A mai napig minden évben újrafonják az Inka Birodalom függőhídját: 15 méter magasan halad a folyó felett

Peruban, az Apurímac folyó partjánál minden évben összegyűlnek a helyi lakosok, hogy elkészítsék a víz felett magasan átívelő, fűből font függőhidat.

A hagyomány több száz éves, a legendás Inka Birodalom egyik utolsó ilyen építményét alkotják így újra, napokon át tartó munkával és ünnepléssel.

A fejlett inka úthálózat része volt

A fűből font és sodort függőhidak valaha az Inka Birodalom úthálózata, a Qhapaq Ñan fontos részét képezték. Hatalmas területeikhez jól szervezett útrendszerre volt szükségük, ennek kialakítása Peru domborzati viszonyai között, a folyók által létrehozott, rendkívül mély szurdokokban, kanyonokban különös kihívást jelentett. A prekolumbián kori Dél-Amerika legfejlettebb úthálózatát hozták létre, amelynek hossza közel 40 ezer kilométerre rúgott. Bár ma már modern építmények teszik lehetővé a folyókon való átkelést, a Peruban található Cusco megyében minden nyáron elkészítik a szent jelentőségű Queshuachaca néven ismert hidat, már több mint 500 éve életben tartva a hagyományt.

A fűből font függőhíd a természet és a helyi lakosok, valamint a történelmük és a tradíciók közötti kapcsolatot szimbolizálja, továbbá összeköti az Andok térségében a part mentén élő kecsua közösségeket. A mai napig szigorúan kézműves módszerekkel készített hidat 2013-ban az UNESCO felvette a világörökségi listájára. 

3 napon át tart a munka

Mielőtt kezdetét venné a rituálé, a helybeliek levágják az Andok fennsíkjain növő, szívós fűfélét, amiből aztán szálakat fonnak. Már az egész kicsik is ismerik a folyamatot, hiszen a tudást generációról generációra örökítik. A vékonyabb kötelek előállítása hagyományosan a nők feladata. A füvet vízbe mártják, kövekkel csapkodják, hogy rugalmasabb, megmunkálhatóbb legyen.

 A férfiak az első napon kezdenek dolgozni a vastagabb köteleken, amiket a nők által fontakból készítenek. Szintén ekkor mutatnak be áldozatokat a hegyszellemeknek, akikről úgy tartják, hogy védelmezik őket. Amíg a férfiak a híd nagyobb alkatrészein ügyködnek, az asszonyok a szurdok felső részén maradva szőnek, sütnek-főznek. A hidat tartó kötegeket körülbelül 120 kötélből sodorják, hogy kellőképpen strapabíró legyen.

A második napon a pallót és a korlátokat összeállítva levágják a régi hidat, amit a folyó elragad. A kanyon két oldalán lévő sziklákhoz rögzítik a köteleket. A harmadik napon a legbátrabb férfiak munka közben fel is avatják a hidat, ők rögzítik ugyanis a korlátokat a padlóval összekötő kisebb köteleket. Amikor befejezik a folyamatot, az összegyűltek hangosan ünneplik őket, majd mindannyian átkelnek a hídon - persze nem egyszerre.

A munkálatok zenés-táncos mulatsággal végződnek június második vasárnapján. A hídszövésben minden család részt vesz, és nem használnak semmiféle modern eszközt. A körülbelül 30 méter hosszú, 15 méterrel a folyó felett függő hidat a turisták is használhatják, szervezett utak keretében is bemutatják az attrakciót.

A Föld legszárazabb vidéke egészen különleges hely: teljesen fényszennyezésmentes az Atacama-sivatag

A Chile és Peru területén húzódó, 15 millió évesnek becsült sivatag mindössze 160 kilométer széles, ám 1000 kilométer hosszú. A Földön talán csak az Antarktisz szárazvölgyeiben mérhető az itteninél is extrémebb időjárás, még magashegységei is teljesen gleccsermentesek. A körülmények sok helyen a marsi tájhoz hasonlítanak, amit a NASA is felismert már, és Mars-szondák tesztelésére is használ.

(Képek forrása:)

• peru
• inka
• függőhíd
• hagyomány
• Utazás