„Éljen május elseje, virágozzék hazánk!”: 10 fotó a szocializmus majálisairól
A nosztalgikus fotók felidézik a rendszerváltás előtti időszak majálisait.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
Május 1-je Magyarországon 1946 óta hivatalosan elismert nemzeti ünnep, melyet a nemzetközi munkásmozgalmak teremtettek meg, és jelenleg is több mint 160 országban tartják. Bár hagyományosan a gazdasági és szociális teljesítményt ünnepelték vele, gyökerei az 1800-as évekig nyúlnak vissza.
Az ipari forradalmat követően, az 1800-as években a dolgozók fontos célja volt, hogy a gyárak 10-16 órás munkaidejét 8 órára csökkentsék, melynek egyik szószólója Robert Owen gyártulajdonos lett, szlogenjük pedig a „nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés”. Vegyes sikerű tüntetésekkel, menetekkel, sztrájkokkal végül a század végére több országban sikerrel jártak a szakszervezetek elődeinek tekinthető munkáscsoportok. Egy súlyos áldozatokkal járó 1886. évi chicagói tüntetés évfordulójára világszerte szolidaritási meneteket indítottak május 1-jén.
Május 1-i ünnepség Magyarországon
A szolidaritási nap Magyarországon ma is a munka ünnepeként ismert. A rendszerváltás előtti időszakból sokan emlékezhetnek a felvonulásokra, a mozgalmi nótákra, a vállalatok és intézmények transzparenseire, az úttörők, kisdobosok csapataira vagy éppen az önfeledt szabadtéri ünneplésre.
Bár a munkáscsoportok iránti szolidaritási események a 19. századra nyúlnak vissza, sőt, itthon már 1919-ben is tartottak egy felvonulást, május 1-je a második világháború után kapott igazán hangsúlyt a szocialista blokk országaiban.
Fotó: Fortepan / Semmelweis Egyetem Levéltára
Az első években a Május Elseje Szervezőbizottság nevű csoport szervezte meg a felvonulások szigorú forgatókönyvét és szabályait az 1947-es moszkvai felvonulás felvételei alapján. Szabály volt például, hogy Lenin és Sztálin képét kellett legnagyobb számban és a legmagasabban vinni, csak alattuk lehetett Rákosi Mátyás fotója. 1949-től a hadsereg is részt vett a felvonuláson, ami mindig egyfajta erődemonstrációt is jelentett.
Fotó: Fortepan / Nagy Gyula
Később a felvonulásokat a párt propagandaosztálya vagy az illetékes szervezetek, megyei bizottságok szervezték meg, a központi szabályzatok betartásával.
Fotó: Fortepan / Nagy Gyula
A jól teljesítő vállalatok, cégek dolgozói felvonulhattak az állami vezetők tribünje előtt, a transzparensek feliratai természetesen hivatalosan kiadottak, ellenőrzöttek voltak. Nagy esemény volt, amikor a dísztribün mellett is a tömeghez szólt a pártvezetés, így Kádár János.
Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr
Az üzemek már május 1-je előtt is gyakran tartottak munkaversenyeket. Az élüzem, a kiváló szövetkezet és hasonló címeket büszkén hirdetve vonultak fel a vállalatok dolgozói, de a legjobban teljesítő dolgozókat, azaz az élmunkásokat, sőt, a legszebb ünnepi dekorációkat is elismeréssel díjazták.
Fotó: Fortepan / Szalay Béla
Az ötvenes évek szigora az évtizedekkel csak lassan enyhült, sokáig csaknem kötelező volt a részvétel a felvonulásokon. Bár ezt követően is több százezren részt vettek egy-egy ilyen eseményen a fővárosban, a menetelés egyre kevésbé volt átütő erejű.
Fotó: Fortepan / MHSZ
A tömegesemény során ugyanakkor sokáig jelen voltak a mozgalmi nóták, a résztvevők közösen sétáltak, énekeltek, és jelszavakat skandáltak.
Fotó: Fortepan / Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény
Az úttörők, kisdobosok vörös és kék nyakkendős csoportjaira sokan nosztalgiázva gondolnak vissza, emlékezve a közösségkovácsoló eseményekre és az őrsök pajtásainak vidám nótázására, mások teherként élték meg a kötelező részvételt. A gyerekek, akik a menetek szerves részét képezték, ideológiai oktatást is kaptak az iskolában.
Fotó: Fortepan / Gábor László
Később, főleg a 80-as évektől egyre több, a jelenkori majálisokról is ismert elem társult a naphoz, így az étel-ital, a szabadtéri koncertek, a vidámparkokban, búcsúkban gyakori játékok, körhinták. A képen egy úttörőzenekar lép fel Budaörsön.
Fotó: Fortepan / A R
A felvonulást még a csernobili atomkatasztrófa után sem halasztották el, az akkor még eltagadott vagy elbagatellizált április 26-i robbanás után néhány nappal a dísztribün ugyanúgy felállt egy önfeledt integetésre a tragédia súlyát nem sejtő menetelők felé. Csak a rendszerváltással szűntek meg a menetek, és vette át helyüket a mai értelemben vett sörös-virslis majális.
Fotó: Fortepan / Ebner
(Borító- és ajánlókép: Fortepan / Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény.)
Az anya, ha művész – kulturális est
Egy különleges estére számíthat, aki velünk tart, amely során életutak, művészet és anyaság fonódik össze a színpadon. Hernádi Judit és Tarján Zsófia őszintén mesélnek anya-lánya kapcsolatukról: hogyan élte meg a művésznő a gyermekvállalást, milyen érzés volt Zsófinak híres édesanya mellett felnőni, majd az anyának a lánya énekesnővé való válását végéigkísérni? Milyen utat járnak most be, és mennyire hasonlítanak egymásra nőként, alkotóként? Intim hangulat, személyes történetek, lélekig ható gondolatok, inspiráló párbeszédek!
Promóció
OLVASD EL EZT IS!
