A zsibongó városoktól távol, Hollandia mezőgazdasági területein elrejtve bújik meg Giethoorn festői falucskája. A településen nincsenek autók, buszok, sőt, utak sem, mindenki a házak közti csatorna vizén vagy a járdákat összekötő több mint 180 hídon közlekedik.
A vízre épült falu mesés szépségét a turisták is szívükbe zárták, ezért sok élménybeszámoló csak Hollandia Velencéjeként emlegeti Giethoornt.
Giethoorn, Hollandia Velencéje
A település nagy hagyományokra tekint vissza. Valamikor 1230 körül alapították, és már akkor is apró csónakokkal navigáltak az itt élő farmerek a házak közti vízen. A régimódi építészeti stílust ma is őrzik a giethoorni otthonok, sőt, az igényes lakók tündéri kertekkel teszik még szebbé a vidéket. Megmutatjuk, milyen látványban lehet része annak, aki eljut a faluba!

Sokan evezővel hajtják járművüket, mert zajos motorcsónakokat nem szeretnének a faluba. Egy másik lehetőség az úgynevezett suttogócsónak, melyet ugyan motor hajt, mégis alig csinál zajt.

Az autók hiánya jól hallható. A csend akkora, hogy sokszor a kacsahápogás és az énekes madarak trillája már hangosnak tűnik.

Akárcsak a hagyományos szárazföldi utcák, ezek a kis kanálisok is el vannak nevezve, a házak pedig számozva.

Akadnak régimódi, nádtetős házikók, kikötő, három múzeum, kézműves kiállítás és vásár is.

A hidacskákat mind magasra és ívesre építik, hogy mindig könnyen elférjenek alattuk a csónakok.

Mivel sok házat nem lehet úton megközelíteni, ezért a postás is kicsi, rúddal hajtott, lapos fenekű csónakkal jár.

Az eredeti lakók tőzegkitermeléssel foglalkoztak, így jöttek létre a házak közt a kanálisok.

A faluban 2620-an laknak, de évente 150 ezer turista is érkezik, köztük sokan Kínából. Aki több napra marad, ilyen kunyhókban szállhat meg. A csónaktúrákhoz helyi vezetők és járművek szinte mindenütt bérelhetőek.

Összesen 90 kilométernyi vízi úton lehet a faluban csónakázni, míg télen gyalog vagy korcsolyázva közlekednek ugyanitt.