években egyre nagyobb népszerűségnek örvendtek a Balaton környékén, és bár az árak nem számítottak kiugróan magasnak a lokációhoz mérten, a fővárosi étkezdékhez képest kisebb adagokkal lehetett számolni, előre adagolt ételekkel. 1971-ben azonban nagy fordulat történt a partközeli vendéglátás terén, az Utasellátó vállalat üzembe állította az első automatáit, mégpedig Balatonfüreden, Siófokon, Balatonőszödön, Tihanyban.

Már ebben az évben 66-ra bővült az automatáik száma a forgalmas helyeken, strandok, városközpontok, vasútállomások, kempingek közelében, a gépekből pedig kedvező áron kaphatta meg bárki a finom szendvicseket, süteményeket, kávét, szörpöt, tejet. 

A vállalat nevéhez fűződött még egy furcsa, de akkoriban hamar terjedő trend: a gasztrofól ételek értékesítése. A kifejezés nem mást takart, mint hűtött vagy fagyasztott, a fogyasztás előtt főzést már nem, csak újramelegítést igénylő készételeket, melyeket alufóliában vagy műanyag tálkákban árusítottak. A szortiment rendkívül széles volt, a sólettől kezdve a székelykáposztán át a sertéspörköltig számos fogást kínáltak, és nem kellett sok idő, hogy a nívós éttermek konyhájára is bekerüljön. A vendégek az Utasellátó gyors fogásai révén nagyon olcsón élvezhették az elfogadható minőségű ételeket. 

Az előregyártott ételek terjedését szorgalmazták a konzervipar szereplői is, a gyárak fellendülése révén a főszezon ételhiányára is megoldás kínálkozott, melyet a propaganda is bőszen támogatott. A parton több Konzerv-Bisztró elkezdte működését, bár többségük csak néhány idényt érhetett meg, ugyanis csak kis réteget sikerült ténylegesen elérniük. A SZOT-üdülőkben és a kempingekben mégis sok olcsó, mára derűs nosztalgiával felidézett élelmiszer nagy sikert aratott a 70-es évektől kezdve. A táborokon felmelegített konzervek csak a kezdetet jelentették. 

Nagy népszerűségnek örvendett a tubusos Májas- és a húsos Útitárskrém is, melyek csakhamar a kempingek és nyaralók reggelijének elengedhetetlen részeivé váltak. A löncshúskonzervek, így a Magyaros és a Különleges vagdalthús, illetve a Tavasz vagdalt doboza is gyakran feltűnt a Balaton-parti étkezéseknél.

Az ömlesztett sajtok is színre léptek, és taroltak a nyaralók körében: a Boci krémsajt, a Víkend vagy a Camping, de a Mackó, a Tettye és a Brumi kockasajt is sokaknak ismerős lehet, mások a csokoládés ízű mesesajt jellegzetes aromáját nem tudják kiverni a fejükből. Az édesszájúak körében kedveltnek számítottak még a joghurthabok, ki a zöld almás ízt preferálta, ki az epreset vagy a meggyeset.

A ma is előszeretettel emlegetett Bambi sem hiányozhatott a nyári összejövetelekből, de bizonyára akad, aki az Utas üdítőre, a Málna-Gyöngyére, a Vitacolára vagy a Mézikére is emlékszik, nem beszélve a Márka családról, a Deit, a Traubi vagy a Róna üdítőkről. 

A fagyizók előtt hosszú sorok kígyóztak már a 70-es, 80-as években is, amelyet 1949-től hatósági áron értékesíthettek a cégek, így több évtizeden át az árak semmit sem változtak, függetlenül az alapanyagok és a munkaerő növekvő költségeitől. Nem csoda, hogy egyre több trükköt vetettek be az olcsóbb alapanyagú, könnyebb, fagylaltnak látszó kásák eladására. A tejet elhagyták, vizezett, majd porból készült változatok révén tudták tartani az eredeti árakat, az édesség viszont már csak árnyéka volt egykori önmagának.

Ekkor léptek színre a jégkrémek, és talán senkinek sem kell bemutatni az elhíresült szlogent, mely nemes egyszerűséggel így szólt: "Helló, Leo!" A Budatej gyártotta finomságokat kezdetben két ízben, vanília és csokoládé változatban vásárolhatták meg az emberek, később akár narancsos, banános és rumos Leo is elérhető volt a boltokban.

Az államilag támogatott reklámok eredményesnek bizonyultak, a jégkrémeket a magasabb árak ellenére is gyorsan elkapkodták. Sokan ma is szeretettel gondolnak vissza gyermekkori emlékeikre, amelyekben az olcsó, fapados nyaralás is igazi riviérává emelte a Balatont.

Nézz tovább: képeken a zánkai úttörőtábor!

Ha valaha jártál úttörőtáborban, akkor ezek a nosztalgikus fotók ismerősek lesznek.

(Borító- és ajánlókép: Fortepan / Inkey Tibor.)

• olcsó
• nyaralás
• kemping
• kádár-korszak
• retro
• balaton
• nosztalgia
• Utazás