A semmibe vezető híd: nézd meg, miért hívják így az ijesztő építményt!

Dombok, hegyek között, völgyeken átívelve számos gyönyörű híd tölti be funkcióját, mely a távolságok áthidalását, a közlekedés megkönnyítését szolgálja. Azonban akadnak olyanok, melyek a történelem viszontagságai révén súlyos károkat szenvedtek, esetleg el is tűntek, míg mások - túlélve a nehéz időket - még ma is megcsodálhatók. Van azonban egy, mely a többivel ellentétben szinte sosem tölthette be igazi funkcióját, így mára a semmibe vezető híd néven vált ismertté. Ismerd meg történetét!

Különlegesség az erdő közepén

A híd az Új-Zéland északi részén elhelyezkedő Whanganui Nemzeti Park érintetlen területén található, és igazi érdekességnek számít a maga környezetében, hiszen mindkét oldalát sűrű erdők veszik körül, alatta pedig egy mély szurdok húzódik, alján a Mangapurua-folyóval. A betonból készült építmény a maga megdöbbentő történetével a titokzatos múltra hívja fel az ország lakói és a turisták figyelmét egyaránt, hiszen a környékén semmi nyoma civilizációnak vagy emberi életnek.

Egy nagy háború után

Megépülése előtt a szurdok két oldalát egy egyszerű, fából készült függőhíd kötötte össze, mely romos állapota miatt idővel használhatatlannak bizonyult. A Mangapurua-völgyet 1917-ben nyitották meg az első világháborúból hazatérő katonák számára, hogy itt alakítsanak ki gazdaságokat, és kezdjék el újra civil életüket.

Miután birtokba vették a területet, kiderült, az élet sokkal nehezebb a völgyben, mint azt gondolták volna. A földek távol voltak, dombos, vad területen helyezkedtek el, ráadásul a közlekedési lehetőségek is rendkívül korlátozottnak bizonyultak. Mindezek miatt az erdőket kiirtották, majd mezőgazdasági területté változtatták, így 30 jól működő gazdaság jött létre, melyek éveken keresztül megélhetést nyújtottak az itt élőknek.

Elhagyott álmok völgye

A szurdok feletti, fából készült függőhíd átépítését a telepesek kezdeményezték, hiszen szükség volt egy biztonságosabb, stabilabb átkelési lehetőségre, mely így meg is könnyítette volna a közlekedést. 1936-ra megépült a még ma is látható betonhíd, mely 130 méter hosszan és 125 méter magasságban ívelt át a völgy felett.

Az infrastruktúra fejlesztése miatt a két végéhez később terveztek volna utakat építeni, azonban a természet közbeszólt, holott addigra 35 gazdaság működött a környéken, és már iskolát is építettek a gyerekek számára.

Mielőtt a hidat átadták volna, a gazdaságok sorsa egyre nehezebbé vált, az erdők kivágása ugyanis komoly erózióhoz vezetett. Egyre több házat hagytak magukra a tulajdonosai, 1942-re csupán három család élt a völgyben, 1944-re pedig ők is elhagyták otthonaikat. Ehhez járult hozzá a kormány 1942. januári döntése is, miszerint nem kíván további erőforrásokat a környék fejlesztésébe fektetni, így úthálózat sem épült. A híd mindennek köszönhetően ma is a semmibe vezet.

Ma turistalátványosság

Mára az elhagyott álmok völgyének jelképévé vált a semmibe vezető híd, hiszen a környéket az elmúlt évtizedekben újra visszahódította a természet. Napjainkban azonban jóval többen foglalkoznak vele, mint a múltban, ugyanis a Whanganui Nemzeti Park legfőbb turistalátványosságának számít. Az idelátogatók egy kihelyezett tábláról ismerhetik meg a megdöbbentő történetet, bár a híd felkeresése is kalandosnak számít a természet térhódításának köszönhetően.

Kétféle módon lehet megközelíteni a hidat: a kezdő túrázók a folyótól indulva egy 40 perces sétával juthatnak el ide, a merészebbek pedig két napon keresztül is barangolhatnak a völgyben, hogy a végén meglássák a különleges építményt.

Képek: Getty Images, en.wikipedia.org, Prankster; www.freewallpaper.co.nz.

• különleges épület
• világjáró
• új-zéland
• Utazás