Így néz ki az ördög temploma

A Franciaország keleti határán, az Ill-folyó és a Rajna találkozásánál elterülő Strasbourg igazi kétarcú város. Míg egyik felén, a hatalmas üvegpalotákban egy egész kontinens jövőjét meghatározó döntések születnek, Kis-Velenceként is emlegetett belvárosát romantikus és kisvárosi hangulat jellemzi, ahol a bagett- és kávéillattal fűszerezett, álmos és hamisítatlan francia nappalok kéz a kézben járnak a pezsgő éjszakai élettel.

Az apró cukrászdák és pékségek, a parkok és a szórakozóhelyek között azonban a sötét középkor hangulata lopakodik csendesen a szűk sikátorokon és az ódon macskaköveken át egészen az óváros központjáig, ahol az eredeti, fagerendás homlokzatú, félezer évet megélt házak közül félelmetes erővel magasodik ki a város jelképének számító, monumentális építmény, Strasbourg legendás katedrálisa.

Félelmetes erejű monstrum

Hiába született meg itt a Marseilles, és hiába köthető neve Gutenberghez és az egyetemes kultúra meghatározó változásaihoz, Strasbourg élete a történelem folyamán elsősorban katedrálisa körül forgott.

A homokkőből épült monstrum, mely a gótikus hangulatú, eredeti állapotban megőrzött középkori városmag szívében, az Ille-folyó szigetén foglal helyet, 1988 óta a Világörökség részének számít, 142 méteres magasságával pedig a világ hatodik leghatalmasabb temploma, sőt, 1647-től 1874-ig, a hamburgi templom megépítéséig a legnagyobbnak számított.

Helyét már a rómaiak is szentként tisztelték, később, a pogány istenek korának bealkonyulásával egy kisebb keresztény katedrálist emeltek területén Szűz Mária tiszteletére.

Kőkatedrális először 1015-ben épült fel itt, fa gerendázata miatt azonban egy tűzvész során porig égett - kivéve kriptáját, mely ma is a templom alatt húzódik. Ekkor határozták el, hogy újat építenek, jóval szebbet és jóval hatalmasabbat, mint az épp csak befejezett baseli, melyet akkor a gótikus éra mesterművének tartottak. A 11. és 15. század között felépült művészeti remek román alapokon nyugszik, befejezésekor azonban már elsősorban a gótika stílusjegyeit képviselte.

Hatalmas északi tornyát 1439-ben fejezték be, míg déli tornya sosem épült meg - épp ez az aszimmetria tette azonban jelképessé a kor hasonló építményei között, nem utolsósorban több ezer faragott figurája, az utolsó ítéletet ábrázoló részletek és jellegzetes, vöröses-fekete színe mellett.

Máig szimbolikus jelentősége van

A Victor Hugo által gigantikus csodaként leírt épület a Rajna túloldaláról, a Fekete-erdő vidékéről szemlélve is kirajzolódik a horizonton, nem véletlen, hogy a második világháború idején is szimbolikus jelentőséggel bírt.

Hitler a német emberek nemzeti szentélyévé emelte, míg a franciák megesküdtek rá, hogy csak akkor teszik le a fegyvert, ha újra nemzeti lobogójuk színei díszítik a katedrálist.

Csak úgy, mint a reformáció templomrombolásai idején, a világháborúk alatt zajló bombázások során is jelentős károkat szenvedett, a ’90-es években azonban az utolsó sérüléseket is helyreállították. A homlokzatok figurái közül azonban sok ma már csak múzeumban tekinthető meg, a templomon csak hű másolatok láthatók.

Az épület, csak úgy, mint maga a város, napjainkban is jelképes üzenetet hordoz, sokak szerint ezért is tervezett bombamerényletet 2000-ben az al-Kaida az alatta elterülő piactéren a karácsonyi vásár idején, Isten ellenségének nevezve az építményt. A csapást szerencsére a német és francia rendőrség meghiúsította.

Furcsa jelenségek az épület körül

Más, még sötétebb legendák is szövődtek azonban a katedrális története köré, melyek miatt úgy tartják, az épületben és körülötte titokzatos erők jelenlétét érezni a mai napig. A szóbeszéd évszázadok óta úgy tartja, hogy az épület alatt egy föld alatti tó van, és maga is olyan oszlopokon áll, melyek folyamatosan süllyednek a tóba. Úgy tartják, a titkos világ bejárata a szemben lévő háznál található, ahonnan - a templomhoz hasonlóan - gyakran hallani evezők csapásait, holott senkiről nem tudnak, aki a csónakban ülne.

Egy másik legendának köszönhetően a strasbourgiak és a jól értesült turisták a mai napig megborzongnak, ha hűvös fuvallatot éreznek a templom oszlopai között járva vagy az azt határoló tereket átszelve, melyeken szokatlan erősen süvít a szél, akkor is, ha a város többi részén ragyogóan süt a nap. Egy réges-régi történet szerint ugyanis, egyszer, a régmúlt időkben az ördög utazott keresztül a vidéken, a szél hátán lovagolva. Mikor meglátta a templomot, közelebb lopózott, figyelmét pedig nem kerülte el egy faragás, mely őt ábrázolta csábító fiatal férfi képében, bolond szüzekkel körülvéve.

Hátából varangyok és kígyók bújtak ki, azonban a naiv lányok ebből semmit nem vettek észre - ahogy sok turista sem. A jelenet olyannyira felcsigázta, hogy rögvest meg akarta nézni, belül található e hasonló. Mikor azonban belépett a megszentelt helyre, azonnal fogságba esett. Úgy tartják, azóta is ott van, a szél pedig máig türelmetlenül várja a katedrális körül süvítve. A dühös ördög jelenlétét pedig a furcsa légáramlatok érzékeltetik, melyek a templom aljától szállnak fel az angyalok oszlopaiig.

Képek: en.wikipedia.org, Edelseider, Coyau, Absolutecars.

• franciaország
• különleges épület
• misztikus hely
• európa kincsei
• templom
• Utazás