Láttál már szódatavat?

Mint egy széttört karkötő darabkái, úgy sorjáznak Kelet-Afrika borsózöld, rózsaszín vagy vakítóan hófehér, sekély szódatavai a Nagy-árok mentén. Egyik-másik csillog az egyenlítői napfényben, partjaikon a szóda kemény kéreggé állt össze.

Mások, mint például a Bogoria-tó, buzognak, és gőzölögnek a feltörő hőforrásoktól, mindezzel megalapozva, hogy a világ legkáprázatosabb természeti jelenségei között tartsák számon őket.

Szikrázó színek világa

A vízben gazdagon tenyésző, mikroszkopikus méretű növények és állatok adják a tavak meghatározó zöld vagy mályvaszínét, ami azonban az élőlények száma és a helyi körülmények szerint változik.

Milliárd számra élnek itt algák, és a kicsi, növényevő állatok, például a sósvízi garnélarák olyan bőségben tenyészik, hogy a víz szinte forr a légbuborékoktól. A tavak fehér színét a kiszáradt szódakéreg adja ott, ahonnan elpárolgott a víz. Ez a főként nátrium-szulfátból álló szóda a környező, szódában - nátritban - gazdag talajból mosódik bele a tóba, illetve a vulkáni hamuból származik.

Sistergő, el-eltűnő csodák

A tavak vizének szódatartalma változó. A Kelet-afrikai-árok kietlen, déli végében található, lefolyás nélküli Magadi- és Nátron-tó a legmélyebb, a legforróbb, és ezeknek a legnagyobb a szódakoncentrációja.

A szódától sűrű Magadi-tó mindentől távol eső, félsivatagos vidéken fekszik, ahol a nappali hőmérséklet eléri a 38°C-t. A Nátron-tó, melynek felületén nagy, rózsaszín foltok csillognak, kissé lágyabb vizű, de nagyobb - 65 kilométer hosszú, valamint 27 kilométer széles. A hőség több vizet párologtat el a tavakból, mint amennyit azok az évi, mindössze 400 milliméternyi esővízből kapnak. A partokat forró szódasár szegélyezi. A vízfelület hőmérséklete napközben akár 65°C is lehet.

Más szódatavak, mint a Bogoria-, a Nakuru- vagy az Elementeita-tó, lágyabb vizűek, és az állatvilág számára kedvezőbbek, főként azért, mert a belőlük kivezető folyók mozgásban tartják a vizet, ezáltal csökkentik a szódatartalmat. De még ezeket is zsugorítja a párolgás. Az 1950-es években az Elementeita- és a Nakuru-tó csaknem eltűnt - fölöttük a levegő tele lett fojtogató porral.

Vulkáni forróság

A tudósok szerint a föld alatti forrásvizek, melyek a Nagy-árok szódatartalmú rétegein át törnek a felszínre, állandóan növelik a tavak szódatartalmát.

A Magadi-tavon a szódát a század eleje óta kitermelik, de úgy tűnik, a készlet nem csökken. A hőforrásokat és gejzíreket a vulkáni kőzet fűti. A Bogoria-tónál az égetően forró víz időnként elönti a partot, veszélyeztetve ezáltal az arra járókat.

A Nátron- és a Magadi-tó esetében csupán a hőforrás jelenti a viszonylagos édesvíz-utánpótlást. E tavakban él egy helyi halfajta, a Tilapia törpe változata, mely alkalmazkodott a forró vízhez. Eső után, amikor a szóda kissé felhígul, a halak gyorsan szaporodni kezdenek. Millió számra tűnnek fel a sekélyebb részekben, olyannyira, hogy szinte hullámzik tőlük a víz.

A rózsaszín flamingók birodalma

Bár a tavak vidéke az ember és a legtöbb állatfaj számára nem alkalmas élettér, mintegy hárommillió kis vagy törpe- és 50 ezer rózsás flamingónak nyújt otthont, melyek elragadó látványa az egész világról vonzza a turistákat.

E madarak a vízi élőlényekkel táplálkoznak, rózsaszín tollazatukat is étrendjüknek köszönhetik. Mindig arra a tóra vándorolnak élelemért, mely éppen a leggazdagabb táplálékforrás - ez időről időre változik.

A flamingók általában a távolabbi tavakat választják költőhelyül, mint például a Nátron-tavat, melynek barátságtalan, szódakérges partjai biztosan elriasztják a ragadozókat, közöttük a sakált.

A flamingók fejükkel a víz fölé hajolnak, merőkanálként görbülő, lefelé tartott csőrük finom szűrőszerkezetén átszűrik a vizet-sarat, így jutnak az algákhoz, a rovarlárvákhoz. Általában éjjel táplálkoznak, amikor a szél már elült.

Nappal a szél felkorbácsolja a víztükröt, és a hullámok felcsapnak a csőrükbe. Ilyenkor sem zavartatják magukat: szorosan egymás mellé állnak, körbezárnak egy kis vízfelületet, és ott halászgatnak. A flamingók az év bármely szakában, de különösen esőzések után költenek.

Hetekig lejtik násztáncukat merev nyakkal parádézva, majd nagy fészekkolóniákat építenek sárból. Egy-két tojást raknak, ezekből egy hónappal később kelnek ki a fiókák.

• tópart
• természeti csoda
• bizarr hely
• afrika
• kalandos úti cél
• világjáró
• Utazás