Magyar barlanglakások: mutatjuk, milyen volt egy otthon Noszvajon

Barlanglakások a világ számos táján megtalálhatóak, elsősorban a Földközi-tenger vidékén vagy Észak-Amerikában jellemzőek. Hazánkban sem számítottak különleges jelenségnek, hiszen sokáig családok százai, sőt ezrei éltek ezekben a hajlékokban. 

A barlanglakások kialakítására Magyarország jól megmunkálható barlangrendszerei és kőzete adta a lehetőséget: főleg a Budai-hegység mészköves vidékein és a Bükk vulkanikus tufakőzetébe vájtak barlanglakásokat. 

Noszvaj, a Bükk déli kapujaként is emlegetett mesés kis település az egyik legkiemelkedőbb példa erre, ahol a barlanglakások már az 1600-as évek óta a tájkép szerves részét képezik. 

Kik éltek ott, és miért költöztek oda?

A noszvaji barlanglakásokat a falu délkeleti részén található hegyoldal fehér szikláiba vájták, ahol már több száz éve is végeztek kőkitermelést - innen származtak ugyanis a falu építőkövei. Ezt az Eger és Miskolc közötti területen található nagy mennyiségű puha, lágy riolittufa tette lehetővé. A kőkitermelésből visszamaradt vájatokat tehát könnyedén lehetett tovább faragni és alakítani ahhoz, hogy lakhatóvá váljanak. De egyáltalán miért akartak odaköltözni az emberek?

Habár már a 17. században megjelentek az első barlanglakások, csak a 19. században költöztek be tömegesen az emberek az elszegényedés miatt. A mélyszegénységben élő családok, a nincstelen napszámosok és parasztok kényszerültek arra, hogy barlangokban telepedjenek le, hiszen ez volt a legolcsóbb megoldás.

1862-ben 64 család lakott ott, 1930-ban pedig 70 lakásban már 249-en éltek. Volt olyan időszak, hogy Noszvaj lakosságának 30%-a barlangokban lakott. A legutolsó lakó, egy idős nő csak 1975-ben költözött ki!

Így festettek az egyszoba-konyhás lakások

A lakások alapvetően egyterűek voltak, így kis helyen kellett elférnie több embernek - egész családoknak -, amit úgy oldottak meg, hogy belülről tagolták a teret elválasztófalakkal, oszlopokkal. Egy lakás jellemzően egy konyhából, szobából és kamrából állt, és a klasszikus parasztházak belsejét tükrözte. A homlokzatot simára meszelték, a falakon azonban még most is jól láthatóak a vésőnyomok által hagyott barázdák. Ebben a videóban számos kép látható a lakások belső részéről is:

Az itt élő családok mind önellátó életet folytattak, amit a szobák puritán egyszerűsége is jellemez. Bútoraik szerények voltak, és sok esetben maguk készítették őket szalma vagy vesszők felhasználásával. Olyan bútor is akadt - például ülőalkalmatosság -, amit a sziklából faragtak ki, és az udvaron sorakozó csirkeólakat is a tufás hegyoldalba vájták. 

Fűtés és vízelvezetés

A barlanglakások ismérve, hogy egész évben állandó hőmérséklet jellemzi őket, körülbelül 12-15 Celsius fok. Ez a nyári hőségben kellemes tud lenni, ugyanakkor télen fűtés nélkül nem lehet megmaradni odabent. Azonban a lakóknak nem is kellett fagyoskodniuk: a helyiségben központi tűzhely állt, egy klasszikus búbos kemence, ahonnan a füst egy mennyezetbe vájt kürtőn át távozott. 

A kemencével kellően be tudták fűteni azt az egy-két szobát, és mivel a vulkanikus tufa remek szigetelő, a meleg nem szökött ki. Rendes ablakokkal is rendelkeztek, amikkel tudtak szellőztetni.

A fűtés mellett a vízelvezetést is meg kellett oldaniuk a hegyről lefolyó esővíz miatt, ami beáramlott a barlangokba. Ezért kisebb csatornákat vágtak, amik elvezették a vizet a lakásban található kivájt ciszternába, amely összegyűjtötte az esővizet.

A barlanglakások hanyatlása és mai helyzete

Az 1960-as években a kormány azon az állásponton volt, hogy nincs akkora szegénység az országban, hogy az embereknek sziklaodúkban kelljen élni, így felszámolták a telepet. A következő évtizedekben főleg hajléktalanok és romák költöztek be, majd csak a '90-es évek második felében történt fellendülés a barlanglakások helyzetében. 

Ekkor ugyanis művészek fedezték fel a terepet, és alkotóhelyszínként kezdték el használni, persze csak miután a lakásokat felújították. Megtisztították a helyiségeket, a beomlott részeket kiásták, az oromfalakat lebontották, vagy épp felépítették, és összenyitottak különböző helyiségeket, hogy tágasabb termeket kapjanak.

Egyes termeknek saját funkciója van, például az akusztikus teremnek, a műteremnek vagy az üveghutának. Manapság a Farkaskői Alkotótelep használja a legtöbb helyiséget, a barlanglakások pedig egy-két kivétellel már lakatlanok.

Aki szeretné élőben is megtekinteni ezeket a történelemről regélő kis hajlékokat, az belépő ellenében látogathatja őket - erről a település hivatalos oldalán találni több információt.

Villány rejtett kincsei

Villány hazánk egyik legkiemelkedőbb borvidéke, ám ennél jóval többet rejt magában. Meseszép természeti táj, hangulatos falvak, vendégszerető emberek - nézd meg képeken Villány legfontosabb látnivalóit!

(Borítókép: TJOZSEF416 / Országalbum)

• barlanglakások
• magyarország
• noszvaj
• történelem
• bükk
• Utazás