Hatalmas seb a Föld felszínén

Miután egy üstökös csapódott a Földhöz, óriási sebként kopár kőszirtek övezte, titokzatos kráter maradt hátra. Ez a Gosse Bluff, a hatalmas ujjlenyomat, az egykori pusztító sziklatömb nyoma, melyet az ausztrál őslakosok nemes egyszerűséggel csak Sátánkőnek neveznek.

A Föld felé közelítő csapás

Midőn dinoszauruszok falatoztak Ausztrália zöldellő szívében, hatalmas tűzgolyó csapódott a síkságra, és több százezerszer nagyobb erővel rázta meg a vidéket, mint az 1945-ben Hirosimát elpusztító atombomba. Lassan por és törmelék óriási, gomba alakú felhője emelkedett ki a tájból, hónapokra eltakarva a napot és elsötétítve az eget a déli féltekén.

Ilyen drámai körülmények között született meg a Gosse Bluff hatalmas, sziklákkal szegélyezett krátere, melyet 130 millió évvel ezelőtt egy üstökös becsapódása okozott. A 600 méter átmérőjű, fagyott széndioxidból, jégből és porból álló üstökös lángoló kemencévé vált, amint a Föld felé száguldott.

Mintegy 800 méter mélyre fúródott a talajba, és közel 400 négyzetkilométeres körzetben mindent a levegőbe repített, lökéshullámokat okozott az egész Földön.

Hatalmas ujjlenyomat az ausztrál síkságon

Az eredeti kráter átmérője mintegy 20 kilométer volt. A napjainkban csupán 4 kilométer széles kráter a tulajdonképpeni központi mag. Az erózió évezredek alatt lepusztította a krátert egykoron borító, megszámlálhatatlan tonnányi törmeléket.

A bluff, a kráter kemény homokkőszirtekből álló kettős falú pereme ma 180 méterrel magasodik a síkság fölé.

A homokkő a robbanás következtében gyűrődött fel. Hasonló kőzetrétegek találhatóak több mint két kilométerrel a felszín alatt is, ami némi fogalmat ad arról, milyen óriási erő hatott a becsapódáskor. Műholdfelvételen a Gosse Bluff hatalmas ujjlenyomatnak látszik az egyébként sík és lapos Missionary-síkságon, Alice Springs-től 160 kilométerre nyugatra. Ez a homokkőgyűrű az egyik legmélyebb ismert becsapódási hely ezen a meteoritkráterekben gazdag vidéken.

A szent hely felfedezése

A kráter 1873-as felfedezését Edmund Gosse 19. századi kutatónak tulajdonítják. Az ausztráliai őslakók azonban már sokkal korábban is jól ismerték, a ma szent helynek tartott terület gazdag táborhelymaradványokban, vadászlesekben és a régen eltávozott őslakók vörös rajzaival díszített sziklabarlangokban.

Ernest Giles, aki 1875-ben kutatásokat végzett a területen, részletes feljegyzéseket készített. Légi felvételek nélkül azonban nem érzékelhette a kráter szimmetriáját, és nem ismerte fel jelentőségét. Kissé csalódottan a következőket írta: „Néhány ciprusfenyő gyökerezik a hegység sziklás lejtőin, ami nem olyan magas, mint amilyennek távolról látszik. Legmagasabb pontja legfeljebb 220-250 méter.”

Tüzes Sátánkő az égből

Egészen a legutóbbi időkig homály fedte a Gosse Bluff eredetét, és számos, egymásnak ellentmondó feltevés alakult ki róla. Az egyik szerint a felszín alatt működő gázok törtek utat maguknak felfelé, és ezek eredményezték az iszapvulkán néven ismert erőteljes talaj- és vízkitörést.

Egy másik feltevés szerint a kráter keletkezését meteorit okozhatta, melynek maradványai a több millió éves mállás miatt nem lelhetők fel. A legújabb tudományos kutatások azonban más eredetre utalnak.

Akárcsak a legtöbb hasonló képződmény, a Gosse Bluff is a középpontból sugár alakban szétágazó geológiai törések rendszerét mutatja. A málló kőzetek a törésvonalak mentén törmelékkúpoknak nevezett kúp alakú formákat hoznak létre, melyeknek az összetétele meggyőzte a kutatókat arról, hogy a kráter ütközés következtében keletkezett, és a becsapódó tárgy nagy sebességű, de viszonylag kis sűrűségű volt, ami inkább üstökösre, mint meteoritra utal. Az őslakosok elnevezése is ezt támasztja alá, akik a Napból jövő, tüzes Sátánkőként aposztrofálják a becsapódás kiváltóját.

Kráterek és szemtanúk

A Gosse Blufftól nem messze találhatók a Henbury-kráterek, melyeket egy meteorit 12 darabja hozott létre. A meteorit 4700 évvel ezelőtt, a becsapódás pillanatában hasadt szét, az őslakosok legendái szerint pedig már ekkor volt szemtanúja az eseményeknek.

A területet felügyelő természetvédelmi szerveknek köszönhetően a kráterek peremét, ahogy a Gosse Bluffot is, a turisták is bejárhatják, egész évben, azonban az áprilistól októberig tartó hónapok a legalkalmasabbak erre. A környéken piknikezőhelyek is találhatóak, emellett az útvonalat információs táblák jelzik.

• természeti csoda
• bizarr hely
• ausztrália
• világjáró
• Utazás