Megrázó látvány a Himalája a hóolvadás után - A tudósok komolyan aggódnak

A távoli gleccserek és hóval borított hegycsúcsok évről évre súlyosbodó válsága nem tűnik közvetlenül a mindennapi életünket érintő problémának itt, Európa szívében.

A valóságban azonban a hó és a jég olvadása az itteni éghajlatra is jelentős hatással van.

Miért komoly probléma a Himalája gleccsereinek és hótakarójának olvadása?

A hó és a jég világos felszíne visszaveri a napsugárzás túlnyomó részét. Amikor ezek a felszínek eltűnnek, sötétebb talaj vagy nyílt víz kerül a helyükre, amely több hőt nyel el. Ez felgyorsítja a felmelegedést globális szinten, ami Európában is észlelhető, például gyakoribb hőhullámok, vagy az évek óta jellemző enyhe telek formájában. 

A drámai olvadások következtében jelentős mennyiségű édesvíz kerül az óceánokba, amely hosszabb távon befolyásolhatja az óceáni áramlásokat, köztük az Atlanti-óceánban működő hőszállító rendszert, amelynek része a Golf-áramlat is. Ha ez a rendszer gyengül vagy megroppan, Európa éghajlata kiszámíthatatlanabbá válik, különösen Észak- és Nyugat-Európában. Mindezek mellett a hegyvidékeket takaró hóréteg csökkenése közvetlen regionális hatásokkal párosul, így például az Alpokban vagy a Kárpátokban a hó idő előtti és gyorsabb olvadása megváltoztatja a folyók vízjárását, és tavasszal hirtelen áradásokat, nyáron pedig vízhiányt okoz.

Ha pedig még nagyobban nézzük a képet, akkor a hó és a jég eltűnése az időjárási mintázatokat is módosítja. A hideg légtömegek és a meleg levegő közötti különbségek csökkenése miatt a légköri áramlások lelassulhatnak, ami tartósabb szélsőséges időjárási helyzeteket eredményezhet. Ezeket már tapasztaljuk is, hiszen a hosszabb hőhullámok, az elhúzódó aszályok vagy éppen a szélsőségesen hosszan tartó esőzések kihívásai már elérték az öreg kontinenst is.

Az elmúlt öt év legtöbb téli időszakában a hóesés mértéke jelentősen elmaradt az 1980 és 2020 közötti átlagtól. A hőmérséklet emelkedése miatt a kevés hó ráadásul gyorsan elolvad, és az alacsonyabb fekvésű területeken egyre gyakoribb a több eső és kevesebb hó.

Mindez részben a globális felmelegedés következménye, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület és más tudományos jelentések szerint. Tanulmányok kimutatták, hogy a Himalája egyes részein télen már hószárazság tapasztalható. A globális felmelegedés felgyorsította a gleccserek olvadását, ami hosszú ideje komoly válságot jelent India himalájai államai és a régió más országai számára. A csökkenő téli hóesés tovább rontja a helyzetet – számoltak be a szakértők a BBC-nek.

A jég és a hó visszaszorulása nemcsak a Himalája látványát változtatja meg, hanem a régióban élő több száz millió ember és számos ökoszisztéma életére is komoly hatással van. A tavaszi hőmérséklet emelkedésével a télen felhalmozódott hó gyorsan elolvad, és a lefolyó víz táplálja a folyórendszereket. A hóolvadék a régió folyóinak és patakjainak létfontosságú forrása, amely ivóvizet, öntözővizet és energiát biztosít. A kevesebb téli csapadék azonban nemcsak a vízellátást veszélyezteti, az alacsonyabban fekvő földeken csapadékhiány, a hegyekben pedig a ritkább hó miatt a régiót egyre inkább fenyegetik az erdőtüzek is. 

A Himalája régiója súlyos víz- és éghajlati válsággal néz szembe. A gleccserek és a hótakaró olvadása destabilizálja a hegyeket, hiszen a jég és a hó rétege cementként tartotta össze a lejtőket. Ennek következtében egyre gyakoribbak a sziklaomlások, földcsuszamlások és a gleccsertavak kitörései.

Csökken a régióban a csapadékmennyiség 

Az indiai meteorológiai szolgálat decemberben szinte egész Észak-Indiában nem regisztrált csapadékot, és előrejelzésük szerint január és március között a nyugati és északnyugati államok – köztük Uttarakhand, Himachal Pradesh, valamint a szövetségi fennhatóság alá tartozó Dzsammu, Kasmír és Ladakh – hosszú távú átlagos csapadékmennyiségük (LPA) akár 86%-kal elmaradhat a normálistól.

Az LPA egy régió 30–50 év alatt mért csapadékmennyiségének átlaga, amely alapján az aktuális időjárást normálisnak, túlzottnak vagy hiányosnak értékelik. Észak-Indiában ez az érték 1971 és 2020 között 184,3 milliméter volt. A meteorológusok szerint a csapadékcsökkenés nem egyszeri jelenség, több adatkészlet is alátámasztja, hogy a Himalája nyugati és középső részein valóban csökken a téli csapadék.

Az elmúlt öt évben a Himalája északnyugati részén a havazás 25%-kal csökkent a 40 éves átlaghoz képest (1980–2020), Nepálban pedig szintén jelentős csökkenés tapasztalható. A Tribhuvan Egyetem kutatója szerint az elmúlt öt télben szinte minden évben száraz volt a téli időszak. Bár néha előfordultak erős havazások, ezek elszigetelt, szélsőséges események voltak, nem pedig az egyenletes, megszokott csapadék eloszlása.

A tudósok a hó csökkenését a hótartósság alapján is mérik, vagyis hogy mennyi hó halmozódik fel és mennyi marad a földön olvadás nélkül. Az ICIMOD jelentése szerint a 2024–2025-ös téli hótartósság rekordalacsony volt, közel 24%-kal a normális érték alatt. A Hindukus–Himalája régió öt elmúlt téli időszakából négyben szintén alacsonyabb hótartósságot mértek, ami összhangban van a csökkenő téli csapadék adataival.

A Himalája 3000–6000 méter közötti magasságain különösen erősen érezhető a hószárazság: a hó ritkulása a régió 12 fő folyómedencéjének éves vízhozamának körülbelül egynegyedét érinti, így közel kétmilliárd ember vízellátását befolyásolja. A gleccserek olvadása hosszú távon vízhiányhoz vezet, míg a csökkenő hóesés és a gyorsabb hóolvadás rövid távon is veszélyezteti a vízellátást. Mindez azt jelenti, hogy a Himalája régiója kettős problémával küzd: egyszerre veszít gyorsan gleccsereiből és jégmezőiből, miközben kevesebb hó hullik, ami az ökoszisztémák, a folyók és több száz millió ember életét veszélyezteti. 

Képek: Getty Images Hungary

• himalája
• globális felmelegedés
• klímaváltozás
• gleccser
• környezetszennyezés
• Utazás