Nézd meg a világ legszebb természeti csodáját!

Brazília Argentínával határos csücskében látható az a fantasztikus vízesésrendszer, mely csaknem négyszer szélesebb, illetve harminc méterrel magasabb a híres Niagaránál. A mintegy négy kilométer széles ívet leíró Iguaçu-vízesés vize átbukik a Paraná-fennsík peremén, és mennydörögve zúdul le a találó La Garganta del Diablo, azaz Ördögtorok nevet viselő, 82 méter mély szakadékba. A szakadék sziklás állkapcsai közül habzó pára- és permetfelhő tör a magasba, mindenféle szivárványszínek csillognak, és a víz szűnni nem akaró dübörgése akár még 24 kilométerről is hallható.

Mellette a Niagara egyszerű vízcsap

Amikor Eleanor Roosevelt, az Amerikai Egyesült Államok egykori elnöke, Franklin D. Roosevelt felesége ellátogatott e látványossághoz, nem véletlenül mondta, hogy a Niagara-vízesés ehhez képest olyan, mint egy konyhai vízcsap.

Robert Chodat svájci botanikus pedig a következő szavakkal emlékezett meg a vízesés nagyszerűségéről: „Amikor megállunk a vízesések eme világának tövében, és feltekintve azt látjuk, hogy fejünk felett 169 lábbal a horizontot víz alkotja, a mélybe bukó víztömeg lenyűgöző látványa szinte már rémisztő.

Az Iguaçu vízesésrendszerét mintegy 275 kisebb-nagyobb vízesés alkotja - ezeket szigetecskék választják el egymástól. A fennsík, ahonnan a víz alábukik, kemény vulkanikus kőzetekből, főképp bazaltból áll. Mivel ezek a kőzetek nagyon nehezen kopnak, és ellenállnak a rohanó víznek, az kénytelen a sziklák között lévő szűk csatornákba áramlani - így jött létre a sok kis sziklasziget.

A vízeséságak némelyike megszakítás nélkül zuhan le a fennsík pereméről a szakadék aljáig, mások több párkány érintésével érik el a feneket. A szakadék aljában a vízesések örvénylő zúgókon áthaladva egyesülnek, és rohanó vizük innen 22 és fél kilométerre délre a Paraná-folyóba ömlik.

Az ezerarcú vízesés

Csak két dél-amerikai folyam, az Amazonas és az Orinoco hatalmasabb a vízeséseket tápláló Iguaçunál, mely útja nagy részén mintegy 450-900 méter széles.

A folyó vízszintje - így a vízesésen lezúduló víz mennyisége is - a vízgyűjtő medencéjébe hulló csapadék mértékétől függően évszakos ingadozást mutat. Az esős évszak közepén, novembertől márciusig a felduzzadt folyó másodpercenként mintegy 13,6 millió liter vizet zúdít az Ördögtorokba - ennyi vízzel hat olimpiai úszómedence tölthető tele. A száraz évszakban aztán jelentősen csökken a vízhozam: ilyenkor csupán 2,3 millió liter víz hullik alá a sziklákról másodpercenként.

Nagyjából negyvenévenként pedig olyan aszályos a száraz évszak, hogy a folyó teljesen kiszárad. A legutóbbi ilyen esetben, 1978-ban a vízesésből nem maradt más, mint sziklaszirtek sora, és ez így volt egy teljes hónapon át, míg újra csordogálni nem kezdett a víz, jelezve, hogy a vízesés hamarosan újjáéled.

Indián legendák nyomában

Az iguaçu szó guaraní nyelven azt jelenti: nagy víz. E buja trópusi növényzettel borított vízi paradicsom valaha ugyanis a guaraník otthona volt. Az indiánok legendái szerint a vízesés egy isten bosszújának az eredménye, aki az Iguaçu-folyó közelében élt a dzsungelben. Egy Caroba nevű harcos kenuján megszöktette az isten szerelmét, Naipurt. A felsült isten ezért haragra gerjedt, és, hogy megakadályozza a szerelmesek menekülését, összetörte a földet a folyó alatt.

Ezen a vidéken már jóval azelőtt is éltek indiánok, hogy a spanyol felfedezők 1541-ben elérték volna a vízesést. Cabeza de Vaca és 280 katonája pillantotta meg először a csodát, miközben a tengerpartról Paraguay-ba, az újonnan alapított Asunción nevű városba tartottak. A vízesést Santo de Santa Maria, azaz Szűz Mária névre keresztelték, de hamarosan mindenki az eredeti, guaraní néven kezdte emlegetni.

Az egyik legszebb nemzeti park

Az ideutazókat a vízesés mellett a hamisítatlanul buja, trópusi környezet is magával ragadja. A víz fölé hatalmas páfrányok, bambuszszárak és pálmák kecses törzsei hajolnak, és aranysárga orchideáktól, rózsaszín begóniáktól, ragyogó broméliáktól és trombitás folyondároktól tarkállik a környék.

A 20. század elején Argentína és Brazília is nemzeti parkot létesített a vízesés rá eső oldalán, hogy megóvják a terület gazdag trópusi és szubtrópusi élővilágát, többek között a fákon kiáltozó papagájokat és tinamukat vagy a sziklapárkányokon fészkelő sarlósfecskéket. A helyi rovarvilágnak mindemellett több száz pillangófaja van, egyik-másik szárnya akkora, mint egy férfitenyér. A dús növényzet mindemellett sokféle emlősnek otthont ad, például ocelotoknak, jaguároknak, tapíroknak, szarvasoknak, pekariknak.

Érdemes ideutaznod!

A vízeséshez számtalan helyi túra indul, ugyanakkor a magyar utazási irodák többsége is szervez utakat a brazil és argentin oldalról is megközelíthető Iguaçuhoz. Bármelyik országból is kívánod megcsodálni először, a kompjáratok segítségével a túloldal nyújtotta látványról sem kell lemaradnod. A brazil oldalról a vízesés egész hosszán végig lehet tekinteni, míg az argentin oldalon állva nyugodtan átsétálhatsz a vízesések alatt, vagy akár be is mehetsz mögéjük, így közvetlen közelről csodálhatod meg ezt a káprázatot.

Az őserdő csendjét tompa morajjal betöltő vízesések lenyűgöző, félelmetes szépsége a megzabolázhatatlan természet őserejét érezteti meg veled is.

Cikkünk elkészítésében a Reader's Digest Különös helyek, elbűvölő tájak című könyve segített.

• világörökség
• természeti csoda
• vízesés
• dél-amerika
• világjáró
• Utazás