Beszorult a hajójuk az Antarktisz jegébe, több mint egy évig éltek a sötétségben: a NASA tudósai is vizsgálják az esetet

Az Antarktisz területének feltérképezése még 2021-ben is embert próbáló feladat, hát még milyen nehéz dolguk lehetett azoknak a felfedezőknek, akik több száz évvel ezelőtt próbáltak eljutni a kietlen kontinensre!

Baron Adrien Victor Joseph de Gerlache de Gomery is közéjük tartozott, aki kutatócsapatával együtt a 19. század második felében a Déli-sarkvidék irányába hajózott. Négy éven át tervezte az expedíciót, és beszerzett egy első osztályú norvég halászhajót a célra, amit Belgicának neveztek el.

Az Antarktisz feltérképezése

A Belgica hajóját mindenféle laboratóriumi kellékkel szerelték fel, és az úton képzett tudósok, többek között oceanográfus, antropológus, meteorológus, biológus, fizikus és földrajztudós vett részt, köztük Roald Amundsen, aki a Belgica első tisztje volt - évekkel később pedig a Déli-sark felfedezője lett.

Amikor minden készen állt, a Belgica 1887 augusztusában kihajózott Belgiumból, Antwerpen városából. Az Antarktisz felé kormányozták, útközben megálltak Brazíliában, Madeirán és Chilén is. Sőt, az Antarktisz partjainál is sikeresen hajtottak végre mintegy húsz kikötést, több szigetet és részt is elneveztek.

A hajó kapitánya, Georges Lecointe csillagász és a kutatócsapat vezetője, Joseph de Gerlache is tisztában volt azzal, hogy az út innentől veszélyesebbé válik az egyre gyorsabban kialakuló jégpáncél miatt. 1898 februárjában átlépték a déli sarkkör határát, és annak ellenére, hogy már a tél közepén jártak, még mindig folytatták útjukat a jégtáblák között. De nem sokáig. Két hét elteltével a Belgica a Bellingshausen-tenger jeges vizének fogságába esett. 13 hónapon át nem tudtak kiszabadulni a feljegyzések szerint. 

- Az expedícióra való felkészülés közben a meteorológus, Henryk Arctowski felvetette annak ötletét, hogy milyen lenne, ha ők lennének az a kutatócsapat, akik az emberiség történelmében elsőként telelnek át az Antarktiszon, és mindenféle adatokat gyűjtenek egy egész éven át. De a tervben nem az szerepelt, hogy a hajón ragadnak, hanem hogy építenek az Antarktisz felszínére egy bázist - emlékezett vissza Bernard de Gerlache, a kutatócsapat vezetőjének unokája nagyapja történetére.

A felfedezők közül négyen készültek arra, hogy a telet ezen a zord vidéken töltik, míg másik felük inkább hajózott volna tovább Ausztrália felé, majd onnan visszatérve, melegebb időben térképezték volna fel az Antarktisz jeges területét. Nem beszélve arról, hogy a sarkvidékekre eleve kevés napfény jut, különösen télen. Több hónapos tartós, szinte teljes sötétség várt rájuk.

A szomorú igazság, hogy nem sokat számított, ki hogyan készült fel lelkiekben az útra, mert rövidesen kiderült, hogy valójában a hajót nem készítették fel ennyi ember ellátására elegendő élelemmel és vízzel, nem beszélve a meleg ruhákról. Pár hónap alatt sokan skorbutosak lettek, néhányan közülük ideiglenesen elvesztették a józan eszüket is a vaksötét, dermesztő, ingerszegény környezetben.

Fény az alagút végén

Roald Amundsen és Frederick Cook vették át az irányítást a megtört legénység felett, és megparancsolták a legyengült embereknek, hogy friss táplálékot fogyasszanak. Elkezdtek fókákra vadászni, aminek köszönhetően sikerült meggyógyulniuk, és túlélniük az embertelen körülményeket. Szintén nekik köszönhetik, hogy végül a hajót is több mint egy év után kiszabadították a jég fogságából. Heteken át törték a jeges tengerfelszínt, hogy csatornát nyithassanak a nyílt vízre, és elhajózhassanak. Végül 1899 márciusában törtek ki.

Visszatérésük óta eltelt negyven év alatt 92 tanulmányt sikerült megjeleníteni nekik köszönhetően az Antarktisz kapcsán. De nem csak emiatt volt kulcsfontosságú, hogy végül sikeresen túlélték, és beszámolhattak a tapasztalataikról, még ennél is többet hagytak hátra az utókornak.

A NASA vizsgálja az esetet

Az Antarktiszon annyira izoláltan és kiszolgáltatottan éltek a kutatók igen zord viszonyok között, hogy az évekkel később felkeltette a NASA tudósainak is a figyelmét. Egy ilyen balul sikerült expedícióból nagyon sokat tanulhatnak arról, milyen viselkedésbeli változásokon mehetnek keresztül az emberek elvágva mindennemű civilizációtól. A Mars feltérképezése végett minden lehetséges aspektusból megvizsgálják, hogy a különböző, esetlegesen nem a tervek szerint végződő űrkutatás résztvevőit mikre kell felkészíteni. Ez az eset a 19. század végén tökéletesen bemutatja, mi történhet akár egy marsbéli kutatócsapattal.

Hogy ez valójában mennyire segít megalkotniuk egy tökéletes, dinamikusan működő szupercsapatot, akik még extrém körülmények között is jól teljesítenek, az kérdéses. Mindenesetre hat dologra már rájöttek:

• Az életben maradáshoz és a feladatok teljesítéséhez nagy szükség van a technológiára.
• A fizikai és társadalmi elszigeteltségnek jól elkülöníthető fokozatai vannak.
• A magas kockázattal magas költségek is járhatnak.
• Az embereknek magas fizikai, pszichológiai, pszicho-szociális és kognitív igényeik vannak.
• Szükség lehet több interfészre ember-ember, ember-technika és ember-környezet között.
• A csapat koordinációjának, kooperációkészségének és kommunikációjának kritikus követelményeknek kell megfelelnie.

Valószínűleg álmában sem gondolta volna Joseph de Gerlache, hogy azzal, hogy a kutatóhajón rekedtek, és leírta tapasztalataikat, valójában az űrkutatás kezdeti lépéseiben segítette a jövő asztronautáit.

Villámkvíz a földrajzi felfedezésekről

Mit hitt Kolumbusz, hova érkezett? Magellánnak végül sikerült körbeutaznia a Földet? Most érdemes feleleveníteni a történelem- és földrajzórákon leadott anyagokat - a következő kvíz kitöltéséhez mindkettőre szükséged lesz.

(Cikken belüli és ajánlóképek forrása: Getty Images Hungary,  Nasjonalbiblioteket / Wikipedia CC BY 2.0 , Adrien de Gerlache / Wikipedia, Közkincs, Frederick Cook / Wikipedia, borítókép forrása: Getty Images Hungary.)

• kutatások
• szerencsétlenség
• antarktisz
• jég
• nasa
• mars
• hajó
• felfedezés
• belgium
• tenger
• déli sark
• sarkvidék
• Utazás